Egyperces

2017.06.24. 09:00

A padláson is megbújhat egy milliós festmény

Aukciókon is vásárolnak a múzeumok, de olyan is előfordult már, hogy valaki egy szatyorban vitte be az általa talált kincseket. A Múzeumok Éjszakáján ismét reflektorfénybe kerülnek a műtárgyak, amelyekre sokszor kalandos úton bukkannak a szakemberek.

Pavló Péter

 

– Nem is tudom, talán árverésen? – kérdezett vissza Gombos Adrienn, amikor arról kérdeztük olvasóinkat, tippeljék meg, hogyan kerülhet egy-egy műtárgy a múzeumok birtokába.


Az ő válasza volt a második leggyakoribb, a legtöbben ugyanis úgy vélik, ásatás, vagy minimum egy Indiana Jones-féle kaland kell ahhoz, hogy gyarapodjanak a kiállítóhelyek. Ha ez utóbbiról nincs is szó, a régészek munkájának köszönhetően rengeteg kinccsel lettek már gazdagabbak a múzeumok. Sokszor pusztán a véletlen az, ami odasodorja a – mai Múzeumok Éjszakáján is megtekinthető – műtárgyakat.


Bárhol lehetnek


A napokban robbant a hír, hogy Szeged közelében gombászás közben talált bronzkori arany lábvértet egy férfi. A felfedezését azért is övezi óriási érdeklődés, mert utoljára csaknem egy évszázada, az 1920-as években került elő Magyarországon hasonló jelentőségű aranylelet, a nagyszéksósi kincs.

A szegedi múzeum munkatársai azonnal megkezdték a megtalálási hely kutatását, talajradaros átvizsgálását, ennek eredményeként pedig előkerültek a lábvért hiányzó darabjai és több, feltehetőleg a műtárgyhoz kapcsolódó félgömb, illetve kúp alakú függő is.


A fenti történet is jól szemlélteti, sokszor a véletlennek köszönhető, hogy a múzeumok felbecsülhetetlen értékű kincsekre bukkannak. De nemcsak a föld rejt ilyen kincseket.


Milliók a falon


– Könnyen lehet, hogy egy-egy magyar háztartásban is lapul egy milliókat érő festmény vagy műtárgy, úgy, hogy a tulajdonosoknak fogalmuk sincs arról, mi van a birtokukban – mondja Kolozsvári Gyula, a Kincs a falon projekt vezetője.


A szakember csapatával együtt néhány éve arra vállalkozott, hogy segít azonosítani – és szükség esetén felbecsülni – a laikusoknak ezeket az „elfekvőben lévő" festményeket. Hogy ezután egy-egy értékesebb darab hogyan folytatja életét, az jobbára a tulajdonosokon múlik, de könnyen lehet, hogy egy-egy komolyabb műért még a múzeumok is bejelentkeznek.


– A legtöbb esetben persze nincs szó többről, mint egy egyszerű dekorációs értékkel bíró alkotásról, nem egy esetben viszont már arra is volt példa, hogy milliókat érő festményekkel találkoztunk – mondja Kolozsvári Gyula.

– Korábban egy kis faluból kerestek meg bennünket. Az idős házaspár férfitagja szenvedélyes gyűjtő volt, a feleségét azonban sosem érdekelték a tárgyak. A férj halála után a szomszédok biztatására küldték el nekünk a kollekcióról készült fotókat, és kiderült, egy gazdag gyűjtésről van szó – árulta el a szakember.


A magyar csapatot korábban Olaszországból is megkeresték, és kiderült, egy család birtokában egy 200 ezer eurós, vagyis nagyjából 60 millió forintos kép van. – Régi családi örökség volt ez nekik, sejtették, hogy sokat érhet, de hogy ennyit, arra nem gondoltak – tette hozzá Kolozsvári Gyula.


Besétál a megtaláló


Manapság az internetnek köszönhetően viszonylag könnyű dolga van annak, aki egy műtárgyat szeretne a múzeumok figyelmébe ajánlani, nem mindig volt ez így.


„1957 körül bejött Ruzsáról egy Szabó Szilveszter nevű gyerek, és tápai szatyorban hozott négy edényt, amit felismertem, hogy ilyet erre még nem találtak. Ez alapján leírtam egy új népet, amelyikről nem is tudták, hogy errefelé létezett, és ebből aztán pillanatok alatt ledoktoráltam" – mesélte néhány éve lapunknak a 2015-ben elhunyt Széchenyi-díjas régész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum korábbi igazgatója, Trogmayer Ottó.


– A jelenlegi törvények szerint amit a magyar föld rejt, az a magyar államot illeti. Emiatt, ha valaki egy régészeti leletre bukkan, az köteles azt bejelenteni, és elvinni a legközelebbi múzeumba. Ennek ellenére sok olyan – elsősorban apró méretű kincset: cserepeket, ékszereket, pénzérméket – találhattak már meg, amelyek a mai napig a háztartásokban lapulnak – mondta Kolozsvári Gyula.


Árverésre is járnak 


Persze téves lenne azt gondolni, hogy a műtárgyak csak ilyen véletleneknek köszönhetően kerülnek a múzeumokba. A filmekből jól ismert képsor, amikor egy zsúfolt teremben sorra licitálnak a jómódú vásárlók egy-egy műkincsre, amit mindenképpen szeretnének magukénak tudni.


Az ilyen jelenetek nem sokban különböznek a valóságtól, a vásárlók között pedig helyet kapnak a múzeumok megbízott képviselői is. Igaz, erre manapság ritkábban van lehetőség.


– Voltam már ilyen „táblaemelgetős" aukción, még a Kiscelli Múzeum megbízásából. Akkor porcelánt vásároltam – árulta el nekünk Simonovics Ildikó, aki jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteményének szakmúzeológusa. Mint mondja, azt minden esetben egy bizottság dönti el, hogy a múzeum mit és milyen értékben vásárolhat egy esetleges árverésen.


– Ilyenkor megvan a pontos keretösszeg, ameddig a múzeum képviselője licitálhat. Ha a megadott összeg fölé menne az ár, akkor értelemszerűen a múzeumnak le kell mondania a kiszemelt műtárgyról – mondta a szakember.


Nem minden műtárgy


Simonovics Ildikó szakmuzeológus a teljes XX.. századi textilgyűjteményért felel. – A muzeológusok egy részének véleménye, hogy a régebbi korok tárgyairól sokkal könnyebb eldönteni, múzeumi tárgy legyen-e belőle, mint a kortárs eszközökről. Ennek ellenére megfelelő kritikával és tudatos gyűjteményezési koncepcióval tud a szakember dönteni – mondja.


– A ma egyik legjellemzőbb tárgya a mobiltelefon, ami jó stílusban elbeszélt, érdekes történettel hiteles múzeumi tárgy lehet, mely a XXI. századot illusztrálja. A kortárs muzeológia gyűjtési koncepciójának egyik legfontosabb szempontja, hogy az adott tárgynak legyen személyhez kötődése, története. Ha ez nincs meg, akkor csak egy lesz a millió közül – tette hozzá a szakember.


A legendás Seuso-kincsek

A Seuso-kincsek egy ókori római eredetű, vitatott tulajdonjogú, ezüst, díszes étkezési tárgyegyüttes. Sümegh Józsefről Polgárdiban mindenki tudta, hogy 1975–76-ban rendkívül értékes, hatalmas színezüst tálakat, kancsókat talált, amelyeket másfél évtized múlva New Yorkban a Sotheby’s aukciósház árverés előtti kiállításán Seuso-kincsek néven ismert meg a világ. 1980-ban a leszerelés előtt álló kiskatona, Sümegh József felakasztott holttestét egy kőszárhegyi pincében találták meg, amely akkor a polgárdi Borbély család tulajdonában állt. Az ügyészség akkor is, majd tíz évvel később is öngyilkosságnak minősítette az esetet. 2014 márciusában mutatták be a hazahozott Seuso-kincseket.   

Fotó: MTI/ BruzákNoémi

Fotó: MTI/ BruzákNoémi

A szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársai bemutatnak egy Szeged közelében talált késő bronzkori, aranyból készült lábvértet (lent), felül a lábvért grafikai rekonstrukciója június 21-én. A régészeti és muzeológiai szempontból is egyedülálló műkincset néhány órára a nagyközönség is láthatja a Múzeumok Éjszakáján, június 24-én a Móra-múzeum dísztermében. Fotó: Kuklis István


Gulácsy Lajos: Vörös hajú nő című képével külföldről keresték meg a Kincs a falon projekt résztvevőit. A tulajdonos örökség útján jutott a képhez és nem tudott túl sokat az alkotásról. A kép hátulja nagyon sok információval szolgált a kutatás során és kiderült, hogy azon túl, hogy korábban többször is ki volt állítva, még egy verset is írtak kifejezetten ehhez az alkotáshoz. Fotó: Kolozsvári Gyula

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában