Egyperces

2017.04.15. 09:00

Maria de Faykod: miközben én dolgoztam, hadszíntér alakult ki körülöttem

Rövid, ősz haj, vakítóan kék szemek, törékeny alakján kényelmes, puritán ruhák. Egyenesen Franciaországból, Provence-ból érkezett a monumentális szakrális szobrairól ismert Maria de Faykod. A lourdes-i keresztút szobrairól készített fotóiból nyílt kiállítás Pannonhalmán, ez alkalomból jött Magyarországra néhány napra a magyar származású szobrászművész.

Kertész Éva

Az anyag mögötti titkok


– Mikor jött rá, hogy dolga van a kalapáccsal? Hogyan kezdődött? 

– Talán banálisnak tűnik, de tisztán emlékszem. Lehettem 2 éves, készültünk lefeküdni, anyukám szokása szerint megpuszilt. Miközben jött felém, én azon gondolkodtam, hogy mi tartja össze az ő testét, hogy mitől nem esik szét darabjaira az anyag. Különös élmény volt, és őszintén szólva ma sem hagy nyugodni ez a gondolat. A szobrászatomnak valójában ez a lényege. Azt keresem, ami a látott anyagi dolgok mögött van. Először portrékat készítettem, láttam az árnyékokat, a fényt, valahogy már azokban a rajzokban is ott van a szoborszerűség. A szüleim nem csináltak nagy ügyet abból, hogy rajzoltam, még az is lehet, hogy féltettek, mert közben zárkózott lettem, mintha a világtól elszakadtam volna. De azért mégis szereztek nekem egy kisebb márványt, hogy próbáljam ki azon is magam. Nyolcéves voltam ekkor. 


– Miközben a legtöbb művész arról beszél, hogy mennyi akadályt kell legyőzni az alkotás közben vagy a karrierjében, ön egyre csak azt hangsúlyozza, hogy nincsenek akadályok. Hogyan csinálja? 

– Az életem folyamán nemcsak hogy akadály nem volt, de a művészetben szinte minden magától jött. Ezen én magam is csodálkozom. Bekopognak lehetőségek, emberek. Persze  tudom, hogy ezekkel dolgom van, de a munkát kiteljesedésnek tekintem és nem akadályok sorozatának. 

 

Maria de Faykod Provence-ban élő szobrászművész 1975-ben testvéreivel és édesanyjával együtt mentek el  Magyarországról.

Maria de Faykod Provence-ban élő szobrászművész 1975-ben testvéreivel és édesanyjával együtt mentek el Magyarországról.

17 stáció Jézus feltámadásáig


– Így volt a híres lourdes-i Mária-kegyhely keresztútjának szobraival is? Úgy tudom, parázs vitákat váltott ki egyházi berkekben az ön elképzelése... 

– A stációkba én nem a történelmi folyamatot véstem bele, az volt a szándékom, hogy az emberek kerüljenek szembe Jézussal. És célom volt az is, hogy elmélkedésre késztessenek ezek a szobrok, hogy a gondolat fölemelkedjen a lelkiséghez. 


– Ön 17 stációról beszél, miközben hagyományosan 14 stációról tudunk. Miért változtatta meg a kánont? 

– Én pont azt nem értem, hogy miért 14, hogy az ábrázolások miért álltak meg Jézus sírba tételénél, hiszen az egész szenvedéstörténet lényege Jézus feltámadása. Nálam a 15. stáció az ember, jelen esetben Mária felkészülése a feltámadásra, a 16. maga a feltámadás, végül a 17. stáció Jézus megjelenése a tanítványok előtt. A megrendelők kezdetben nagyon lelkesek voltak, aztán kételkedtek, hogy jól gondolom-e, majd hirtelen azt vettem észre, hogy miközben én elszántan dolgozom, szinte egy hadszíntér alakult ki körülöttem. 

 

Ég, véső és kalapács


– Ijesztő, amikor egy alkotás körül felrobban a világ? 

