Egyperces

2018.01.18. 08:00

Dér Heni szuper idegenvezető

Azt mondja, egy országnak akkor látjuk meg az igazi arcát, ha belülről próbáljuk megnézni és nem a felszínt kapargatjuk.

Szükösdi Judit

Olyan helyeket ismer a horvát tengerparton, amikről az útikönyvek sem írnak, élmény hallgatni, ahogy Argentínáról mesél. Azt mondja, egy országnak akkor látjuk meg az igazi arcát, ha belülről próbáljuk megnézni és nem a felszínt kapargatjuk. Hogy szívesen lennénk Dér Heni útitársa, az nem kérdés: az énekesnő mellett akkor sem unatkoznánk, ha számára is ismeretlen helyre mennénk.

Bakancslistán a sarki fény

– Hova kérné a repülőjegyét, ha most választhatna úti célt? 

– A bakancslistám elején szerepel, hogy szeretném látni a sarki fényt, illetve a fehér éjszakákat. Úgy vagyok vele, hogy egzotikus helyeket megnézhet az ember, ha lehetősége van rá, de az északi fényt nem mindig lehet látni. Gyönyörű képeket találtam róla, teljesen elvarázsolt, annyira elgondolkodtató természeti csoda.


– Járt már a közelében annak, hogy foglal jegyet és elutazik északra?

– Még nem, de remélem, hogy két-három éven belül megadódik ez a lehetőség. Egyébként nagyon sokáig nem is volt alkalmam utazni. Csantavéren, Jugoszláviában születtem, a családi kirándulásokon leginkább a környező országokban jártunk, messzi tájakra nem repültünk el. Aztán pedig, miután Magyarországon énekesnővé váltam – lassan tizenöt éve vagyok a szakmában –, akkor a karrieremre koncentráltam. Az egzisztenciám megteremtése volt a cél. Szerintem nemcsak anyagilag, lelkileg is meg kell érni az utazásokra. Fiatalabb koromban sokkal kevésbé érdekelt a különböző országok felfedezése, felesleges luxusnak tartottam. Aztán ahogy múltak az évek és akadt egy kis pluszidőm, amit nem a munkától vettem el, úgy kezdtem el gondolkodni azon, hogy elmehetnék valahová. Hálás vagyok, mert aztán pont a hivatásomból adódóan nagyon sok helyre el is jutottam.

 

„Idegenvezetés" Horvátországban

– Melyik ország kultúrája hatott önre leginkább, hol tudna akár hosszabb ideig élni is? 

– Spanyolország tetszett nagyon, pontosabban Mallorca. Nyaralni jártam ott, de nemcsak a strandon napozgattam, hanem bejártam az egész szigetet, felfedeztem az ottani kultúrát. Sokkal nyugodtabb volt, mint a mienk, azt el tudnám képzelni, hogy Mallorcán hosszabb időt töltsek. Nem vágyom tengerparti nyaralóra Miamiban, meg hasonlókra, inkább egy kis nyugis helyet képzelek el. Ahol élni is tudnék, az félig-meddig a hazám, Horvátország. Jugoszláviában nőttem fel, rengetegszer nyaraltam a horvát tengerparton, most is évente visszajárok oda.


– Pontosan melyik részére?

– Ismerem az egészet, teljes hosszában. Van is egy ilyen „idegenvezetős hobbim", nagyon szívesen körbevezetem a Horvátországban nyaraló barátaimat, ha éppen akkor én is ráérek. Ismerem a nyelvet, a kultúrát, a tengerparti városokat, nagyon jó helyeket tudok mutatni, sokszor olyanokat is, amiket az útikönyvek sem tartalmaznak. Minden régiónak megvan a maga szépsége, de én leginkább a déli, dalmát részt kedvelem, majdnem egészen a montenegrói partszakaszig. Az az igazi szíve Horvátországnak, minél északabbra megyünk, annál inkább nyüzsgőbbek a városok. De az ország minden szegletét imádom, nemcsak a tengerpartot, hanem a gyönyörű folyótorkolatokat, a hegyi forrásokat, amik raftingra is ideálisak, vagy a csodaszép tengerszemeket.


– De jó lehet ilyen idegenvezetővel utazni! 

– Akkor sem unatkoznak mellettem, ha éppen olyan helyre megyek, amit nem ismerek én sem, mert az aktív kikapcsolódást szeretem, nagyon bátran belevágok mindenbe. Amellett, hogy megnézzük a „kötelező" látványosságokat, mindig keresem az igazi, az útikönyvekben nem szereplő, ha létezik olyan, akkor „turistamentes" részeket. Mert szerintem egy országnak akkor látjuk meg az igazi arcát, ha belülről próbáljuk megnézni és nem a felszínt kapargatjuk. Ezért is jó összebarátkozni helyiekkel, akik tényleg be tudnak vezetni az ottani kulturális közegbe. Nem akarok én beolvadni, városlakóvá válni ott, csak szeretnék megnézni más kultúrákat, mert rengeteget tanulhatunk belőlük.

