Kisalföld logö

2019. 06. 16. vasárnap - Jusztin 20°C | 32°C Még több cikk.

TŰNŐDÉSEK

2019.06.01. 10:25:26

„Áldás közben eltávozott tőlük és fölment a mennybe.” (Lk.24/51.)

Jövünk, s megyünk – míg szívünk dobban, útközben vagyunk. Életünk útját kisebb nagyobb búcsúzások szakaszolják. Sorsunk egyik fejezetéből a másikba lépve, szinte mindig könnyes az „átmenet”. De akivel egyszer útitársakká váltunk, azt a búcsúzást követően sem feledjük. Fájón, örömmel, békességgel, vígasztalanul… - bennünk él: jó vagy rossz élményekkel keretezi az emlékezet.

Jézus feltámadása után negyven napon át többször is megjelent tanítványainak. A negyvenedik napon felment a mennybe. Az egyház áldozócsütörtökön emlékezik meg erről az eseményről. - Az áldozócsütörtök elnevezés onnan ered, hogy ez volt a húsvéti kötelező szentáldozás határnapja. Később az elsőáldozások napja lett. Ezen a napon ígérte meg tanítványainak, hogy hamarosan új közbenjárót küld: a Szentlelket. –

A tanítványokat sok közös élmény fűzte Jézushoz, természetesnek tűnt számukra, hogy állandóan velük van. Feltámadását követően azonban már nem volt magától értetődő ez a fizikai jelenlét, ennek ellenére mégis váratlanul érte őket a mennybemenetel napja. Az Olajfák hegyén búcsú szavait követően, áldás közben Jézus a magasba emelkedett. Az apostolok megrendülten álltak és párás tekintettel fürkészték az eget. Azonban lassan megértették, hogy a Mesternek emberként el kellett közülük távoznia, hogy aztán Istenként továbbra is velük maradhasson. Ezt megértve és szavaira emlékezve, örömmel tértek vissza Jeruzsálembe. (Vö.Lk.24/50-53.) A közös emlékek és Jézus ígérete nem nosztalgikus melankóliába taszította őket, hanem új lendületet adott és valóságosan megtapasztalható jelenléte pünkösd után vált gyümölcsözővé igazán.

A Jézussal vállalt sorsközösség képes emberi kapcsolatainkat megtisztítani, helyes mederbe terelni és megőrizni. Így tudunk - minden búcsúzás és elválás ellenére is, akár – őszinte lelki örömmel visszatérni a mindennapokba: vállalt vagy állapotbeli kötelességeink teljesítéséhez. Jézus Krisztus ígéretéhez híven közöttünk maradt, s életünk részévé akar válni. Erre valóban nagy szüksége lenne mindannyiunknak, hiszen erejével, kegyelmével tapasztalható meg a szeretetnek az a köteléke, melyet sem idő, sem távolság nem képes meggyengíteni…