 – Nem és nem is vettem rossz néven, mert tudtam, hogy igazam van. Én már akkor egy másik dimenzióban voltam, az akadályok nem húztak lefelé. Tudomásul kell venni, hogy amikor az ember a világba bele akar tenni valami addig ismeretlen spirituális dolgot, akkor mindig fellép egy ellenerő, egy negatív hatás, amire nincs magyarázat. A lényeg mégis az, hogy a lourdes-i keresztút szobrai megérintik az oda látogató zarándokokat, turistákat. 


– Hogyan él Provence-ban? 

– Sosem érdekelt az ismertség, a hírnév. A szobraimnak kialakítottam egy szabadtéri múzeumot a műtermem mellett. Nekem fontos, hogy nemcsak a szobrok alakját, hanem a környezetét is én alkotom meg. Én is ott lakom, az érdeklődőkkel szívesen beszélgetek, szívesen megmutatom nekik a műtermemet, ahol dolgozom. Nagyon egyszerű életet élek, nem keresem a luxust, viszont amire szükségem van, ahhoz ragaszkodom. 


– És mi az, amire szüksége van?

– A természet és az ég, meg a vésőim és a kalapácsom.

 

Bernadette Soubirous

Bernadette Soubirous

A lélek szabadsága  


– Előfordul, hogy jártában-keltében talál egy követ és maga a tárgy ihleti az alkotásra? 

– Nem így dolgozom. Először egy érzés születik meg, és ehhez keresem azt a követ, amelyben testet ölthet az érzés. Ez a kezdet kezdetén fontosabb, erősebb, mint a gondolat. Nem tudatos, csak jön és hagyom, hogy szabadon áradjon szét bennem. A gondolat akkor fogalmazódik meg, amikor már készen van a szobor. 


– Mindig dolgozik valamin? 

– Igen, ebben élek. A Fülöp-szigetekre készítek egy vallásos témájú képekből álló sorozatot 2020-ig, A Rózsafüzér titkai címet kapta. Nemrég kezdtem dolgozni egy szoborcsoporton, ami kifejezi a természethez való kötöttségünket a négy alkotóelemmel, a földdel, a vízzel, a levegővel és a tűzzel és van még egy ötödik elem: a lélek szabadsága. 

 

A 17 szoborról maga a művész készített fotókat, amelyek a Pannonhalmi Apátság Múzeum és Galériában tekinthetők meg április 17-ig.

A 17 szoborról maga a művész készített fotókat, amelyek a Pannonhalmi Apátság Múzeum és Galériában tekinthetők meg április 17-ig.


– Nagyon fontos a szabadság? 

– Ha visszatekintünk a történelembe, mi megtanultuk gyerekkorunkban, hogy milyen értékes a szabadság. És fontos a függetlenség is, ezért nem vagyok tagja semmilyen művészi szervezetnek Franciaországban sem. Én megalkotom a saját világomat, amelyben szabad lehetek. A mélységek felfedezése izgat, de sohasem azon az áron, hogy én bárkinek vagy bárminek le legyek kötelezve. 


– Nem magányos? 

– Nekem a magány nem egyedüllét, én olyankor befogadom az egyetemességet. Csak akkor tud az ember fölemelkedni, ha teljes egészében át tudja magát adni a mindenségnek. Nem azt mondom, hogy el kell szakadni a világtól, de azt igenis állítom, hogy időnként meg kell tisztulni, hogy tisztán lássunk.

17 stáció lélektől  lélekig 


A Lourdes melletti Massabielle-sziklafal barlangmélyedésében a 14 éves Bernadette Soubirous-nak 18 alkalommal jelent meg a Boldogságos Szűz Mária. A jelenés bűnbánatra, a bűnösökért való imádságra intette, felszólította, hogy fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne. A Szűz parancsára Bernadett puszta kézzel fogott hozzá a forrás kikaparásához, mely felfakadt és már a kezdettől csodatevő erőt tanúsított. Maria de Faykodot annak a keresztútnak a megalkotására kértékfel, amelyen a nagybetegek, a kerekesszékesek képesek a csodás gyógyulások színhelyére jutni.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában