Egyperces

2017.05.04. 09:00

Kammerer Zoltán az oldalakat is lapátolja

Czeiner-Szücs Anita

Az a jó történet, amiről el lehet hinni, hogy igaz is lehetne – állítja a háromszoros olimpiai és világbajnok kajakos. Kammerer Zoltán olvasás közben azonosul a karakterekkel, a pekingi ötkarikás játékokon épp emiatt követett el, ahogy ő mondja, egy őrültséget. A sportember vallja, a talpon maradás kulcsa aképzettség és a műveltség, ezért rendszeresen olvas, most épp Andre Agassi életrajzi könyvét bújja. 


– Tízéves kora óta kajakozik rendületlenül. Említette, hogy még ma is képes akár egy busszal is versenyre kelni például, ha fut. Olvasás közben is le akar győzni valamit?

– Úgy mondanám, hogy célokat teljesítek olyankor. Ki szoktam tűzni magam elé például egy fejezetet, ameddig el kell jutnom, vagy érkezik egy új karakter és addig nem teszem le, amíg ki nem derül róla valami fontos. Megfigyelem a reggelek és esték váltakozását és a következő reggelig mindenképp elolvasom a történetet.

 



– Minden órája be lehet osztva a feszített edzésterv miatt. Mi van olyankor, ha letehetetlen egy könyv? 

– Dilemma. Ha tudom, hogy már aludnom kéne, akkor inkább az a fontosabb, de van, hogy engedek magamnak még egy jelenetet. 


– Le sem tagadhatja, hogy átjárja a versenyszellem. A küzdelem kedvenc köteteiben is központi téma? 

– Az olvasás számomra inkább hobbi, ezzel kapcsolódom ki, ezért nem fontos, hogy a küzdelemről szóljanak a választottjaim. Amikor könyvet vehetek a kezembe, nyugalom van körülöttem, nyugdíjasnak és időmilliomosnak érezhetem magam, szeretem ezt megélni. Sokszor ezért a miliőért is olvasok.


Aktuáliskönyvem legtöbbször a kedvencem is. A jó történet nem kell hogy igaz legyen, de el kell hinnem róla, hogy megtörténhetett. Ilyen az is, amit nemrégen kezdtem el. Andre Agassi, a híres amerikai teniszező önéletrajzi kötete magával ragadó. Az Opent harminchét évesen kezdte el megírni, én pedig harminckilenc éves vagyok, könnyű az azonosulás, főleg, hogy hasonló nehézségekkel küzd élsportolóként, mint én.


Mintha én írnám – szól Agassi: reggel csörög az óra és fel kell kelnie, nagy levegőt vesz és felül az ágy szélére. Tíz percig ül ott, ellenőrzi, hogy minden porcikája működik-e, majd hálát ad az égnek, hogy éppen nem fáj semmije sem. Újra nagy levegőt vesz, feláll, de belenyilall a derekába a görcs, akkor felnéz éskönyörög, hogy legyen már végre vége. De a következő pillanatban elkapja a hév és hajtogatja: soha ne legyen vége, nem akarom abbahagyni. 

 



Nem azt mondom, hogy vívódok, de sokszor érzem magam ehhez hasonlóan. Néha nehéz eljutni fejben az ébredéstől a felöltözésig, viszont mire oda elérek, elönt az elszántság, ezzel a hévvel indulok a vízre. Jókat kacagok, mikor olvasom, Agassi a sorstársam. 


Nagy kedvencem Vámos Miklós Apák könyve című regénye. Azt szeretem ebben, ahogyan azt a szerző megírta. A történet fonala, a mű szerkezete zseniális. Megfog az is, hogy a család történetén keresztül történelmi korokon sodor át Vámos Miklós. A szereplők minden nyomorult helyzetből felállnak, ez is szép, de nem azért, mert erőt ad, sportolóként hozzászoktam a nehézségekhez és a leküzdésükhöz is. Ez egy letehetetlen mű. Sokaknak ajánlottam már. Arra még nem gondoltam, hogy belevágok a saját családunk első apák könyvébe, de ki tudja, lehet, hogy egyszer rászánom magam, ha több időm lesz. 


