Egyperces

2018.03.06. 08:00

Dobó Kata: Erősek vagyunk mi, nők - interjú

Újabb sorozatban láthatjuk Dobó Katát, a gyönyörű színésznő a Csak színház és más semmi harmadik évadában szerepel. Nagyon élvezte, hogy olyan karaktert játszhat, aki teljesen más, mint amilyen ő - még a hibáival együtt is szerette. Boldogságról, családról, nőnapról is kérdeztük.

Szükösdi Judit

 

 

A színész nem törhet pálcát a karaktere felett


– Egyetlen hétvégére hagyott sorozat nélkül minket, szombatonként a Csak színház és más semmi epizódjaiban láthatjuk. Követi a tévében a szerepeit?

– Ha van időm, akkor igen. Megnézem, mert nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre, és nemcsak magam miatt, hanem a teljes egészet szeretném látni. De inkább az a jellemző, hogy utólag nézem vissza az epizódokat, mert hétvégenként szinte mindig előadásaim vannak.

– A sorozatban Pápai Timit, a színház új primadonnáját alakítja. Újfent egy megosztó karaktert játszik, ugyanakkor nagyon szórakoztató. Mit gondol róla?

 – Nagyon hálás feladat egy színésznek olyan karaktert játszani, aki más, mint amilyen ő vagy mint amilyen a nagy átlag. Egy színész nem törhet pálcát a karaktere fölött, sőt! El kell fogadnia mindent, amit csinál, az eszközeit, nem ítélkezhet felette, mert akkor eltolná magától a szerepet. Én nagyon szerettem Timit, a hibáival együtt is. A Korhatáros szerelemben is nagyon tetszett Júlia karaktere, mindamellett, hogy megértettem a nézőket, akik azt írták a végén, hogy „Na, már vártuk, ideje lett volna korábban kidobni ezt a nőt!". Közben meg volt egy csomó szerethető vonása. Mint ahogy Timiben is van.


Az önző Oroszlán és az érzékeny Halak


– Nagyszerű a szereplőgárda, hogy emlékszik vissza a forgatásra?

– Nagyon élveztem. Igazából gondolkodni sem sok időm volt, mert egyszerre forgott a két sorozat nyáron, hol itt, hol ott voltam. Egyébként szerintem kevés ilyen színésznő van a valóságban, mint amilyen Timi. Egyáltalán nem jellemző a mi szakmánkban, hogy egy színésznek asszisztense lenne, de ő annyira nagy előadót játszik, hogy neki bizony szüksége van rá, és még azt is lenyomja az igazgató torkán, hogy a színház fizesse őt is. Ráadásul a húga az asszisztense, ezt pedig úgy magyarázza meg magának, hogy segít a testvérének a munkával, mert különben mi lenne szegénnyel... A legfurcsább mégis az volt, hogy semmilyen kötődése sincs a gyermekéhez, a lakásában sincs egy kép a falon róla, miközben azért többször is felemlegeti őt. Nem egy tipikus anya, sokkal fontosabb a szakmai oldal az életében, meg az, hogy körülötte forogjon a világ. Velem ellentétben Timi abszolút extrovertált, élvezi a siker minden másodpercét, és szeret feltűnni a bulvármédiában, persze jó színben. Mindent onnan közelít meg, hogy neki mi a jó, pedig mikor az embernek gyermeke van, nem feltétlen így gondolkodik a világról. Tisztában van azzal, hogy azért szerződtették le, mert húzónév – én is úgy álltam a karakterhez, hogy ő nagyon jó színésznő –, ezért is szüksége van rá a színháznak, de ezt ki is használja rendesen. Ha születési dátumot kellene mondanom, akkor Timi biztos, hogy augusztusi csaj. Mert az Oroszlánok szeretik annyira, ha körülrajongják és feltétel nélkül elfogadják őket.

– Ezek szerint hisz az asztrológiában?

– Igen, de nem a magazinok végén található horoszkópokban, hanem a komolyabb dolgokban. Én Halak vagyok, minden jellemzőjével.

– Úgy tapasztaltam, az nagyon jó csillagjegy… 

– Igen, a környezetünknek jó, nekünk viszont sokszor kegyetlen, mert általában a sor végére állítjuk magunkat, azt nézzük, hogy másoknak mi a jó, szeretnénk, ha körülöttünk lévők jól éreznék magukat. Meg a Halak nagyon önmarcangoló, állandóan megkérdőjelezi magát és nagyon érzékeny, az egyik legérzékenyebb csillagjegy.

– A hivatásában hogyan hat mindez?

– Segítség lehet a szakmában, de óriási színészeket láttunk más csillagjegyek szülöttjeiként, úgyhogy nem hiszem, hogy ez lenne a legfontosabb. Nekünk, színészeknek az az egyik legnagyobb célunk, hogy azáltal, amit csinálunk, hatással legyünk az emberekre. Elindítsunk bennük olyan gondolatmeneteket, amikkel egyébként is foglalkoznának. Nekem is nagyon jó, amikor elmegyek színházba – sajnos ritkán jutok el, egyrészt mert sokat játszom, másrészt szeretem én lefektetni a lányomat –, de annál csodálatosabb érzés nincs, mint amikor kijössz egy előadás után vagy a moziból, és azt érzed, hogy „na, ezért van értelme csinálni ezt az egészet". Szerintem ezek a sorozatok is valami ilyesmit adnak a nézőknek. Látom, hogy mekkora rajongótáboruk van, a Csak színház és más semmi folytatását is annyira várták, és ez olyan jó érzés.