 

Csiga és hernyó is jöhet

– Mennyire bátran kóstolja meg a gasztronómiai specialitásokat?

– Ha előttem három helyi ugyanúgy megkóstolja, akkor jöhet! Csak viccelek, nagyon szeretem megízlelni a helyi ételeket. Ugyanakkor végletekbe sem akarok átmenni, macskát, kutyát biztosan nem ennék. De Franciaországban ennék csigát, és attól sem riadnék vissza, hogy Thaiföldön szárított hernyót, kukacokat kóstoljak. Argentínában már ettem ilyet, és nem is volt rossz! Ezektől inkább a képzeletünk tart vissza minket, miközben lehet, hogy van olyan ország, ahol azt furcsállják, hogy mi csirkenyakat, csirkelábat főzünk a levesbe…

Argentína csodái

– Melyik utazása volt a legkülönlegesebb?

– Nem igazán tudok kiemelni egyet sem, mert mindegyiket annak tartom valamiért. De talán a dél-amerikai út adta a legátfogóbb élményt. Nem csak azért, mert a dzsungel közepén jártunk, vagy azért, mert láthattam a káprázatos Iguazú-vízesést... Ott egyébként nagyon átéreztem a természet hatalmát: hogy mennyire porszemek vagyunk mi, emberek. Hiába építünk felhőkarcolókat, egy természeti csapás pillanatok alatt semmivé tehet minket… De átutaztunk olyan falvakon, városokon is Argentínában, amik nem a turisztikai főútvonalon vezettek és amiket addig csak a filmekben láttam. Olyan volt, mintha nem is laknák a településeket, mintha kihalt lenne minden, akár egy westernfilmben. Amikor már kezdtem azt hinni, hogy ott tényleg nem lakik senki, az ajtók mögül azért kikukucskáltak a gyerekek… Furcsa, hogy bezárkózva élnek. Meg az is, hogy vörös a föld. Egy nagy esőzéskor minden vörössé válik, még a kutyák is, akik a földön hemperegnek. 


De nem is kell ennyire messzire utazni, hogy igazi csodákat lássunk. Például itt vannak a szomszédunkban, Horvátországban a Plitvicei-tavak, a világ egyik legszebb látványossága. Évről évre, attól függően, hogy milyen a vízhozam, más színét mutatja meg. A napokban láttam pont egy fotósorozatot róla, egy horvát hobbifotós készített képeket arról, ahogy befagyott a vízesés. Gyönyörű, olyan, mint egy mesevilág. De mehetnék tovább, ott van a szlovéniai postojnai cseppkőbarlang, olyan szép az is. Arról nem is beszélve, hogy itthon is milyen fantasztikus helyeket találunk. 

 

Mi lapul a bőröndben?

Ha utazni indul, Dér Heni a réteges öltözéken, az útlevélen és egyéb alapdolgokon túl egy könyvet is mindig elcsomagol. Amit aztán általában nem is nyit ki. – Mindig az esős időre tartogatom, de aztán rájövök, hogy akkor is van mit megnézni, ha éppen van egy kis zuhé. Inkább visszafelé van több holmi a bőröndömben, mindig vásárolok egy kis szuvenírt. Ugyanakkor érdekes, hogy nem a családnak, hanem magamnak hozok hűtőmágnest. Így olyan, mintha egy minibakancslista lenne a hűtőmön. A családtagoknak, barátoknak nehéz ajándékot hozni külföldről, mert úgy érzem, azok nem érnek fel a saját élményekkel, inkább el kell menni együtt, az sokkal értékesebb.

Hamarosan új dal érkezik

„Gőzerővel elindult az év, még ha nem is annyira látványos, ami most körülöttem zajlik. Végre beindíthatom a saját énekiskolámat, hónapok óta ezen dolgozom. Az a cél, hogy a következő generáció tehetségeit felkaroljam, számomra nagyon fontos ez a projekt.Közben elkészült az új dalom, bízom benne, hogy egy hónapon belül a rádiókban is hallható lesz. A videoklipet is hamarosan leforgatjuk hozzá. A nyári, könnyed Szemtelennel szemben ez most kicsit mélyebb gondolatokról szól. Aztán márciustól indul az új szezon a fellépésekkel, egyre több helyre szeretnék eljutni a nagykoncertes felállással is" – mesélt az aktualitásokról Dér Heni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!