Tisztán, egyszerűen

Furcsa, hogy más dolgokhoz hasonlóan ez az ünnep is változik. Hallom, látom, hogy sokan valami drága ajándékot vesznek az édesanyjuknak, vagy a gyermekük nevében a feleségüknek. Számomra az anyák napja varázsa épp abban rejlett, hogy egy rajzzal, egy csokor virággal, esetleg egy élő cserepes növénnyel is lehetett örömet szerezni.

Persze később amikor az ember már idősebb lett, előfordult, hogy testvéreimmel bonbont is vettünk. Ez volt a legjobb befektetés, ugyanis a doboz felbontása után édesanyánk körbe kínálta belőle a családot. Ha úgy vesszük, akkor a minimális anyagi ráfordítás, legalábbis részben megtérült.
Az anyák napja nekem megmaradt valahogyan egy tiszta ünnepnek. Amikor visszahullhatunk a gyerekkorba, mikor még minden egyszerűbb, őszintébb volt. Elhittük, hogy pár szál virággal jóvá tehetjük az egész éves csínytevéseket. Az volt benne a legszebb, hogy jóvá is tettük. Mert az édesanyáknak olyan kincs van a birtokukban, ami nekünk férfiaknak valljuk be, sohasem lesz teljesen. Ez pedig a megbocsájtás képessége. Egy gyermek soha nem lehet annyira rossz, hogy az édesanyja lemondjon róla.
Ezért nem fontos, hogy ékszert, vagy drága táskát vegyünk anyák napjára. Önmagunkat kell adnunk édesanyánknak, tiszta gyermeki bűnbánó mivoltunkban. A felnőttkor eltávolít minket egymástól, sokaknak gonddá válnak az öregedő szülők. Türelmetlenek, tapintatlanok vagyunk velük, ezért legalább május első vasárnapján tiszta szívvel köszöntsük az édesanyákat!