Boldogságra hangolva

2017.02.02. 13:20

Lisszabonba költöztem???

Egy felejthetetlen élmény felé utazva sok gondolat megfordul az ember fejében: például, hogy hol van a fogkrém a bőröndben és hogy mégsem hozott olyan cipőt, ami illene kedvenc szoknyájához. Szóval így költöztem Lisszabonba – öt hónapra.

Mikor valami egészen hihetetlen dolog töriénik, amit fel sem fogunk; csak részleteit érzékeljük egészen addig, amíg már nem lehet visszafordulni. 

  Kitaláltam pékdául, hogy én gyakornok szeretnék lenni a Kisalföldnél. Mert az mennyire fantasztikusan jó lenne. Igazából fel sem fogtam, nem sok reményt láttam rá, amíg egyszer csak ott ültem... Aztán a szokásosnál is többször – pedig ez nagy szó - el kellett mondanom mindenkinek, hogy elhiggyem, tényleg megtörtént és tényleg velem történt. 

  Aztán jött az ötlet, jelentkezzek Erasmus+ össztöndíjra, mert milyen menő lenne fél évet Lisszabonban tölteni. És úgyis már csak egy hely maradt, szóval biztosan nem kapom meg, nyugodtan próbálkozhatok.

Erre most itt ülök ezen a rózsaszín repülőgépen bedugult fülekkel és próbálom kitalálni, milyen országot rejt alattunk változatos formáival ez az egybefüggő, végtelen felhőbirodalom. Zuhogott az eső, amikor felszálltunk és állítólag Lisszabonban is esik, én meg persze a tavaszi cipőmben jöttem... Anya! Nem, nem fért volna el még a csizma is...

zkódik ez a gép, de ilyen szépet még életemben nem láttam, hogy sötétedés után ragyog a nap a felfők fölött. Éppen mint a Jégkorszakban. Jó az a mese, remélem a kintiek is szeretik...

  Kik is azok a kintiek? Lássuk csak, egy portugál nőtől bérelem a lakást egy szintén 

portugál fiúval, egy olasz fiatal párral, egy angol fiúval és egy brazil lánnyal egyetemben. Ha egyáltalán van ilyen szó, hogy egyetemben és nem ér bukást a nyelvészet kollokviumon, amin pedig idén ötöst kaptam – de tényleg. 

Már itt repülők Furcsánlaposfelhőlandia fölött, de még mindig nem fogtam fel, hogy éppen Lisszabonba költözöm. Öt hónapra. Öt idegen emberrel. Nem lesz ott Anya, hogy kijavítsa az elütéseimet a szövegeimben, se a Gábor a szerkesztőségből, hogy piszkáljam egy lájkért és te jó ég, mit fogok én ott enni? Főzzek? De miből? Mit? Meg hogyan? És érdekes módon ezek miatt sem estem még menthetetlenül pánikba, ahogy egyébként hasonló helyzetekben szoktam, hanem itt pötyögök kellemes időtöltés gyanánt és küzdve küzdök a légkondival, ami megállíthatatlanul fújja a nyakamba a jeges kevegőt, mert a mellettem ülő nő már megint visszakapcsolta...

Éppen mint a mesében.

Éppen mint a mesében.

  Megmondom őszintén, egyetlen ami miatt szomorkás vagyok, hogy nincs velem senki és most nagyon sokáig nem is lesz azok közül, akiket szeretnék, hogy itt legyenek. Ugye, gondoltok rám? Az első hosszú utam kapcsán mostmegtanultam, hogy nem lehet tökéletesen elbúcsúzni. Még néhány szó, egy ölelés mindig kellett volna, mindig vissza lehetett volna fordulni csak még egyszer. 

