Egyperces

2017.12.09. 08:00

Híres lett Van Gogh szöcskéje

Szöcskét találtak a szakértők az egyik Van Gogh-képen. De nem az olajfák alatt ugrált a rovar, rátapadt a vászonra. Hasonló - és árulkodó - részletekre bukkannak a szakemberek, akik kicsit máshogy néznek a festményekre. A restaurátorok például szinte doktorok, a műtárgyak orvosai.

Kiss Tímea


Egy szöcskének a festékbe beleragadt maradványait fedezték fel Vincent van Gogh egy festményén egy amerikai múzeumban, ahol mikroszkóppal, ultraibolya és röntgensugarakkal vizsgálják a náluk lévő francia képeket. Van Gogh Olajfák című képéről például így megtudták, hogy a szöcske a festő által nagy lendülettel felvitt festékbe ragadt bele, és mivel semmiféle mozgás nyoma nem fedezhető fel a rovar teteme körül, az minden bizonnyal már döglött volt, amikor rákerült a képre.


A szokatlan felfedezés arra vezethető vissza, hogy Van Gogh a szabadban szokott festeni, és a szél gyakran fújt rá a képekre rovarokat, porszemeket, fűszálakat. Egy levélben, amelyet 1885-benküldött testvérének, Theónak, a festő azt írja, hogy a neki festett négy képről mintegy 100 legyet távolított el, „nem is beszélve a porról és a homokról".


Hasonló esettel a hazai restaurátorok is találkozhatnak, hiszen aki a kép „mögé" néz, az másfajta titkait is felfedi, mint a mindenkori műkedvelő.

A képen egy 2010-es felvételen (balszélen) még csak minimális eltérés látható az eredeti falfestményhez képest, csak néhány fehér falfoszlány látszik. A második képen már nagyon lekopott a festmény, d

A képen egy 2010-es felvételen (balszélen) még csak minimális eltérés látható az eredeti falfestményhez képest, csak néhány fehér falfoszlány látszik. A második képen már nagyon lekopott a festmény, de még mindig jobban néz ki, mint miután a hölgy kezelésbe vette, és egy szőrös kis manót készített a töviskoszorús Jézusból.

Tönkretett egy idős hölgy egy freskót


A restaurátorok munkájának fő célja az, hogy lelassítsák a műtárgy anyagában végbemenő romlást.

 – Amolyan restaurátorbetegség, hogy egyből azt nézzük, hol nyúlt hozzá korábban szakmánkbeli, hol vannak javítás, kiegészítés nyomai. Pedig azért valljuk be, a restaurátor munkája másodlagos – beszélt munkájukról Heitler András festő-restaurátor, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének vezetője. – Munkánk célja, hogy az adott műtárgy minél hosszabb ideig megmaradjon. Egy festmény nem egyszerűen szellemi termék. Míg egy zenemű egy jó kiadású kottában megőrződik, a képzőművészetben ilyen nincs: minden műtárgy, még a sokszorosított grafika is egyedi.


Némi szakmai öntudat is megmutatkozik a tanszékvezető szerint, amikor azt mondjuk, a restaurátorok a műtárgyak orvosai. Közben nagy a felelősségünk, egy nem elég körültekintő szakmai döntés, egy rossz eljárás tönkreteheti a művet. Egyszer sem lehet hibázni, mert minden műtárgy egyedi és megismételhetetlen. Ez komoly felelősségtudatra kötelez.


Munkájuk és döntéseik jelentőségét is mutatja egy korábbi sajnálatos eset. Ugyanis egy jó szándékú idős hölgy tönkretett egy XIX. századi spanyol freskót, amikor engedély nélkül restaurálta – adta hírül néhány éve a Telegraph. A 80 éves hölgy házilag akarta helyrehozni a spanyol Elias Garcia Martinez „Ecce Homo" című, kopásnak indult falfestményét. Az eredmény az lett, hogy felismerhetetlenné vált az értékes alkotás. Tettére akkor derült fény, amikor a festő unokája később adományt adott a spanyol Broja városának, ennek alkalmából megtekintették az alkotást.


– Akkor jó a restaurálás, ha észre sem venni – szögezte le Heitler András. – Akkor végzünk jó munkát, ha azt segítjük, hogy a néző, a mű szemlélője hiteles képet láthasson – vallja.

Van Gogh Olajfák című képéről a szokatlan felfedezés arra vezethető vissza, hogy Van Gogh a szabadban szokott festeni.

Van Gogh Olajfák című képéről a szokatlan felfedezés arra vezethető vissza, hogy Van Gogh a szabadban szokott festeni.


Mint a helyszínelők


A jó szándék kevés. Képzettség és érzékenység jellemzi a restaurátort, és mint megtudtuk, sokrétű tudást igényel ez a szakma: gyakorlati ismeretet, tapasztalatot. Ehhez komoly elméleti háttér jön, az ikonográfiától a viselettörténeten át a természettudományos ismeretekre, például anyagismeretre is nagy szükségük van, úgy, mint az alkalmazott fizikára, kémiára.


