Felgyűrt ingujjakkal küzdenek a száj- és körömfájás ellen

Egy hétvégén hallott beszédben úgy jellemezte a szónok – nagyon találóan – a vidéki embereket, hogy ők a bajban nem siránkoznak, hanem feltűrik az ingujjukat, nekigyürkőznek és küzdenek. Ha pedig a baj nagyobb, mint azt elsőre gondolták, még jobban nekiveselkednek, és legyőzik a gondokat. Ilyen ingujjakat látok húsvét óta Rábapordányban a száj- és körömfájás elleni küzdelemben.

Felgyűrt ingujjakkal a száj- és körömfájás ellen

Akkor tört be ugyanis a helyi agrárgazdaságba – minden védekezés ellenére – a ragadós száj- és körömfájás vírusa, és pusztulásra ítélte a telep sertés- és szarvasmarha-állományát. Az ember azt gondolná, hogy ekkora teher alól nem lehet kikecmeregni, a megroggyant gazdaságot ilyen mélyről lehetetlen kivezetni. A pordányiak viszont bizonyítják, hogy igenis lehet. Gyűrtek egyet, azután gyűrtek még egyet az ingujjon, és közös erővel, a nehézségek közös cipelésével, összefogva, vállukat a másikéhoz vetve elindultak azon az úton, ami a céget visszavezeti újra a világ agrárélvonalába. Már csak hetek, esetleg hónapok vannak hátra, és újraindul az élet a most üres, illetve fertőtlenítés alatt álló istállókban, ólakban. 

Hallok feltűrt ingujjakról a Szigetközből is, azokról a telepekről, melyek szintén a ragadós száj- és körömfájás áldozatai lettek. Szívós akarattal, minden, talán az utolsó erőt is összeszedve építik fel újra a gazdaságokat, amelyek térdre kényszerültek a vírus hordozta súly alatt. Az újrakezdésben persze sokat számít, hogy mekkora a veszteség, valamint az is, hogy mekkora tartalékokkal rendelkezik egy-egy vállalkozás. A végső cél azonban közös: újraindítani a termelést, újra munkát adni a dolgozóknak, és újra húst, tejet, kenyeret tenni a fogyasztók asztalára. Közös erővel, az állam beígért segítségével, felgyűrt ingujjakkal sikerülnie kell.