Szívvel-lélekkel a világ körül

– Nem volt utazós család a miénk, húszéves lehettem, amikor rádöbbentem, hogy én látni szeretném a világot – kezd mesélni a győri születésű Heller Csilla pszichológus, aki nemcsak behatóan foglalkozik az utazás és a személyiség kapcsolatának kérdéseivel, de maga is olyan helyekre jutott el, melyek az európai ember szemében egyenesen másik világnak számítanak. Hátrány lehet természetesen az anyagiak vagy a szabadidő hiánya, de előfordul, hogy csak egy kis bátorságra lenne szükség ahhoz, hogy az ember kilépjen az ajtón.

Csodák várnak a világ körül. Igazi kultúrsokk lehet egy másik kontinensre történő utazás.

Félelemmel indul

– Nemrég jöttem haza egy kéthetes perui útról, de éltem két hónapot New Yorkban, és jártam kínai nyomornegyedekben is. Amikor először felnyaláboltam a hátizsákomat, még a bizonyítási vágy vezérelt, az, hogy igenis meg tudom csinálni, annak ellenére is, hogy a környezetem csak megmosolyogta a terveimet. Ma már el sem tudom képzelni az életemet utazás nélkül – szögezi le.

– Éreztem, hogy képes vagyok rá! Az első utam a spanyol kikötővárosba, Málagára vezetett, ott dolgoztam egy hónapot, majd a megkeresett pénzből vettem egy repülőjegyet New Yorkba, ahol korábban megismert dél-franciaországi barátok vártak. 23 évesen egyedül jártam be a Nagy Almát. Innen pedig átköltöztem egy amerikai kisvárosba egy idegen, félig fekete családhoz – avat be Heller Csilla, és megkér, ne higgyem, hogy nem félt sosem.

– Az elején még ma is minden indulás előtt félelem fog el, hiszen az ismeretlenre nyitok ajtót. Ez egyfajta gyermeki szorongás, ami bárkinél teljesen természetes, normális dolog. Ha le tudjuk győzni, ha tovább tudunk menni, akkor többet nyerünk vele, mint valaha hittük volna. Ez a félelem visz az izgalmak felé, amelyek fejlesztik a személyiségünket – mondja. Idén tavasszal Peruba már konkrétan azzal a tervvel érkezett, hogy önismeretét még árnyaltabbá tegye.

Alakítja a személyiséget

– Egy másik kontinens tényleg egy másik világ. Ha kilépünk az eurocentrikus életünkből, hatalmasat formálódik a személyiségünk – mondja, és elmagyarázza, Európa teljesen más kódokkal működik, mint például Ázsia vagy Dél-Amerika. Az ő „működésükről", hétköznapi gondolkodásukról elképzeléseink sem lehetnek addig, amíg fejest nem ugrunk a világukba.

– Perui kísérőm, Zea Javier azzal a kéréssel kezdte, hogy ha komolyan meg akarom ismerni ezt a világot, akkor nullázzam le az európai gondolkodásmódomat. Igyekeztem megtenni, és amit kaptam, azt az utazás után még hetekig szavakba sem tudtam önteni – osztja meg velünk a pszichológus, és hozzáteszi, ehhez át kell helyezni a világ közepét a fejünkben oda, ahonnan az adott kultúra népe szemléli az életet.

Heller Csilla Kínának nemcsak a szép arcát látta, a szegénységben is elmerült.

Mi vagyunk a szegények

– A perui egy nagyon erősen közösségi társadalom. Nagy családok élnek együtt, mély empátiával és tiszteletben egymás iránt. Peruban például az a szegény, aki magányos, aki kevés barátot tudhat magáénak. Egészen másként is figyelnek egymásra, mint ahogy azt mi itthon megszokhattuk: kizárólagos, aktív figyelemmel fordulnak a másik felé, ami nagyon meglepő, ugyanakkor hatalmas élmény. Ha nem a nagyvárosi környezetről, például Limáról beszélünk, akkor igazából nincs is szükség pszichológusokra olyan értelemben, mint itthon. Hiszen ott vannak egymásnak az emberek és a szertartások. Az ő felfogásukban mi vagyunk a szegények, hiszen nem áll mellettünk erős, soktagú támogató közeg – avat be, és elmeséli, eltöltött egy kis időt egy chincherói indián családdal, ami náluk 20–40 főt jelent. Közösen főztek, ettek, nagyon élvezte.

