Egyperces

2017.03.24. 08:00

Fáy Miklós kritikája - Jaj, Gabika...

 

Nem tudom, miért jár folyton Gálvölgyi a fejemben, miközben Jakupcsek Gabriella műsorát nézem, az Egymás szemében címűt. Illetve tudom, mert ha még mennének ezek a régimódi paródiaműsorok, akkor Gálvölgyi az ilyesmit élvezné, beöltözhetne magyar asszonynak, akit a sors ver, de állja. Beöltözhetne Jakupcseknek, aki már a ruházatával is jelzi, hogy neki ehhez semmi köze, ő itt szakmunkát végez,kérdezget, figyelget. Közben derűs hangon arról beszél a narrációban, hogy jaj, ő is nagy izgalommal várja, hogy mi fog történni. 


 Nyilván ez volna a trükk, kétfelé megfelelni, egyrészt eljátszani az érző szívű nőt, aki könnyeit törölgetve nézi, hogy mások a könnyeiket törölgetik, másfelől megőrizni valamit az intellektuális méltóságból, énkérem olvasó, színházba járó nő vagyok, aki csak véletlenül került a meghatott emberek Magyarországára. Majdnem lehetetlen, így aztán Jakupcsek marad a régi önmagánál. Csinosan, lapos sarkú, elegáns cipőben facsargatja magát, piros körmökkel tapogatja a rongyos szélű fotókat, ki is ez most neked? Ja, a bátyád, és nem az apukád. 

 Nem az a gond, hogy nem ő a megfelelő ember, hanem hogy egész idő alatt jelezni akarja: ő aztán tényleg nem a megfelelő ember, neki ez a hivatásos könnyfakasztás nem öröm és nem cél. Éppenséggel meg is lehet érteni. 

 Éppenséggel azokat is meg lehet érteni, akik szerepet kapnak a műsorban, a félárva asszony, aki egy sejtett testvérével találkozik, és amikor nagyon jót akar róla mondani, akkor azt mondja: olyan lehet, mint én. És meg lehet érteni az asszonyt, aki valamelyik szervét adta át az unokájának, pontosabban a férje unokájának, mert nem hagyta a kórházban hagyott kislányt meghalni. Lehet, hogy túl meghatottan beszél aztán saját magáról, hogy már akkor is sírásra áll a szája széle, amikor még csak azt kérdezik tőle, hogy mit evett tegnap vacsorára, de akkor is hős, akkor is olyat tett, amit kevesen csinálnának utána. Ha úgy érzi, hogy ezért jár neki néhány perc közfigyelem, akkor igaza van. És ha a férje úgy érzi, hogy ahétköznapi boldogságánál többet ér, ha, az ő szavaival élve, ország-világ előtt köszöni meg, amit ez az asszony tett érte és az unokájáért, akkor csak örülni lehet, hogy mindezt meg is teheti. 


Ű Az már más kérdés, hogy megáll-e egy ilyen műsor a lábán. Hogy nem láttunk-e már annyi hamis és igazi könnyet a tévében, hogy egyszerűen már érzéketlenné váltunk, megint sír valaki a tévében, kapcsolj el, fiam, így nem tudok vacsorázni. 


Egymás szemében – TV2

Cikkünket a hetente pénteken megjelenő tévémagazinban találják.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!