Mintha a helyszínelőkről szóló tévésorozatokban élnének, olyan alapossággal járják körbe az eléjük kerülő műtárgyakat. – Az ottani műszereket elfogadnám, de a valódi laborokban nem feltétlenül úgy megy a munka, hogy beteszem a gépbe a mintát, és már ki is adja az eredményt. A valóság nem olyan, mint egy bűnügyi sorozat, mégis sokszor nagyon izgalmas dolgok jönnek elő. Amikor egy sötét lakkréteg fed egy képet, majd előkerül Schöfft József festőművész és világutazó aláírása az infrafelvételen, az jó pillanat. Időtlen időkig senki nem tudta, ki volt az alkotó – idézett fel egy történetet praxisából Heitler András.


 Azt is elmondta, máskor a röntgengép megmutatja, ha egy képet ráfestettek egy korábbi műre. Most a tanszékükön vizsgált visegrádi oltárképről derült ki, hogy az egy újrahasznosított vászon. Még a  festőfejedelem Tiziano is „újrahasznosította" ily módon korábbi munkáit.


Van Gogh képe egy igazi szöcskét is rejtett. Más munkájáról tudjuk: vagy száz léggyel kellett megküzdenie a vásznon.

Alázat kérdése


Komoly fegyelmet igényel ez a szakma a tanszékvezető szerint. – Nem az a lényeg, én milyen ügyes vagyok, hanem az, hanem az eredeti alkotói szándék és a mű történetisége a meghatározó. Emellett nem tudjuk egy festmény esetében az elmúlt évszázadokat meg nem történtté tenni, de nem is szabad – mutatott egy érzékeny területre.


Nemrég hasonló okból kerekedett vita a szakmában. Leállíttatta ugyanis az umbriai Assisi bazilikája freskóinak helyreállítását az olasz kulturális minisztérium, mivel a tárca szerint a beavatkozás erőteljesen módosította az eredeti XIV. századi alkotások színét és részleteit is, írta korábban az MTI. A freskókat a középkori itáliai festészet legnagyobb művészei – Giotto, Simone Martini és Pietro Lorenzetti – festették.


A bazilikában szolgáló ferences szerzetesek az umbriai műemlékvédelmi felügyelet véleményét is kikérték, amely szerint azonban a restaurálás semmilyen kárt nem okozott a középkori freskókban. A restaurátorok egyszerűen eltávolították a freskókat fedő szennyeződésréteget, és emiatt a freskók színei szokatlanul világossá váltak. De szerencsére ritka az ekkora vita.


 – Amikor újjászületik egy mű, elkezdek örülni, hogy milyen szép lett, mintha az én érdemem lenne. Csak segítettem, hogy újra élvezhető, befogadható legyen – tette hozzá a restaurátor. – Nem az én alkotásom, ezt soha nem szabad elfelejteni.


Kényes téma a műalkotás eredetisége


Egy műalkotás eredetiségének vizsgálatakor hasonló eljárásnak vetik alá a tárgyat, mint amely a restaurálását megelőzi. Így derült ki nemrég, hogy hamisítvány az a Kazimir Malevics (1878–1935) absztrakt orosz-szovjet festőnek tulajdonított kép, amelyet egy magánalapítványtól kapott ajándékba az Észak-Rajna–Vesztfáliai Tartományi Műgyűjtemény (Kunstsammlung NRW) az alkotó több mint 40 grafikájával együtt – tudta meg a Handelsblatt című német lap. A Fekete négyszög, vörös négyzet című olajfestmény, amelyet Malevics szuprematista korszaka egyik remekművének tartottak, dollármilliókat érne, ha valódi lenne.

Ez nem Malevics, a Fekete négyszög, vörös négyzet című alkotásról kiderült, hamisítvány.

Természettudományos anyagvizsgálatokkal derítette ki két szakértői csoport, hogy az 1915-re datált festmény hamisítvány, minden valószínűség szerint 1972 és 1975 között készült. A forradalmi idők orosz művészeinek hamisított képeivel hamisítóbandák csalárd módon dollármilliókhoz jutottak a hidegháború korszaka óta. – Rendkívül kényes, sikamlós terület az eredeti és hamis alkotások világa. Volt már rá példa a praxisomban is, hogy rá kellett jönnöm: nem az a kép, mint aminek látszik. Nagyon kellemetlen közölni a tulajdonossal, hogy gond van a művel. Nem feltétlenül jó hír, ha azt hallja valaki: ez a Mendyánszkyja nem eredeti – árulta el Heitler András restaurátor.

Üdvözli a digitális tárlatokat

Óriási forradalomnak tartja a restaurátor a digitalizációt a képzőművészetek életében is. Ma már a világ számos múzeuma, például a szentpétervári Ermitázs tárlatai megnézhetők az interneten, a kiállított tárgyakat virtuális séta keretében egészen közelről „megfigyelhetjük". – Egészen más a digitális kép anyagtalan valósága, és más szemtől szemben állni az anyaggal – magyarázta Heitler András. – A legmodernebb digitalizáció sem tudja pótolni az eredeti varázsát, azt a hatást, amit a valódi mű képes kifejteni – ez a mi szerencsénk


Cikkünket a Kisalföld hetente szombaton megjelenő Szieszta mellékletében olvashatják.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában