Mocsok egy ügy

De ahogy olvad a hó, vagy levágják a füvet, közszemlére kerül társadalmunk egyik legnagyobb szégyene, a szemét.

Szemét mindenhol

Van elszórt szemét, van tudatosan egy helyre halmozott szemét és van szégyenlősen elrejtett szemét. Örök rejtély marad sokunk számára, hogy miért nem lehet használni a számos hulladéklerakási lehetőséget. Miért kell az erdőkbe halmozni a rossz gumiabroncsot? A túrázó miért dobálja el a csikket a természetben, sok horgász a sörös dobozt miért a vízbe helyezi? Talán mert nem látszik, és talán mert nincs kellő szigorúsággal büntetve. Olyan mértékű megtorlásra lenne szükség, amit ténylegesen megérez a rossz útra tévedt állampolgár.

Az elmúlt években szigorítottak, próbálták telefonos alkalmazással is orvosolni a helyzetet. Sikertelenül. A telefonos bejelentő applikációval amúgy is felvetődik egy komolyabb erkölcsi dilemma. Ha a túrázó jártában-keltében belebotlik egy erdő közepén „ízlésesen” lehelyezett bontott autóalkatrészekbe – természetesen csak olyanba, ami nem fémből van – akkor bejelentheti, hogy mit, és hol talált. Az események innentől érdekesek. Mert a terület tulajdonosát ekkor felszólítják, hogy takarítsa el a szemetét. Valószínűleg nem ő helyezte oda a mocskot, mégis a saját költségén, a saját erejéből kell intézkednie. A bűnös pedig fütyörészve mossa olajos kezeit…

Ha ezt a gondolatmenetet követjük, azonnal fel kéne jelenteni a világ legnépszerűbb gyorsétteremláncát, mivel elviteles csomagolásaikból van talán a legtöbb az árokpartokon. Akkor valami változhatna, mert a cég szívesen eltitkolná, hogy a vásárlóik között vannak ekkora tahók.