Kisalföld logö

2019. 01. 18. péntek - Piroska -1°C | 8°C Még több cikk.

Karácsonyi Tűnődések

2018.12.24. 14:11:41

„Az Ige testé lett és közöttünk lakott.” (Jn.1/14.)

Hó csikordul talpunk alatt vagy sarat dagaszt a lábunk, mindegy – karácsony eljön. Igaz, leginkább fehéret képzeltünk el, vágytuk a behavazott szűzi táj tisztaságát. Csendre is vágytunk, lelki békességre. Legfőképpen talán a zaklatott hétköznapok utáni meghitt, csendes békességre.

Ahogy fogy az idő, úgy köszönt ránk az év leghosszabb éjszakájának alkonya. Mintha el akarná nyelni a világ rútságát, szeretetlenségünket, fájdalmunkat, sebeinket, örömeinket… Puhán, némán, csillaghunyorgósan betakar. Közben Isten angyala itt száll, kering körülöttünk. Talán ha egy pillanatra lehunyjuk a szemünket látni, érezni véljük, ahogy rebbenő szárnyáról aranyos por hull a szívünkre. S mi újra elhisszük, minden vágyunk elérhető csak akarni kell. Hogy életünk összegubancolódott szálait majd kibogozza egy jóságos kéz. Hogy a boldogság – életkörülményeitől függetlenül - igenis utolérheti az embert…

Hát nem így voltak ezzel ők is? Az a názáreti pár. Életük legszebb ünnepére készülve húzta keresztül minden számításukat a Gondviselés. Aztán a meg nem értettségből, a képtelenségnek tűnő történéseken, a vándorlás és szállástalanság viszontagságainak megtapasztalása után, éppen egy rongyos istállóban érte utol őket életük legnagyobb boldogsága, lettek részesei a kegyelmes Isten legnagyobb csodájának…

 „Békesség!” – hangzik fel a glóriás üzenet. Aztán valóság és álom határán angyalok repítenek a gyermekkori Betlehembe. Sok-sok karácsonyon is átdereng az a régi, egyszerű, de nekünk meghittebb és szebb ünnep. Így visszagondolva is elcsodálkozunk, hogy mire nem volt képes szüleink találékonysága és szeretete. Aztán a szülőként először megélt karácsony varázslata. Sorjáznak a régi kedves emlékek, érzések…

De a karácsony mégsem csupán könnyes-nosztalgiás emlékezés, hiszen gyermekeink, unokáink szemében ugyanaz a fény ragyog, mint egykor a miénkben. S ugyanaz a feladat, mint egykor szüleinknek, nagyszüleinknek: számukra meghitté, széppé tenni az ünnepet.

Hogyan is válaszoltak az angyali szóra akkor a pásztorok? Nem okvetetlenkedtek, nem kerestek kibúvókat, egyszerűen útnak indultak…

Az idő betelik, adventi utunk végéhez érünk, ne sajnáljuk az utolsó lépéseket megtenni.

Mert „az Ige testé lett és közöttünk lakott.” (Jn.1/14.) Csak rajtunk múlik, hogy szenteste nálunk is lakást vegyen…

Legyen áldott, boldog karácsonya minden jóakaratú embernek!