`A sóderen lefelé nem lehetett látni a portól´

Craft Bike TransAlp 2013 2. nap Mayhofen(AUT)-Brixen(ITA)

Vasárnap ismét határátkelésre készült a TransAlp mezőnye. A versenyzők a Pfitscherjoch megmászásával értek át Olaszországba, Dél-Tirolba. Balázs és László a Master kategória 18. helyéről várták a folytatást. Vasárnapi eredményük a 98km-es etapon a 4:47:49 a 27. helyezést ért, ezzel visszacsúsztak a Master kategória összetett 24. helyére. A szakasz 2400 méter szintemelkedést tartalmazott, aminek nagy részét az első 35 km-n tették meg.

Utána következett egy hosszú lejtőzés, majd váltakozó minőségű utakon, hol aszfalton, hol murván egy hullámvasútra emlékeztető szakasz, rövid emelkedőkkel és lejtőkkel. 10km-rel a cél előtt még következett egy szerpentines mászás, ahol sokan megfőttek. Ezután egy nagyon meredek sziklás single tracken kellett lejutni. Rajtnál felhívták a versenyzők figyelmét, hogy itt lehetőség szerint szálljanak le a kerékpárról és tolják le. Brixenbe almafaföldek szomszédságában vezetett az út. Lássuk, hogy élte meg a mai szakaszt. László és Balázs.

További képekért ide kattintsanak!

Várallyai László:

Úgy érzem, hogy jól ment a mai nap, de Balázs nem tudott jönni az elején. Legalábbis nem tudta azt a tempót hajtani, amit akart. A sóderen lefelé nem lehetett látni a portól. Az aszfaltos szerpentinen 80km/h-t mutatott a sebességmérő. Az etap végén lévő hegynél éreztük úgy, hogy a tegnapi tempóban hajtunk. Összességében a lefelék nagyon gyorsak és veszélyesek voltak. Várjuk a holnapi szakaszt.

Vock Balázs:

A reggeli rántottát 10 km után sikerült megemésztenem. A szenvedésért a Pfitscherjoch látványa kárpótolt, amely 10 éves emlékeket idézett fel. Szerencsére a múltban tolós szakasznak számító részt átalakították és szinte az egész hegyet ki lehetett tekerni. A lejtőn nem mertem kockáztatni. Számomra hihetetlen, hogy sokan kamikaze módon mennek lefelé. Holnap igyekszünk előrébb lépni összetettben.

Török Joe személyes beszámolója

32 km-en 2000m mászás – így indult a Transalp 2. etapja.

Vasárnap ismét egy fél órával előbb elindultunk Ábellel, hogy fotózni, ill. bíztatni tudjuk Lacit és Balázst útközben.

Aszfaltos főúton, aszfaltos egynyomos, sóderes és földes egynyomos utakon haladtunk és értünk fel először az ~1800 m magasan fekvő, festői Schlegeis tározóhoz, amely egy hatalmas völgyzáró gát, a víz energiáját is hasznosítják. Az első frissítő pontot is itt helyezték el. Néhány fotó lövése, banán, dinnyeszelet elfogyasztása után folytattuk a mászást. Gyorsan fogyott a növényzet, már csak a magasan fekvő örökzöldek szegélyezték az utat.

Egy turista úton haladt a mezőny felfelé a völgyben a 2100m fölé nyúló Pfitscherjoch hegycsúcs felé. A sziklák között jórészt kitekerhető volt az út, bár néhányszor vállra kellett venni a gépet és felfele mászni a kövek között, vagy kerülgetni a tehéncsordát. A tehén az egy nyugalmas állat. Kivéve, ha egy szűk katlanban akar lefele jönni és hirtelen szembe találja magát néhány kerékpárossal. Mivel a tehén nem tud tolatni (vagy nem is akar), ezért hangos kolompolással lecsörtetett, mi meg ugráltunk el előle, mint kuglibábu a golyó elől...

A csúcsra érve rövid körültekintés és hógolyózás után kezdetét vette egy kis túlzással a közel 58 km-es lejtőzés, amelyet néha megtört egy-egy rövidebb mászás. Közben két defektet is kaptam, de a tubelessnek hála nem eresztett le teljesen.

10 km-el a vége előtt következett egy meredek mászás, 5km-en kb. 500m szinttel, majd a várva-várt dh pálya. Előző este a pasta-party helyszínén bemutattak egy rövidfilmet a mai távról, ahol a google earth-ben végigrepültünk a pályán a hegyek között. A végén külön kihangsúlyozták, hogy az utolsó szakaszon száljunk le a bringáról mert nagyon balesetveszélyes. Aki járt már az eplényi Bringarénában, az az utolsó, felvonó alatti részhez tudja viszonyítani a meredekséget és terepet.

Persze a legdurvább részen a fotósok széles vigyorral várták a kamikazékat... jó anyagot adva az esti vetítéshez, ahol nem csak a következő szakaszt mutatják be, hanem az aznapi fotóanyagból is készítenek egy összeállítást, jó kis zenékkel.

A vasárnapi etap végén csiki-csukis utakon, alma és szőlő ültetvények között jutottunk el a célig.

A harmadik etapon Ábel mint kísérő és fotós egyedül fog végig menni, Mi a mezőnnyel szembe fogunk haladni és a befutó előtt fogjuk bíztatni Balázst és Lacit! Sok sikert Nekik!

A mezőnyre hétfőn Brixen és St. Vigil között egy 56,92 km-s szakasz vár 2833m szintemelkedéssel.