Kisalföld logö

2019. 03. 20. szerda - Klaudia -1°C | 10°C Még több cikk.

Hétvégi Tűnődések

2019.03.02. 21:23:55

„A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ellenben rossz kincséből rosszat hoz elő, hiszen a szív bőségéből szól a száj.” (Lk.6/45.)

Telünk utolsó napjai kora nyarat idéző tavasszal ajándékoztak meg bennünket. Az ilyenkor szokatlan hőmérséklet van, akit aggódással tölt el, vajon milyen lesz a folytatás? Kiszámíthatatlanná vált a természet – vélekednek sokan. Csak nehezen láthatók az összefüggések. Talán ezért is mindig közkedvelt (és) „semleges” beszédtéma az időjárás – ha már végképp nem tudunk, mit mondani -, hiszen ez nem függ tőlünk, így ezen nem lehet vitába bonyolódni sem…

Ha jobban meggondoljuk, mi magunk sem szűkölködünk a logikátlannak tűnő ítéletekben. Ellentmondásos tulajdonsága az embernek (amin csak keveseknek sikerül felülkerekedni), hogy mindig kritikusabban tekintenek másokra, mint saját magukra. Jézus a „farizeusi tulajdonságok” között tartotta számon ezt a mások felé oly gyakran megnyilvánuló „kritikai érzéket”. A Lukács-evangéliumban találóan szólítja meg az ilyen önjelölt ítészeket: „Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod felebarátodnak: testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – holott tulajdon szemedben nem látod meg a gerendát! Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát és csak azután törődjél azzal, hogy kivedd a szálkát felebarátod szeméből.” (6/41-42.)

A csalódottság, megkeseredettség könnyen örömtelenségre és sikertelenségre kárhoztatja az embert. Az önmarcangolás végletéből azonban gyorsan mások hibáinak „feltárásába” menekülhetünk. Saját sikertelenségünkért másokat hibáztatunk.

Embertársait – csakúgy, mint maga körül a világot – saját lelkének szemüvegén látja az ember. Így történhet, hogy van, akinek a jó, van, akinek a rossz tűnik fel elsőként, s hagy maradandó nyomot a szívében. Érzéseink, pillanatnyi hangulatunk így határozhatják meg közvetlen környezetünk hozzánk való viszonyulását. - Vö. „Tövisről nem szednek fügét és csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt.” (Lk.6/44b.) - Szavaink, tetteink beszélnek rólunk, megjelenítik belső világunkat.

Akár a tavasz első üzenete is lehet: a változást nem elég másoktól elvárni, hanem magunkon kell kezdeni…