  És ami ezután jön. A reptéren várnak majd, de holnap hogyan megyek el az egyetemre? Merre induljak egyáltalán? Ja, a Google a barátom, de akkor nekem már nagyon nincs szükségem ellenségekre, mert ő imádja, hogy olyan szinten elkever még Győrben is, hogy a sarki boltban angolul kérdezem meg, where is the ETO Stadium? És máris itt a következő gond: milyen elmeroggyant állapotomban gondoltam azt, hogy én tudok angolul? De most komolyan,valahol a bemutatkozás és „az ez én szobám?” között elfogy a lendület. Erre a stewardess meg itt magyaráz angolul, én meg midnössze a kreditcard kifejezést csíptem el, bár szinte biztos, hogy úgy kezdte, Ladies and Gentlemen. Egyébként ki a fenevesz egy üveg bort a repülőn? Az sem normális, hogy én itt morzsázom össze az egész gépet a csokiskekszemmel, na de hogy egy üveg bort? Ti nem merengtek jó bölcsész (és társadalomtudományok) hallgatóhoz méltón a felhőket bámulva az új életeteken, azon, hogy mi vár rátok a landolás után, vagy legalább, hogy megússzuk-e három órán át a Föld felett számottevőbb katasztrófa nélkül??? Bár ha így nézzük, már jobban megértem a dolgot

 Meg amit egyszerűen nem tudok megérteni ez az időzóna dolog. Tudom, hogy Lisszabonban egy órával korábban van, mint Kisbajcson, de ez hogy lesz? Egyszercsak bumm, visszaugrik egyet az órám? Az én, 600 forintos darabom is? Persze, azért ennyire nem vagyok lúzer... A tabletem szerint 17:46 van, a gép 16:50-kor szállt fel. Azta, egy órája lebegek! Na de ha valaki elmagyarázza nekem, hogy fogunk 19:45-kor úgy landolni, hogy otthon 20:45 van és közben hol tűnt el az az egy óra, annak hozok egy hűtőmágnest. Mert nézem a világórán a lisszaboni időt a telefonomon, e szerint igenis eggyel korábban vannak, mint a karórám, de hogy? Biztos, hogy már sokkal többet voltunk itt fent. És elvileg két óra, negyven perc az út. Le kellett volna mérnem... Elrepkedek még itt egy darabig, nem azért, de nem ül mellettem senki, akivel ezt meg tudnám vitatni és itt, a Mindenekfelett internet sincs, ugyebár. Egyetlen ismerősöm úgy tizenöt sorral hátrébb filmet néz. De mégis mennyi időt töltünk a levegőben és mikor érünk már oda? Remélem, azok a neonsárga esőkabátos alakok, akik elméletem szerint megtankolták a repülőt, jobban értik ezt és a jetlagről nem egy ezer éve hallgatott Simple Plan szám jut eszükbe.

  A másik rejtély, hogy milyen nemzetiségű a mellettem ülő pár? A nő azóta olvas a gépén, mióta én pötyögök és olyan szavak vannak a könyvében, mint dufgs a ofi. Nincs az a Google fordító, ami ezt felismeri. 

  Végül pedig azt hiszem, igazából nem félek és várom is kalandokat... Megnyugtatott, amikor a felhőfüggönyön át először láttam meg városok fényeit. Tehát ott is van élet, vannak otthonok és van este, amikor lámpát kell gyújtani. De ezek a kis fénypontok hogy lehetnek városok? Maximum egy focistadion vagy egy főút lehet alattunk, de nem Barcelona, vagy Sevilla... Bár fogalmam sincs merre repülünk, de a bajcsipálya kap ekkora fényt a Vámoszabadi elleni rangadókon.Elképesztő belegondolni, hogy több ezer ember él egy-egy ilyen kis fényfoltban, autópályák, talán felhőkarcolók is vannak ott és szerkesztőségek. És van bennük Géza, akinek meg kell mondaniuk, mit dolgoznak aznap és mindig úgy mosolyog, hogy még ők is elhiszik, nem is olyan rossz az ötletük. Meg van bennük Ági is,  Csaba is, Sport is és szerkesztők, akik most is a holnapi lapon dolgoznak. Ott is van nyugdíjas egyetem? Vajon kint volt-e ma az ügyeletesük egy balesetnél? Beírták-e a tegnap született babák neveit? Az Ádámjuknak fáj-e már a füle a mellette ülő állandó trécselésétől? És ott van e még Guardiola portréja aszámítógép monitorán?

Nem is akarok leszállni, jó itt nekem, tetszik az út, kényelmes az ülés és nagyon nem tudom elrontani a dolgokat. És már csak ki tudja hány órán át élvezhetem ezt a biztonságot.

 

 

De leszállunk.

 

                                                                                                                                              (2017.02.01.)

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!