2019.05.30. 19:53

A Muse Budapesten bizonyította, hogy a világ egyik legjobb koncertbandája - fotók

Lélegzetelállító show támadó robotszörnnyel, falról lógó táncosokkal. Tökéletes hangzás, őrületes tombolás: szétszedte az Arénát a brit rockzenekar.

Szükösdi Judit

Mióta novemberben megjelent a Muse legújabb albuma, és legalább tucatszor meghallgattam egymás után, arról képzelegtem, hogy látom majd a Matt Bellamy, Dominic Howard és Chris Wolstenholme alkotta triót, amint egy fellépésre bevonulnak az Algorithm zenéjére.

Fotó: Réti Zsolt

Alig több mint fél év után eljött az alkalom: a brit rockzenekar kedd este a Papp László Budapest Sportarénában adott bombasztikus koncertet. Aminek még akkor is a hatása alatt vagyok, ha már aludtam rá kettőt, és valószínűleg még jó ideig maradok is a Simulation Theory világában.

Fotó: Réti Zsolt

Tehát megszólalt az Algorithm alternatív verziója, és elkezdődött a SHOW: minden másodpercben történt valami a színpadon, amitől tátva maradt a szánk. A rocktrió táncosokat is hozott magával, akik LED-fényekkel borított ruhába bújtak, a nyitány alatt harsonákkal a kezükben vették körül az éneklő és gitározó Mattet, később hatalmas füstfújó fegyverekkel jelentek meg, vagy éppen lelógtak a falról, esetleg "beszálltak dobolni", vagy lufikat osztottak.

Fotó: Réti Zsolt

A gigantikus LED-falon a vetítések mellett sokszor élőképet is láthattunk, a fényjáték pedig végig tökéletesen összhangban volt a zenével: különösen szépen festett a Dig Down alatt, amikor a kifutó végén zenéltek a tagok. De ha mindez nem lett volna elég, a vége felé is dobtunk egy hátast, amikor a színpadon támadásba lendült egy óriási robotszörny.

Fotó: Réti Zsolt

A lélegzetelállító látványvilág persze nem ragadott volna magával a tökéletes hangzás nélkül, de arra sem lehetett panasz, sőt! Kiválóan szólt minden, a torkunk szakadtából üvölthettük a régi slágereket - mint a Madness, a Supermassive Black Hole, a Mercy, a Time is Running Out vagy a Starlight - és az új kedvenceket, miközben áradt az energia a színpadról, és láthatóan élvezte az egészet az együttes is. Noha túlzásba nem vitték a kommunikációt, azért elhangzott egyszer-kétszer a "köszönöm, Budapest is", de enélkül is érezhetően velünk voltak, nekünk zenéltek.