Kisalföld logö

2019. 03. 20. szerda - Klaudia -1°C | 10°C Még több cikk.

Adventi Tűnődések I.

2018.12.01. 18:27:17

„Virrasszatok tehát és szüntelenül imádkozzatok…” (Lk.21/36.a)

Hóruháját próbálgatja a december, s hogy sikerül-e ünnepi díszt öltenie, karácsonyig kiderül. Mindenesetre példamutatóan ösztönöz bennünket, hogy mi is elinduljunk a szívet-lelket melengető készülődés útján, hogy boldog megérkezésben lehessen majd részünk.

„…jelek lesznek a Napban, Holdban és a csillagokban” – írja Krisztus második eljöveteléről Lukács evangélista. Félelemről, a világmindenséget összetartó erők megrendüléséről olvashatunk. Ám azt is megtudhatjuk, hogy az éberen virrasztó, imádságos lélek elkerülheti a szörnyű véget. (Vö.Lk.21/25-28.)

Annyi mindent csinálunk rosszul, itt a legfőbb ideje, hogy elinduljunk a jóság útján. Virraszt a lélek, hogy meglássa urát, aki közeledik hozzá. Éberen és nyitottan a jóságra és a szeretetre. Ugyanis az a jó, amit másokkal szeretetből teszünk, örökre megmarad, azok a szavak, melyeket szeretetből mondunk, erőt adnak másoknak…

A szeretet legyőzi a csüggedést, ahogy a világosság a sötétséget. Ezért, amikor egyre rövidülnek a napok és csak nő a sötét órák száma, a hajnali fagyos hidegbe várakozó reménységgel énekli bele az egyház: „rorate coeli…” azaz „harmatozzatok egek…” Ugyan még nehéz köd üli meg a hajnalt, azonban reményt keltően hasít a sötét, ködös pirkadatba az evangéliumi figyelmeztetés: „Virrasszatok szüntelenül és imádkozzatok...”

Adventi koszorúnk első gyertyalángja lelki éberségre, virrasztásra int. Reményt akar ébreszteni a szívünkben. Mindez azonban csak akkor hiteles, ha a külső hűen tükrözi a belsőt. Bármilyen fényfüzéres, csillogó lehet körülöttünk a világ – még lehet esztétikus is – ha belülről egy jottányit sem jutunk előbbre. Csak a virrasztó, imádságos lélek képes észrevenni a szüntelenül feléje közeledő Istent.

A mindennapok taposómalmában szinte észre sem vesszük, hogy durva sebeket ejtünk egymáson. Lelket nyomorító módon sodorhatnak gondjaink a kilátástalanság, megkeseredés zsákutcájába. Ezért figyelmeztet Jézus: „Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek (…) az evilági gondok között.” Méltóvá kell válni arra, hogy megmeneküljünk attól a pusztulástól, mely felé a világ jelenleg szükségszerűen tart. (Vö. Lk.21/34-36.) A félelmetes végzet elkerülhető, a kereszt elviselhető, ha útra bátorodó lépteinket az elkövetkezendő napokban – imádságos éberséggel - lélekben Betlehem felé irányítjuk…