– Amikor utazom, igyekszem kikapcsolni a pszichológus üzemmódot a fejemben, de ez nem jelenti azt, hogy nem érzékelem a hatásokat, és nem tanulok újdonságokat. Peruból magammal hoztam ezt a hihetetlen és nyugodt empátiát, és azóta is táplálkozom ebből az élményből – fejezi be.

Heller Csilla ki tudta kapcsolni az európai gondolkodásmódját, hogy megértse a perui őslakosok életfilozófiáját.

Kettős honvágy

Heller Csilla elmondja, gyakori, hogy hosszabb utazás után nehezen találjuk a helyünket a hazánkban. A kettős honvágy kicsit olyan, mintha megrekednénk két állapot, két ország, két nép, két kultúra között. Ilyenkor a barátok, családtagok számára a visszatérő nem olyan, mint korábban, és kívülállónak érzi magát az utazó is. A pszichológus szerint azért, mert az, aki utazás előtt létezett, drasztikusan megváltozott, az új személyiségnek pedig még meg kell találnia a helyét a régi környezetben. Fordított kultúrsokknak is nevezhetjük ezt a jelenséget. A hazatérés gyászfolyamat is egyben, el kell gyászolni a külföldi hétköznapokat, kapcsolatokat, felfokozottságot. Ehhez türelmesnek és rugalmasnak kell lennie a személynek saját magának és a környezetnek is, világít rá.

Marco Polo (1254–1324): velencei kereskedő és író, aki újra felfedezte Kínát a nyugat számára.

Kolumbusz Kristóf (1451–1506): olasz származású, portugál, majd spanyol szolgálatban álló tengerésztiszt, Amerika felfedezője.

Vasco da Gama (1460–1524): portugál tengerész, az első európai flotta vezetője, amely Afrikát körülhajózva vízi úton érte el Indiát.

Ferdinand Magellán (1480–1521): portugál felfedező, aki megtalálta az átjárót az Atlanti-óceán és a „Déli-tenger", azaz a Csendes-óceán között.

Francis Drake (1540–1596): angol tengerész. Magellán után másodikként kerülte meg a Földet a flottájával.

James Cook (1728–1779): felderítette Új-Zélandot, Ausztrália keleti partvidékét. 1773-ban elérte a Csendes-óceán déli részén, az Amerikai-Szamoa és Francia-Polinézia között elhelyezkedő szigetcsoportot (mai Cook-szigetek), illetve felfedezte Hawaiit.

David Livingstone (1813–1873): skót Közép-Afrika-kutató. Ő volt az első európai, aki megpillantotta a Viktória-vízesést.

Roald Amundsen (1872–1928): norvég felfedező. Hajója először telelt át az Antarktiszon, mivel belefagyott a Bellingshausen-tengerbe. Elsőként kelt át az Északnyugati átjárón az Atlanti- és a Csendes-óceán között, és ő érte el először a Déli-sarkot is.

Széki gróf Teleki Sámuel (1845–1916): a Kenya északi részébe indult első európai expedíció vezetője. Ő érte el elsőként a Kilimandzsáró 5310 méter magasan húzódó hóvonalát, és az első felfedező volt, aki a Kenya-hegyre lépett.

Változó szokások

A magyar turisták idei, Európán kívüli legnépszerűbb úti céljai: az Egyesült Államok, a Maldív-szigetek és Thaiföld – derül ki az Agenta-Consulting Biztosítás- és Pénzügyi Szolgáltatás Közvetítő Kft. felméréséből.

Ez a félelem visz az izgalmak felé, melyek fejlesztik a személyiségünket. 

Cikkünket a Kisalföld hetente szombaton megjelenő Szieszta mellékletében olvashatják.