Egyperces

2017.03.21. 08:00

Marton Adrienn - A férjem kérte, hogy tanítsam főzni

Hétköznap hivatásból, hétvégén a családjának főz a csinos ételstylist. Utóbbi esetben káosz uralkodik a konyhájában: hol világhírű hegedűművész férjét tanítja, hol kisfiai próbálgatják a túrógombóc készítésének tudományát. A kamerák előtti főzésről, a gyermeknevelésről is kérdeztük Marton Adriennt.

Szükösdi Judit

 

 

Saját maga legnagyobb kritikusa


- Megújult környezetben jelentkezett az Ízes élet új évada a SuperTV2-n. Az első perctől otthonosan érezte magát a stúdióban?

- Az, hogy nagyon jól éreztem magam, nem összetévesztendő azzal, hogy otthonosan is mozogtam. Azelső két forgatási napon még nehézséget okozott, hogy mit hol találok, gyakori volt a „jaj, úgy emlékeztem…", kezdetű mondat, de aztán minden flottul ment. Azt gondolom, jót tett az Ízes életnek az új közeg. Sok szempontot figyelembe véve alakítottuk ki a stúdiót, ami komfortosabb lett, ezáltal lendületesebbé is vált a műsor.


- Miben fejlődött leginkább, mióta kamerák előtt főz?

- Amikor néztem a főzőműsorokat, arra gondoltam, hogy ó, nekem is milyen könnyen menne a beszéd meg a főzés egyszerre… Aztán rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű, mert vagy főzők, vagy beszélek. Idő kellett, mire hozzászoktam. Borzasztóan maximalista vagyok, a legnagyobb kritikusa önmagamnak. Sokáig nem volt olyan adás, amikor úgy éreztem, hogy dinamikájában, tartalmilag, hangulatában az elejétől a végégig minden stimmelt, és teljesen önazonos voltam. Most már vannak olyan felvételek, amire azt mondom, megütötte az én mércémet is. Mivel szívvel csinálom az egészet, bízom benne, hogy a nézők is tudnak vele azonosulni. Úgy érzem, sokkal természetesebb vagyok, ami kizárólag annak köszönhető, hogy tavaly július óta ötszáz receptet lefőztem a három műsoromban. A legelején egyszerűen a tudat - hogy tíz ember figyel és kamerák vesznek -, elég volt például a sós karamella elrontásához, hiába tudtam, hogyan kell készíteni. De már magabiztosabb vagyok, mindenhez úgy állok hozzá, hogy sikerülni fog! A stáb pedig nem az „ellenségem", nagyon családias, baráti a hangulat.


- Van, hogy lepróbál ételeket a forgatás előtt?

- Nevetnek rajta, de mindig van. Főként a tálalás miatt. Nagy különbség az Ízes élet másik házigazdája, Pataky Péter séf és köztem, hogy ő konyhafőnök, ezt csinálja tíz éve. Én két évig tanultam főzni a Le Cordon Bleu-n, amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, de nem szolgáltam fel száz emberre, és az ételstylist nem ugyanúgy tálal. Így, amikor a forgatást megelőző napokon elkészítem az adott ételt otthon, a családomnak, akkor arra is figyelek, hogy impozánsan nézzen ki. Aztán megkérdezem a véleményüket. Van, amikor építő kritikákat adnak. Imádom a kritikákat, főleg olyan emberektől, akik inspirálnak. Nekem kevés az, hogy „ez tök jó volt", szeretem, ha elmondják, hogyan lehetne még jobb.

Fotó: Sárosi Zoltán

Fotó: Sárosi Zoltán

Rituálé az esti müzli meggybefőttel


- Két kisfiú édesanyja. Bevonja a gyermekeket a konyhai teendőkbe?

- Amikor ételeket tesztelek, vagy valamit hivatásból kell főznöm otthon, akkor nem engedem be őket a konyhába - bár általában ilyenkor úgyis iskolában vannak. De meg kell érteniük, hogy a főzés nálam nem hobbi, hanem hivatás, és ebbe nem fér bele, hogy ők verjék fel nekem a habot, vagy hogy a maszatos kis kezükkel belenyúljanak. Hétfőtől péntekig szigorú rendszer van, viszont hétvégén a családnak főzők. Akkor pedig ugyanolyan káosz uralkodik a konyhában, mint máshol: a gyerekek felülnek a pultra, ők is akarnak főzni… Ilyenkor nem számít, ha véletlenül beleejtik a tojáshéjat is a tálkába, vagy beleér a pulóverük ujja a túrógombóc-alapba…


- A férje – Edvin Marton hegedűművész - is tud főzni?

