Amália Rodrigues képmása díszít egy lisszaboni járdát

Amália Rodriguesnek, a fado királynőjének mozaikképmását készítette el Lisszabonban egy portugál "utcaművész". Az Alfama negyed Sao Tomé utcájának macskaköves járdáján és a mellette emelkedő házfalon fekete, gesztenyebarna, rózsaszín és fehér kövekből kirakott portré nemcsak az énekesnő, hanem a portugál utcakövező művészet előtt is tiszteleg.

Az ötletadó, Ruben Alves színházi rendező kérte fel a Vhils művésznéven ismert Alexandre Fartót, készítsen hatalmas "lemezborítót" az 1999-ben elhunyt híres portugál énekes-színésznő tiszteletére.

"A fado városi zene, így a street artra gondoltam és Vhilsre" – mondta a rendező az AFP francia hírügynökségnek. Vhils a portugál street art egyik legismertebb képviselője, hírnevét a lisszaboni falakon légkalapáccsal és fémvágóval kialakított portréinak köszönheti.

A francia-portugál rendező egy falra szerette volna megrajzoltatni az énekesnő képmását, de Whils a lisszaboni járdát javasolta. A járdáról a fal síkjára emelkedő mű úgy hat, mint egy hullám - mondta. Amikor esik az eső Lisszabonban, "az arc még a köveket is megríkatja", mintha valaki a fadót hallgatná.

A művész most első ízben alkotott a calcada, a portugál mozaik járda stílusában. Arabeszkjeivel, hullámaival és geometrikus elemeivel a lisszaboni mozaikos macskaköves burkolat a portugál kultúra egyik jelképének számít. Minden egyes fehérmészkő- és feketebazalt-kockát kézzel faragnak ki és a megadott minta alapján raknak le. A 19. században kialakult művészeti stílus napjainkra veszélybe került, nehezen találni utcakövező munkásokat.

A lisszaboni kövező iskolával dolgoztatva Vhils a város legrégebbi köztéri művészete előtt akart tisztelegni. A 2013-ban alapított iskolában e hagyományos mesterség fogásaira képzik a fiatalokat.

Amália Rodrigues - Gaivota (1970)
Ines Machado kurátor szerint Vhils műve a város emblematikus alkotása lett, mert "vegyíti a modern stílust és a nemzeti kincset, tiszteleg az utcakövezők tudása előtt".

Az Alfamára nem véletlenül esett a választás: ez Lisszabon legrégebbi negyede, amelyet Amália Rodrigues is megénekelt.

A fado királynőjét, aki világszerte népszerűvé tette a melankolikus éneket, két évvel halála után, 2001-ben temették el a portugál nemzeti panteonba. Az UNESCO 2011-ben vette fel a fadót a szellemi kulturális örökség listájára. Ruben Alves szerint immár a város épített kulturális örökségének is része lett.