Egyperces

2019.06.19. 14:02

Krisztián valódi Balija

A modern technika vívmányainak köszönhetően már egyre több tevékenységhez nem szükséges bejárni valahová dolgozni. Hovatovább a távmunkákat sokan nem a lakásuk nappalijából, hanem külföldről végzik. Az úgynevezett digitális nomádok egyike Méhes Krisztián is. Az üzletember barátnőjével, Vázsonyi Gabriellával tavaly nyáron költözött Balira. A közgazdász végzettségű férfi mesélt az egzotikus országról, s az ottani dolgos hétköznapjairól.

Kövesdi Réka

Reggel korán kelés, este késesi hazaérés, monoton hétköznapok. Nem csoda, hogy az emberek zömének fejében felvetődik a gondolat: ki kellene ugrani a mókuskerékből. A bizonytalanságtól való félelemek miatt azonban csak kevesen merik meghozni a bátor döntést is ezen lépésre. Méhes Krisztián főként tanácsadással, informatikai fejlesztésekkel, dns alapú biztonságtechnológiákkal foglalkozik. Ő már akkor digitális nomád volt, amikor még nem is hallott erről a kifejezésről. Tizenöt évvel ezelőtt az International Busines School-os angol nyelvű közgazdász diplomája átvétele után néhány esztendővel Bostonban is járt egyetemre, egy egyéves MBA-képzésre. Az Amerikában töltött hosszú hónapok alatt nem csak tanult, dolgozott is. A pénzkereséshez elegendő volt számára egy lap-top és Internet. Hamar felismerte, hogy a legtöbb munkája szellemi alkotás és szervezés, amit aztán teljesen mindegy, hogy hol csinál. Később, visszatérve Magyarországra, már csak eszköz kellett hozzá. A lap-top mellett egy Nokia telefon biztosította az Internet kapcsolatot egy infra porttal, aminek pont a gép egy adott pontjára kellett néznie, hogy működjön is, de ezt egy frissen csavart narancslé mellett is meg tudta tenni egy téren üldögélve a napsütésben.

Méhes Krisztián

- Míg alkalmazottként arra vágytak a kollégák, hogy „nehogy elérhetőek legyenek nyaralás alatt", addig én arra vágytam, hogy bárhonnan el tudjam intézni, amit kell - idézte fel a motivációjának kezdeti lépéseit Méhes Krisztián. - Azóta eltelt 10 év és minden megváltozott. A mobil telefonommal is tudok dolgozni, csak Internet kapcsolat kell. Ez utóbbi visszatérő motívumnak tűnik. A digitális nomádság a döntés szabadságáról szól. Ha függetleníteni tudom magamat a tevékenységem helyétől, akkor nem kell szomorúan néznem, amikor egy-egy lehetőség elsétál mellettem.


- Tavaly nyáron aztán újabb fejezettel folytatódott a digitális nomád életed. Miként született meg a költözés ötlete Balira?


- Egyszer csak jött a fiatal barátnőm nagy ötlete, hogy van egy ösztöndíj Indonéziába egy évre, és meg szeretné pályázni. Majd várakozó csend. Mondtam is, hogy jó, menjünk. Úgyhogy, most itt vagyunk, ő délelőttönként helyi nyelvet tanul, én távmunkázok. Mindig is el akartam jönni ide, csak azt nem tartottam értelmes megoldásnak, hogy két hét útból három napot az úttal töltsek minden egyes alkalommal. Logikusnak tűnt, hogy a régióban lakva csillagtúrázni sokkal jobb, csak úgy, mint otthon járunk el Londonba, Párizsba, vagy akár Egyiptomba. Ez volt a gondolat, meg a meg nem valósított terv, egészen a nagy bejelentésig. Amikor meghallottam, nyilván csak széttehettem a kezemet, elfogadtam, hogy a "sors" szembe jött, megszerveztem, amit lehetett, és repülő. Ha meg már itt vagyok, akkor nyilván szeretném megváltoztatni a világot! Minimum! Hoztam magammal 3-4 olyan magyar eredetű találmányt, ami hasznos lehet az itteni emberek számára is, remélem, hogy egy év múlva látható eredménye is lesz ezeknek.


- Melyek voltak az első benyomásaitok az új lakóhelyetekről?


- Amikor mi, a távoli fehér emberek, megérkeztünk Balira, a fejünk tele volt időjárási előítéletekkel. Csodálattal adóztunk a természet rendjének, sehol egy eső, süt a nap, csiripelnek a gekkók. Aztán az első nagyobb esővel (november 8.) elkönyveltük, hogy "na tessék, akkor most már ilyen lesz ez mindig, és" óh, szegény mi". Igen, ennyit az előítéletekről és arról, hogy az ember igazolást keres bármiben, hogy megerősítse azt, amit éppen hisz. Amikor megérkeztünk, arra vágytunk, hogy a tengerparton, lehetőleg medencés, balinéz stílusú házban lakjunk majd. Erre még mindig vágyunk, bár cunami szempontból a mostani a tutibb. Megnéztünk egy csomó kiadó szobát meg házat, de ennyiért ilyet sehol nem láttunk. Havi 40 ezer forintért van nagy szobánk, tetőterasz hintával kilátással a városra, nagy közös konyha, egy kis medence és a ház aljában kifőzdék és egy kisbolt...egyszerűen nem éri meg elmenni innen. A mosás kérdése elég egyszerű, minden sarkon van családi mosoda, ahol 1-2 napra, és a helytől függően darabra vagy kilóra (ez a jobb) kimossák a cuccokat, kiszárítják, kivasalják és becsomagolják. Egy mosás 600 forint körül van egy nagy kupac ruhára. A tenger minden nap itt van, szóval az apály-dagály függvényében vagy tudunk úszni egy kicsit, vagy csak befekszünk a meleg vízbe áztatni a lábunkat egy-két órára. Ahogy kedvünk van, az idő általában nem akadály, mert mindig meleg van, szóval nem kell rohanni, hogy "még elérjük a jó időt". Ha a nyugati oldalon vagyunk éppen, akkor 6-6:30 között jön a kötelező naplemente, amikor turisták százai készítik a képek tízezreit az ideálisan elkapott nappal a háttérben, mi meg csak legyintünk, hogy "már megint egy naplemente"...a lemenő nap narancs fénye és a tenger morajlása a háttérben még alkalmas szokott lenni arra, hogy elolvassak pár e-mailt az iPad-en, a part homokjában ülve. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de ha már dolgozni kell...


- Mennyibe kerül kint az étkezés?


 - A helyi ételek annyira olcsók, hogy nem éri meg, a nyugati hamikat meg nem tudod megcsinálni. Eleinte eljártunk piacra, meg éjjeli piacra, de végül szinte csak friss mangót veszünk egy utcai árusnál, meg néha tejet a reggelihez. Vannak kedvenc éttermeink, és amikor kifutunk a vállalkozó szellemből, vagy csak vágyok egy csoki fagyira, akkor ott az egyik kedvenc hazai gyorséttermünk. Az elmúlt napokban azért csináltunk krumplipürét meg tonhal steak-et, hogy ne csak az olasz legyen a legközelebbi otthoni íz (jó, a tonhal sem az...de 400 forintért negyed kiló filé kihagyhatatlan). Este nyugisabb az élet, mint otthon, ez annak is köszönhető, hogy nincs hely, ahol mondjuk sétálgatni lehetne, szóval, ha valaki megy valahova, az célzottan megy, motorral vagy autóval. Mi szeretünk sétálni, és hiányzik is, hogy nap végén 1-2 órát korzózzunk. Na, ez itt nincs. Helyette néha van egy kiváló jóga óra, vagy a parton tudunk esetleg sétálni.


- Van, valami ami nem tetszik kint?


- Balin mindig süt a Nap, ezt igazából el sem tudjuk rontani. Amit el tudunk rontani, azt viszont mindenképpen meg is próbáljuk elrontani! Ehhez nagyon értünk. A szigetnek egy fő problémája van, és ez nem a gamelan zene, ami egy egyszerű természeti jelenségnek köszönhetően romba dönti a tengerpartokat hónapokra. Márpedig, egy sziget, ami a bevételeinek 80%-át turizmusból szerzi, megérzi ezt. A következő történik: mivel itt még a műanyagot is egyszer használatos műanyagba csomagolják (pl. a pohár üdítőt még betekerik egy nylon zacsiba), és a szemétkezelés még nem honosodott meg a sziget lakói között, az eredmény az, hogy jó esetben hatalmas szemét telepeken halmozzák a fincsi cuccokat, rossz esetben pedig a falu végében az árokban. Rengeteg helyen láttuk, hogy egy jó kis árok tele van szeméttel a lakott terület határában.


- Mennyire más távmunka a magyarországitól számodra?


- Bali tele van távolról dolgozó emberekkel. Ma is úgy kelünk, mint Budapesten, utána neki egyetem/nekem munka otthon vagy a parton, aztán találkozunk ebédre, délután pihenés és mozgás, aztán éjszaka még dolgozok, mert akkor van nyugalom. Amiben különbözik, hogy 3-5 percen belül egy 28 fokos óceánban vagyunk, egész évben 30 fok a levegő, és akkor is jó idő van, amikor zuhog az eső, olyan gyümölcsök és halak vannak frissen az asztalon, amiket otthon meg sem kapsz, az egész amúgy olcsóbban, mint egy európai nagyvárosban, és az emberek mosolyognak és kedvesek. A nehézségeket az otthoni rendszer okozza, még innen is. A telefonszolgáltató, a bankok, a közintézmények ügyintézési szenvedései, mert mindenhol az első mondat az, hogy „de ezt csak személyesen lehet elintézni". Ehhez kell családi és baráti segítség odahaza. De ha már ezeken átvergődtünk, akkor azon gondolkodunk, hogy hol legyen a következő megálló.


Aki bővebben szeretne olvasni Krisztián hétköznapjairól, az a blogján megteheti, melyet itt talál >>

https://a-valodi-bali-mindent-amit-erdemes-tudni-balirol.blog.hu/


Képes kedvcsináló

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!