- Ez vicces történet. Mióta több műsorban dolgozom, otthon gyakorlatilag alig tudok főzni hétköznap. Edvin viszont nem hajlandó rendelni, mert úgy szereti az ételeket, ahogy én készítem, ezért kérte, hogy tanítsam meg rá. Hétvégenként szoktunk gyakorolni. Nem mondom, hogy hollandi mártást, vagy besamel szószt is készít, de a klasszikus ételeket megcsinálja, és hihetetlenül jól fejlődik. Arról nem is beszélve, hogy mennyire jófejség ez tőle. Hiszen nem azt mondja, hogy mindenképpen főzzek nekik is, hanem elfogadja, hogy a hosszú forgatási napok után - amikor lefőzök tíz fogást-, egyszerűen otthon már nem bírok a tűzhely közelébe menni.


- Amikor ilyen húzós napja van, figyel arra, hogy mit eszik?

- Lehet, hogy ezért is vagyok ennyire vékony... Mert én attól kezdve, ahogy a színek felállnak a stúdióban, egészen odáig, hogy lefotózzák az ételeket, nem tudok arra figyelni, hogy én is egyek. Van, hogy egy stábtag szól rám délután háromkor, hogy ettem, ittam-e már? Tudom, hogy ez borzasztó, ne tanulja el tőlem senki… De az adrenalin úgy hajt engem, annyira szeretnék mindenből maximumot kihozni, hogy az a legkevesebb, én mit eszem.


- Mi a helyzet a nap végén?

- Gyerekkoromtól kezdve szeretem a tejbe áztatott klasszikus, zabpelyhes, mazsolás, aszalt szilvás müzlit, amihez még magozott meggybefőttet is teszek. Az esti rituálém -- mindegy, milyen későn érek haza -, hogy átöltözöm joggingba, bekuckózom a ház egyik olvasórész-szerű, kényelmes sarkába, és elszopogatom a tál müzlimet. Az visszahoz az életbe. Olyankor magam vagyok, összegzem a napomat, mi az, amiben jól teljesítettem, ha pedig nem úgy sikerült valami, azt is elengedem, mert legközelebb biztosan jobb lesz.


Szereti hallgatni a férje sztorijait


- Tudom, még kicsik a gyerekek, de alakul már, hogy milyen utat választanak? Például a zene mennyire érdekli őket?

- Maxim hét éves, ő most elsős. Elképesztően tehetséges teniszben, napi szinten fejlesztik a játékát, valóságos zseni jelenleg. Noel hat esztendős, iskolai előkészítőbe jár, őt a foci érdekli, és jó testfelépítése van hozzá. A sport mellett mindketten zongorázni tanulnak – ez az alapja minden hangszernek -, és nagyon muzikálisak.


- Mennyire következetes a nevelésükben?

- Rájöttem, ha bizonytalan vagyok magamban valami miatt, akkor abban is elbizonytalanodom, hogy a gyerekemmel mikor teszek jót: ha engedek neki, vagy ha nem. A kicsik pedig hihetetlen rafkósan kihasználják ezeket a helyzeteket, és egyszerre csak azt veszem észre, hogy olyan szituációba kevertem magam, amiben nem tudok következetes lenni. Nagyon jó, hogy az apukájuk most sokkal többet van jelen az életükben, ez kell az egyensúlyoz. Korábban, amikor a férjem hónapokig külföldön volt, sokszor vettem át az apaszerepet is. Csakhogy apa a „kemény", anya a „lágy". A nagyobbik fiam nem is bocsátotta meg nekem anno, amikor először megneveltem, aztán ölelgetni kezdtem – mert ő arra vágyott volna, hogy csak szeretgessem. Nem működött a családban, hogy én voltam a nagyon szigorú. Ez még évekkel ezelőtt volt, mióta dolgozom, Edvin ugyanolyan arányban van a fiúkkal, és ez jót tesz nekik.


- Mire vágyna, ha hosszabb idejük lenne közös kikapcsolódásra a férjével?

- Másfél hónapja voltunk nyaralni, úgyhogy most jók vagyunk. Imádtam, hogy leültünk, és három órán át reggeliztünk. Nagyon szeretek vele beszélgetni, olyan sok sztorija van, annyi vicces élethelyzetbe keveredett, hogy tíz év után is tud újakat mondani. Mindig az a célja, hogy megnevettessen, én pedig arra gondoltam, a kávé és a frissen facsart narancslé felett, hogy mennyire jó őt hallgatni, mennyire imádok vele lenni… Nem vágyom nagy dolgokra, csak erre, hogy legyenek ilyen pillanataink. Az olyan hétköznapi kommunikáció mellett, mint: „a tejfölön kívül egy kaliforniai paprikát is hozz, kérlek, a gyerekeknek pedig ne felejtsd el a tornacuccát!"

 

Cikkünket a kéthetente kedden megjelenő Lilla magazinban találják.

Címkék#interjú

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!