Franz Kafka utolsó szerelme és barátsága kedden az M1-en

"Fordított kronológia mentén haladunk, a haláltól a szerelemig és fiatal barátjával való megismerkedéséig mutatjuk be az író életének utolsó két fontos kapcsolatát, illetve Kafka utolsó időszakát" - mutatta be a munkát [namelink name="Szemző Tibor"] rendező, zeneszerző az MTI-nek.

Utolsó szerelmével, a nála húsz évvel fiatalabb, lengyel származású Dora Diamanttal negyven évesen, kevesebb mint egy évvel a halála előtt ismerkedett meg és költözött össze Berlinben. Barátjával, a fiatal dombóvári medikussal, Klopstock Róberttel pedig a Magas-Tátrában ismerkedik meg néhány évvel korábban. Dora és Klopstock végigélték Kafka utolsó heteit, ápolták és kitartottak mellette az utolsó pillanatig a Bécs melletti szanatóriumban. A film a maga sajátos képi eszközeivel rekonstruálja a barátság és a szerelem történetét, miközben Kafka egyáltalán nem nyilvánosságnak szánt magánbeszélgetésein elhangzott gondolatai, érdekes okfejtései is életre kelnek.

"Ez az 1923-24 es év története, ami csak az utóbbi évek Kafka-kutatásai során vált ismertté" - részletezte a rendező. Elmondta, hogy a Max Brod által kezelt Kafka-hagyatékból hiányzik ennek az utolsó időszaknak a története, amely csak 2006-ban, Klopstock özvegyének halála után került napvilágra. Ekkor jelent meg ugyanis a fiatal orvosbaráttal való levelezésről egy könyv "Kafka utolsó barátja" címmel, amely két tanulmány mellett azokat a képanyagokat és levelezéseket tartalmazza, amelyet az orvos és az író váltott egymással. Ezek szolgáltak a film alapjául - ismertette a részleteket Szemző Tibor.

"Mi ebben a filmben ezt az ismeretlen Kafkát, inkább az embert, mint az írót akartuk bemutatni, nem azt a szorongó személyiséget, akivel rendszerint azonosítják" - tette hozzá.

A szereplők nélküli film azokon a helyszíneken forgott, amelyek hármuk életében nagy szerepet játszottak: a kierlingi szanatóriumban, ahol Kafka meghalt, Matlárházán, ahol Klopstockkal megismerkedett, Budapesten, ahol a fiatal orvos még gimnáziumba járt, Prágában, ahol Kafka élt, azon a vasútvonalon, amelyen elhagyta Prágát, az Északi-tengernél, ahol Dorával megismerkedett, Brooklynban ahol az orvos 30 évig élt és dolgozott, valamint Berlinben, Grünewaldban, ahol az író Dorával lakott.

"Filmünk esszenciálisan hordozza korábbi megközelítéseink mélységét és szélességét, amelyet ugyan le kellett szűkíteni, de törekedtünk arra, hogy mégis egy olyan kerek egész maradjon, ami visszaadja ennek az időszaknak a talányosságát, megmutatja jelentőségét és fájdalmas szépségét" - hangsúlyozta a rendező. "A valódi, spontán visszaemlékezés illúzióját Lukáts Andor és Barbara Massey hangja segíti, akik színészi manír nélkül szólalnak meg a filmben" - tette hozzá.

A mozi - a rendező korábbi alkotásaihoz hasonlóan - 8 milliméteres és super 8 milliméteres filmre forgott, ez segíti az emlékezetszerű, törékeny hatást és áll össze a képanyag, a zene és a szövegből egy "film esszévé".

A történetet A Császár üzenete címmel Szemző Tibor és Forgách András a Magyar Rádióban már bemutatta egy 104 perces rádiójáték formájában, ezt a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) számos fesztiválra (Prix Europe, Prix Maroluc, Prix Italia) nevezte, ahol sikerrel szerepelt. A rádiójátékban közreműködött mások mellett [namelink name="Székely B. Miklós"], [namelink name="Lukáts Andor"], [namelink name="Csákányi Eszter"], [namelink name="Máté Gábor"], [namelink name="Hámori Gabriella"], [namelink name="Helyei László"] vagy [namelink name="Garas Dezső"]. A mű színpadi változatát 2013 februárjában mutatták be a Művészetek Palotájában.

A rendező elmondta: szeretnék a filmet is külföldi fesztiválokra
nevezni, és bízik abban, hogy Cannes-ban, Berlinben vagy akár
Locarnóban is sikerrel szerepelhet.

Szemző Tibor Budapesten született, zenei tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti főiskolán és a Schola Hungaricában folytatta. A hetvenes évektől több alkotói csoport alapítója és vezetője volt. Kezdettől fogva a narratív és színpadi, illetve a mozgóképi elemek zenével történő kombinációja foglalkoztatta. Mindez legplasztikusabban Az élet vendége című, Kőrösi Csoma Sándorról szóló "életrajzi" filmjében, illetve az ezekből készült Csoma oratóriumban jelenik meg. A film a Locarnói Filmfesztiválon elnyerte a Kritikusok díját, a 36. Magyar Filmszemlén pedig a rendezői
látványt díjazták.