Egyperces

2018.02.26. 08:00

Kinyílik-e a puszibolt?

A magyar széppróza napján a győri Széchenyi István Egyetem könyvtára Cserna-Szabó András József Attila-díjas novellistát hívta meg egy író-olvasó találkozóra. Ebből az alkalomból kérdeztük a népszerű szerzőt.

Hegedüs Péter


– A kultúrpolitika az utóbbi hónapokban attól volt hangos, hogy ezt a jeles napot Esterházy Péter vagy Jókai Mór születésnapjára időzítsék-e. Utóbbi „nyert". Ön állást foglalt az ügyben?

– Úgy tudom, hogy mindkettő „nyert", vagyis mindkét író születésnapján megrendezik ezentúl a magyar széppróza napját. Nem foglaltam állást az ügyben. Egyrészt mert senki nem kérdezett, másrészt mert nem tudok értelmezni egy ilyen vagy-vagy kérdést, hogy Jókai vagy Esterházy. Mindkettő. 


– Több novelláskötete is megjelent már, de a legtöbben mégis egy talán „gasztrokulturális" munkáját ismerik, amelyet Darida Benedekkel együtt jegyeztek, és ami – hogy is fogalmazzak – a másnaposság, a „macskajaj" kultúrtörténetét dolgozza fel és recepteket is kínál ellene. Zavarja önt, hogy a szofisztikusabb munkáit kevesebben olvassák?

– Több gasztronómiai tárgyú könyvet írtam már (szám szerint négyet), és valóban így van, hogy ez a téma jobban fogy, mint a kortárs szépirodalom. De nem panaszkodhatom íróként sem, a novelláskönyveim, regényeim is szépen fogynak. Ez a másnapkönyv egy ironikus, humoros könyv, a témája is széles néptömegeket érint, négy kiadást ért meg eddig, lefordították lengyelre és éppen most kerestek meg minket egy vietnami fordítás szándékával.

Cserna-Szabó András nagy híve a marhabendőnek, tagja a titkos pacalszektának: ők azok, akik minden étlapon a pacalt keresik. Fotó: Oláh Gergely

Cserna-Szabó András nagy híve a marhabendőnek, tagja a titkos pacalszektának: ők azok, akik minden étlapon a pacalt keresik. Fotó: Oláh Gergely

– Ha már a másnaposságnál tartunk, említene néhány „tuti" receptet?

– A sok tuti tipp közül most csak egyet említenék, ami tényleg tuti. Temesi Ferenc szerint a másnaposságot véglegesen csak a halál gyógyítja. 


– „Rendes asszony gondja a szép tiszta konyha." Mond önnek valamit ez a szlogen? 

– Talán egy falvédő szövege? Nekem is készített anyukám falvédőt a konyhámba, azon ez áll: „Nekem olyan ember kell, ki kocsmába nem jár el, / Aki sok pénzt keressen, és csak engem szeressen."


– Úgy hallottam, hogy a mai napig szívesen jár rockkoncertekre. Csupán szórakozásból, vagy inspirálja is a hullámzás?

– Metálkoncertekre járok, főleg a nyolcvanas években alakult thrashzenekarokat kedvelem (Slayer, Metallica, Megadeth, Testament, Anthrax, Kreator stb.), de nagy kedvencem a Motörhead is. Pusztán szórakozásból járok koncertekre. Már nem hullámzok a tömeggel, nemigen rázom a hajam, inkább a pultnál állok egy sörrel a kezemben és élvezem, ahogy átjár a dübörgő zene.


– Nagy rajongója a westernfilmeknek. Ez gyerekkori szerelem, vagy később „kapott rá" a vadnyugati feelingre?

– Mindig szerettem a westernt, az évek során egyre jobban. Minden korszakát kedvelem a műfajnak. Az ötvenes éveket – Délidő vagy Rio Bravo – éppúgy, mint a hatvanas éveket – A jó, a rossz és a csúf, Volt egyszer egy vadnyugat, Django. Sokan már leírták a westernt, pedig a kilencvenes évektől reneszánszát éli, hogy csak pár remekművet említsek: Nincs bocsánat, Az ajánlat, A félszemű. És akkor még a Tarantino-westernekről és a magyar easternekről (Jancsó, Szomjas) nem is beszéltünk…


– A magyar novellairodalom meglehetősen hullámzó szakaszokat produkált a múlt század közepétől a kortárs szerzőkig. Kik hatottak önre a leginkább közülük?

– Azt nem tudom, kik hatottak rám leginkább, de legjobban Tömörkény, Kosztolányi, Ottlik, Hajnóczy, Tar Sándor, Lázár Ervin, Bodor Ádám, Hazai Attila novelláit szeretem. És most – mint minden felsorolásnál – biztosan kimaradt egy csomó név. 

Valuska Gábor

Valuska Gábor

– Általában hogyan születik meg egy-egy újabb novelláskötet vagy kultúrtörténeti munka?

– Ez a munkám. Írok. A gasztronómiai könyveknél ráadásul rengeteget kell kutatni a könyvtárban. A novellák esetében nem mindig van erre szükség. A „Sömmi." című kisregényem azonban kivétel. Ez ugyanis Rózsa Sándorról szól, ezért az írás előtt fel kellett szívnom magamat a korból, a nyelvből, a pusztai lélekből. 

– A műveiben gyakran kerül elő a boldogság keresése, a szerelem és szexualitás kérdése, de fiatal kora ellenére már kezdeti műveiben is megjelenik az apokalipszis és a halál gondolata. Ön hogyan viszonyul az elmúláshoz?

– Egy Woody Allen-idézet jut eszembe: „A halálhoz fűződő viszonyom változatlan. Erősen ellenzem." 

– Legújabb kötete „77 magyar pacal – avagy a gyomor csodálatos élete" címmel 2017-ben jelent meg. Mi lesz a következő és mikor számíthatunk a megjelenésére?

– Egy olyan regény hosszúságú prózát írok, ahol a – látszólag egymástól független – történetek egymásból nőnek ki, egymásba kapaszkodnak, mint egy lánc szemei. Nagyjából olyan lesz a szerkezete, mint Bunuel A szabadság fantomja című filmjének. És nagyon sokszor fog benne szerepelni például Martinovics Ignác vagy Kosztolányi Dezső. 

– Végül azt kérdezném, hogy egy szülinapi buliba vagy halotti torra menne-e szívesebben?

– Ez az étel- és az itallaptól függ… 


 Cikkünket a Kisalföld hetente hétfőn megjelenő Kultúra mellékletében olvashatják.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!