– A vízitelepen ezek szerint működik a „könyvajánló szolgáltatás". 

– Így van, csapattársaimmal meg szoktuk beszélni az érdekes történeteket. Pauman Dániel rengeteget olvas, ő a csapat könyvtárosa, mindig eltalálja, kinek mit kell a kezébe adni. Sporttársam ajánlására olvastam el  Ambrus Attila, a Viszkis rabló összes könyvét, nagyon szerettem: ezekben megelevenednek a rablások és a börtönélet, a nyomorúságos gyerekkor. Tóth Dávid ajánlására került hozzám a Tour de France-os Lance Armstrong kötete, a Szökésben. Mint sportolót, nem szeretem Armstrongot, mert mindig is tudtam, hogy valami nem tiszta körülötte és az a miliő sem volt szimpatikus, ami körülvette. De Dávid erősködött, hogy kezdjem el, tetszeni fog, és valóban így volt, nem bántam meg, hogy időt szántam rá. 

 



– A sportolók tudják csak igazán, nem érmekben mérik a sikert. Ha könyvet vesz a kezébe, mit nyer?

– Az attól is függ, mi van a kezemben. Bármit olvasok, próbálok azonosulni egy szereplővel. Előfordult, hogy túlzásba vittem, 2008-ban az olimpián elkövettem egy őrültséget, magammal vittem a Titok címűkönyvet és akkora hatással volt rám, hogy már elhittem, újra olimpiai bajnok leszek, száz százalékig ebben bíztam, közben pedig sajnos nem jött össze. 


Viszont amivel elismerést és visszaigazolást nyertem, az Brian Tracy, a sikertechnikák és a személyes teljesítménynövelési módszerek egyik legkiválóbb szakértőjének kötete, a Maximális teljesítmény. Arra világít rá, hogy a sikeres embert mindenki irigyli, de abba nem gondolnak bele, mennyi munka kellett ahhoz, hogy a csúcsra érjen. A zöldségestől is féltik az új autóját, de az nem jut eszükbe, hányszor kelt fel hajnalban, rakodta a temérdek árut és dolgozott késő estig. Rám is biztosan sokan mondták: könnyű neki, olimpiai bajnok. Közben az éremig vezető út rögös volt és az a mai napig. A motivációs könyv megerősített abban, jó az, ahogyan élek, legalább Brian Tracy nézőpontja szerint. Ez fontos volt nekem. 

 



– A szellemi frissesség vagy egy motiváló kötet előrevihet a futamokon? 

– A Titokkal sajnos nem kaptam szárnyat... Inkább különválasztom és azt mondom, egy jó regény segít elaludni, elfáradni, levezetni a stresszt és nyugalomban kikapcsolódni. Ez fontos egy profi sportolónak. 


– Olimpikonként és az EYOF (Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál) nagyköveteként pláne példa a fiatal sportolók előtt. Cél, hogy kövessék irodalomszeretetét is?

– Mindenképpen. Gyakran hangoztatom, tudniuk kell, nem csak a sport létezik az életben. A fizikum akár egy perc alatt elvész, a karrier véget ér. Könnyű beleesni abba a csapdába, hogy a sportágunkon kívül semmivel sem törődünk, de ez rossz taktika hosszú távon. Az öreg klasszisoknak igazuk van: a műveltség és az intelligencia alapérték egy sportember életében, ezért oda kell fordulni a kultúra és a tudományok felé is, képezni érdemes magunkat, hogy később is talpon tudjunk maradni. Remélem, a fiatalokhoz eljut ez az üzenetem!


Cikkünket a kéthetente csütörtökön megjelenő Regényújságban találják.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!