Pápai Timit alakítja a Csak színház és más semmi új évadában.

Pápai Timit alakítja a Csak színház és más semmi új évadában.

Megélni pillanatokat, amelyek tökéletesek


– Dobó Kata milyen nővér?

– A húgommal mindkettőnknek nagyon fontos a család, mi nagyon gyerekcentrikusak vagyunk. Amikor csak lehet, igyekszünk összehozni a gyermekeinket, szerintem nagyon fontos, hogy minél több időt töltsenek együtt az unokatesók. A hétvégén is nagy családi összejövetelt tartottunk, ünnepeltünk születésnapot, névnapot – annyira szeretem, amikor együtt vagyunk, jók ezek az alkalmak. A húgom pedig óvónő, pszichológiai háttérismerete is van a gyerekekkel kapcsolatban, úgyhogy sokszor szoktam hozzá fordulni tanácsért.

– Kell, hogy olykor megerősítést kapjon?

– Igen, de ha nem óvónő lenne, akkor is őt kérdezném, mert nagyon szoros a kapcsolatunk és nagyon szeretjük egymást. A húgom sokkal hamarabb lett anyuka, az ő életébe már hosszabb ideje beépült ez a fajta tapasztalat. De azért nem voltunk ám mindig ilyen jóban: gyerekkorunkban elég sokszor harcoltunk – ahogy az testvérek között megszokott, normális.

– Korábban nyilatkozta, mindig van valami hézag, ahol hibádzik a boldogság. Az, hogy felhőtlenül boldog legyen minden része az életünknek, valószínűleg nem adathat meg. Még mindig így gondolja? Kívülről nézve úgy tűnik, önnél most minden a helyén van, a magánélet és a karrier is. 

– Ezt tartom továbbra is: a boldogság másodpercek, percek. Mert a felnőtt élet nehéz. Most csak mondok egy példát: az ember kap egy levelet az adóhivataltól, hiába tudja, hogy minden rendben, akkor is olyan szívdobogással nyitja ki a borítékot... Vagy amikor a gyerek influenzás… Mindig van valami, és ez teljesen normális. De ha meg tudunk élni pillanatokat, amelyek tökéletesek, szerintem már azzal elégedettek kell hogy legyünk. Egyébként igen, ha lehetne konzerválni azt, ami most van, akkor megtenném. 

– Akkor jól érezzük, hogy most minden kerek?

– Igen. De az ember félve jelent ki ilyeneket, mert ott van bennünk a kisördög, hogy jó-jó, de meddig tart?! Sokáig, ugye, remélhetjük, hogy sokáig!

– Mi az, amire azt mondja, hogy ez tökéletes, ilyen pillanatok kellenek?

– Most például ilyen volt ez a hétvége. Egyfolytában ünnepeltünk és együtt voltam a barátaimmal, a családommal, a szerelmemmel – ebből lehetne több. Nagyon szeretek utazni, amire viszonylag kevés lehetőségem van, főleg így évad közben. Az abszolút feltölt, és nem feltétlen több ezer kilométerre lévő helyekre gondolok, hanem akár Magyarországon belül is jó kirándulni. Ha nyáron lemehetek a Balatonra, az nekem maga a Kánaán. De alapvetően ami kikapcsol, az az, ha sok időt tölthetek azokkal az emberekkel, akik fontosak számomra.


Mindennap úgy érezheti, hogy nőnap van


– Nőnapi számunkba készül az interjú, adódik a kérdés: mit jelent önnek ez a nap, mit vár ilyenkor?

– Szerencsés vagyok, mert tenyéren hordoz a szerelmem, én mindennap úgy érezhetem, hogy nőnap van: figyel rám, érdekli a páromat, hogy mit csinálok, minden este átbeszéljük, hogy kivel mi történt aznap. Figyelünk egymásra, és én nem várok ennél többet nőnapon sem. Az is olyan jó, amikor egyszer csak, teljesen váratlanul kapok tőle egy üzenetet, hogy „Nagyon jó anya vagy, szívem.". Ettől aztán teljesen elolvadok, kész, végem van. Nálunk is előfordul persze, hogy néha „bedurcázok", nem mindig fenékig tejfel minden, de igyekszünk minél kevesebb súrlódási felületet hagyni vagy minél hamarabb megbeszélni a dolgokat.

– Mit élvez leginkább abban, hogy nőnek született? Tudom, hogy nem egyszerű megfogalmazni…

– Ez nagyon nehéz, és azért is fontos, mert ha az ember fejében megvan a válasz, akkor azt adja át a gyermekének is. De azt hiszem, hogy itt nem szavakról van szó, hanem inkább tettekről. Nagyon erősek vagyunk, mi nők. Szerintem sokszor rajtunk múlnak nagy dolgok, akár a családban, akár a szakmában. De nagyon fontosnak tartom azt is – és ebből a szempontból is szerencsém van –, hogy olyan férfi a párom, aki mellett lehetek nő. Nem nekem kell a kukát kihúzni, az autó gumicseréjét megoldja ő és még sorolhatnám. Ez nagyon jó.

– Kislányában, Szofiban látja már a nőt?

– Nem is kicsit! Ha lehet ilyet mondani, akkor százszorosan „nőbb", mint én. Nagyon tudatában van a képességeinek. Sokszor mondom neki, hogy milyen szép, mert egyszerűen úgy kibukik belőlem. Szép kívül-belül. Mire ő megjegyezte: „De hát anya, belül nem is látsz!" Mondtam neki, hidd el, látlak… 


Cikkünket a kéthetente kedden megjelenő Lilla magazinban találják.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában