Bulvár, celeb

2018.02.09. 08:10

Köteles Leander: csak nyerhet A Dallal a Leander Kills - interjú

A Leander Kills tavaly egészen a döntőig menetelt a közmédia dalválasztó show-műsorában. Erre idén is minden esélyük megvan, A Dal 2018 első válogatóját holtversenyben megnyerték a Nem szól harang című dalukkal. A szombati elődöntőre készülve Köteles Leandert, a metalzenekar frontemberét kérdeztük.

Szükösdi Judit


– Kicsit mintha csodálkozva figyelte volna, hogy a tabella élén végeztek az első válogatón. Mire számított?

– Mindig meglepődök, mert az adás előtt fogalmam sincs, hogyan reagálnak majd a dalra, a produkcióra. Minden alkalommal megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni magunkból, de akkor is meglepő, hogy az első helyen osztoztunk – pontosan úgy, mint tavaly. Persze nagyon örülünk ennek.


– A második adásban is a metal lett a befutó... Sőt, a harmadik válogatón is van képviselője a műfajnak, csak a beszélgetésünkkor még nem tudjuk az eredményt.

– Az AWS nagyon jó volt, és biztos vagyok benne, hogy a Nova Prospect is jól teljesít majd. Nagyon nagy dolog, hogy a rockzenének ilyen létjogosultsága van. Sokat turnézunk, sokat koncertezünk, és ezt az energiát nagyon jó a tévében is átadni. Hogy ez át is jön, annak meg aztán végképp örülök.


– Miért a Nem szól harang című dallal neveztek? Az új albumról tervben volt esetleg más szám is?

– Már nagyon sürgetett a leadási határidő, amikor a lemez utolsó dala íródott, Egy napom maradt címmel. Akkor úgy voltam vele, hogy ezt lehet, bedobjuk majd a műsorba, emiatt három perc alá is szorítottam a dalt. De aztán, ahogy elindult a nevezés, egyszerűen úgy éreztük, hogy a közönség is a Nem szól harangot szereti tőlünk a leginkább, ez sikerült a legjobban az albumról, és rájöttünk, hogy nem is akarunk megint balladával indulni. 

Köteles Leander. Fotó: Bodnár Dávid

Köteles Leander. Fotó: Bodnár Dávid

A Dal 2018,

Duna TV, szombat 20.30

– Mi a cél a szerepléssel?

– Természetesen az első számú célunk az, hogy a közönségbázist építsük tovább. Tavaly nagyon sokat nyertünk ezzel a műsorral: a legtöbb városban, ahova visszamentünk zenélni, kétszer-háromszor annyian lettek a koncertjeinken, mint korábban, pedig már előtte sem panaszkodhattunk. De egyébként is erős évet zártunk – debütált az új lemezünk, nagyot szólt a Tankcsapda Lopott könyvek című dalának feldolgozása is –, úgyhogy nagyon szépen építkezünk. Idén is úgy gondoltuk, hogy A Dallal csak nyerhetünk.


– A nemzetközi bemutatkozás is nagy álma a zenekarnak. Ez a történet hol tart most?

– Régóta próbálkozunk ezzel, de úgy igazán sosem fektettünk bele elég energiát, annyira lefoglaltak minket a hazai koncertek és a környező országok magyarlakta területein való fellépések. De tavaly zenéltünk Bécsben és Prágában is, ott is vannak egyébként rajongók – persze nem annyian, mint itthon. Szóval alakul a dolog, és most igazán bele akarunk lendülni.


– Nyilatkozta, nem szándékos az, hogy erős a népzenei faktor az új albumon, viccesen megjegyezte, talán azért van így, mert öregszik... Ezt leszámítva, mi lehet még a háttérben?

– Fogalmam sincs. Klasszikus zenét tanultam kiskoromban, már ötévesen zongorázni kezdtem. Az az érdekes, hogy soha nem is hallgattam igazán népzenét, sőt, azt is mondhatnám, hogy teljesen kikerült engem gyerekkoromban. Persze, ahogy telik az idő, egyre jobban tetszik. Most se hallgatom, de valamiért jönnek ezek az elemek, és nem tudom honnan, de én csak örülök neki.


– Mégiscsak kalocsai származású....

– Persze, de attól én még Modern Talkingot hallgattam! Meg Deep Purple-t.


– Mi a helyzet a másik zenekara, az Amigod háza táján? 

– Czifra Mikivel, a gitárosunkkal van ez a rettenetes szinti pop mániánk, amit egyébként nagyon imádunk, és ezt éljük ki az Amigoddal. Az egy ilyen baráti zenekar, benne van még Maczák Márk, a régi dobosunk és Fábri „Jingis" András, akivel az első zenekaromat csináltam. Időnként összeülünk, kigurítunk egy dalt, és meglátjuk, mi lesz belőle. Egyébként ez is szépen megy, sőt, országos rádiók játszották rotációban a dalokat. Most egy picit félre kellett tennünk ezt a projektet, de attól függetlenül a háttérben munkálkodunk rajta.


– A Leander Kills idei terveiről mit tudhatunk?

– Borzasztó mennyiségű koncertünk lesz, február 16-án indul a turnénk Szombathelyen, gyakorlatilag augusztusig betelt a naptárunk, szóval megy majd a kardio rendesen. Tavasszal pedig egy különleges alkalomra készülünk, március 15-én szimfonikus koncertet adunk Budapesten. Most ez viszi el minden figyelmünket A Dal mellett – az is elképzelhető, hogy duplázás lesz belőle.

A zenekar tagjai: Vermes András és Czifra Miklós gitár, Jankai Valentin dob, az énekes és basszusgitáros szerepét Köteles Leander tölti be, aki a dalokat és a szövegeket is szerzi.

A zenekar tagjai: Vermes András és Czifra Miklós gitár, Jankai Valentin dob, az énekes és basszusgitáros szerepét Köteles Leander tölti be, aki a dalokat és a szövegeket is szerzi.

– A műsorra visszatérve: még az első adás végén említette, hogy belenyúlnak a produkcióba az elődöntőre. Ez mit jelent?

– Minden poént nem akarok lelőni, annyit elárulok, hogy találkoztam egy nagyon tehetséges hegedűs fiúval – a személyét sem fedném fel most. Hegedűvel fogjuk megtámasztani a dalt, egy picit belevisszük a lírai vonalat, de a keménység ugyanúgy megmarad.


– Milyen A Dal stúdiójában zenélni? 

– Teljesen fura, természetesen kisebb a kockázat. Bár az ének esetében meg sokkal nagyobb. Azért az emberbe beleáll a stressz, amikor megy a visszaszámlálás, és eszébe jut, hogy mennyien nézik az adást – és a tévében sokkal jobban kijönnek az énekhibák, mint élőben. Ezért egy picit stresszesebb, de ugyanúgy inspiráló is ez a környezet, érdekes, hogy itt mit tud teljesíteni az ember.


– Van valamilyen „rituáléjuk" a színpadra lépés előtt?

– Érdekes kis zenekar vagyunk, teljesen introvertált mindenki, gyakorlatilag a buszban is csendesen ülünk, elbeszélgetünk. Aztán igazából koncert után szokott kijönni belőlünk a vadállat, de az sem mindig. Ha nincs másnap fellépés, egyéb teendő, akkor kicsit megmulatjuk az éjszakát.

 

Miről szól a dal?

A Leander Kills idén egy pop-rock-metal dallal indult, a Nem szól harang megszólalásában igen kemény, de egyébként népzenei motívumokat hordoz. A dal azt üzeni, hogy a hagyományos értékeket igenis fontos megőrizni. Hangvétele nagyon személyes, a dalszerző Köteles Leander szerint „ha nem a hazájában él az ember, akkor soha nem is fogja magát otthon érezni".

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
</