Mozdulj magyar!

Ilyenkor kár a szobában a monitorra, vagy a kijelzőre meredni. Persze tudjuk, digitalizált világunkban nem lehet és nem is szabad teljes mértékben elutasítani a fejlődő technikai vívmányokat. De azzal a ténnyel, hogy a túlzott kütyü használat nem egészséges, kár is vitatkozni. A kijelzőn keresztül élni szerelmi életet, kommentszekciókba bújva kitölteni a frusztrációinkat, a barátokkal személyes találkozás helyett csak üzenetekben tartani a kapcsolatot, nem normális dolog.

Nem tudom mikor jön el a pont, mikor az ember újra felemeli a fejét és rácsodálkozik a körülötte ragyogó világra. Mert ragyog az, csak lehet, hogy el kell hagyni a betonbörtönt és legalább a legközelebbi parkig elsétálni. Lehetőleg úgy, hogy előre nézzünk, ne a telefonunkba hajtsuk a fejünket.

Ha már a parkig eljutottunk, számtalan remek lehetőség van arra, hogy, a következő állomás a nagybetűs Természet legyen. Persze betartva azokat a szabályokat, amelyeket valahol mindenki tud, csak sokan el akarnak róla feledkezni. 

Tiszteljük a természet daloló csendjét, ügyeljünk a tisztaságára

Nem a szelfi a fontos, hanem az élmény, a szemünkkel nézzünk, ne az optikán keresztül.

Ha nem félünk vízre szállni ragadjunk evezőt, hajózzuk be a vármegyénk csodálatos vizeit. Fogjunk vándor botot és sétáljunk, vesszünk el kicsit az erdőben, vagy markoljuk meg a kormányt és bringázzunk egy nagyot. Nem kell, hogy sportoló legyen az ember. De már azzal is teszünk magunkért, ha felemelkedünk a fotelből, és kilépünk az ajtón. Vár a világ.