Amit eddig csináltunk, az nem az edzés volt

"A gyakorlatok nem változtak, csak a súlyokat és az ismélések számát növeljük. Sanyi azt mondta, keddtől elkezdünk keményen edzeni, eddig csak bemelegítettünk" - így fejeztem be a legutóbbi beszámolómat.

Hát, nem túlzott. Átálltunk négy súlyzós edzésre, és két kardióra. Első körben leírom a gyakorlatokat.

Lábnapra:
- 15 perc kardió
- Guggolás a kisebb rúddal 4x20, sétáló kitörés 4x24m felváltva
- Szétterpeszes guggolás 7 kilós súlyzóval 4x12, lábtolás 4x12 felváltva
- Combhajlító fekve 10 kilóval 4x12, ülve 28 kilóval 4x12 felváltva
- Combközelítő 35 kilóval 4x30, combtávolító 35 kilóval 4x30 felváltva
- Fargép 4x15, szamárvádli 25 kilóval 4x20 felváltva
- Hasra: felülés 4x15, lábemelés 4x15 felváltva

Felsőtestre:
- 15 perc kardió
- Nyakból nyomás 6x12, oldalemelés 2 kilóval 6x12 felváltva
- Nyak mögé húzás 25 kilóval 6x12, evezés csigán 20 kilóval 6x12 felváltva
- Tricepsz csigán 6x12, tolódzkodás padon támaszkodva 6x12 felváltva
- Bicepsz állva 4 kilóval 6x12, vízszintes bicepsz gép 6x12 felváltva
- Hasra: felülés 4x15, lábemelés 4x15 felváltva

Mindkét napból 2-2 van, felváltva csináljuk.

Az első lábnapon, miközben magamban cifrán káromdkodtam, ez a videó jutott eszembe (ami egyben megmagyarázza a címet és a bevezetőt is):



Ahogy Sanyi szavaiból kiveszem, mi körülbelül a rendes bemelegítés fázisánál tartunk.

Az első lábnap nagyon nehéz volt. Már a kitöréseknél remegtek a lábaim, fájt mint a sz*r, és akkor még szinte el sem kezdtük. De kezdek másképp tekinteni a fájdalomra.

Azt vettem észre, hogy akkor vagyok elégedett egy-egy gyakorlat után, ha az utolsó 2-5 már nagyon fáj. Mert akkor tudom, hogy kihoztam belőle a maximumot, és ennél többet nem tudtam volna megcsinálni.

A guggolások egyre jobban mennek, az első tíz már sima ügy, egyelőre. Meg is szerettem guggolni, az egyetlen negatívuma, hogy még nem igazán éreztem rá hová kell tenni a rudat a nyakam mögött. A lábtoló és a fargép is favorit, bár utóbbi brutál gyötrelmeket tud okozni.

De hatásos kombó, nagyon látni a változást. A fenekem nem lóg annyira, vékonyodott a combom is, és az oldalán a zsírpárnák is kezdenek zsugorodni. A combfeszítőm látványosan fejlődik, ami nagyon tetszik, szerintem az a legszebb izom a testünkön. :D Tök jól néz ki, amikor a csajoknak kidudorodik a combfeszítője a szűk gatyóban. Nekem is kell olyan.

Felül is alakulunk. Bár megmondom őszintén, lábazni sokkal jobban szeretek, dehát a csajoknak az a kényesebb terület. Ennek ellenére élvezem ezeket az edzéseket is, a hátizom gyakorlatok a kedvenceim. Szerintem az ülőmunka miatt esik különösen jól átmozgatni.

A többi gyakorlattal is jól megvagyunk, egyedül a nyakból nyomással nem, mert az nem megy túl jól. :D De a fejlődés kárpótol és motivál, mert már itt is látom a változást. A karom nem egy nagy homogén, zsíros húsdarab, hanem kezdenek kirajzolódni az egyes izmok.

A vállam kicsit formásabb, a tricepszemnél és a bicepszemnél is látni már valami izomkezdeményt, és a karom szépen kezd vékonyodni. Baromira örülök neki, nekem ez is kényes terület. Nyár végén már konkrétan feszengtem attól, ahogy a karom kinézett oldalról.

Aztán ott a hasazás. Utálom. Szerintem a legundorítóbb gyakorlat mind közül. Suliban is gyűlöltem a felüléseket, most is gyűlölöm. Meg mindenféle hasra való gyakorlatot. Percekig tudok duzzogni magamban a haspadon.

Az a szerencsém, hogy a hasam egyáltalán nem kényes terület. A diétától már az első héten lelapult, azóta ezt tartja, és halványan kezdenek rajta kirajzolódni az izmok is. Szóval tetszik, és megéri, de attól még utálom.

A kardióban is történtek fordulatok. Ha karidós napom van, 40 perc Spinninget csinálok itthon, és közepesen erős intervall edzést választok. Súlyzós edzések előtt általában eveztem, de fáj tőle a tenyerem, szombaton nem volt kedvem hozzá.

Sanyi azt mondta, hogy emelkedős séta is megfelel a futópadon. Én ezt szeretem, jólesik. 15 a legmagasabb fokozat, én ezen szoktam sétálni. A futással a kapcsolatom olyan, hogy maximum akkor futok, ha késésben vagyok a vonatra.

Aznap a húgommal edzettem, ő szeret rajta futni, mondta, hogy próbáljam ki, hátha. Legnagyobb meglepetésemre tetszett! :D Nem futom végig a negyed órát, hanem intervallokat csinálok: 2 perc séta 15-ös emelkedőre, 2 perc futás 10-es emelkedőre, és ezt váltogatom a végéig.

Az életmódváltás jótékony hatásai viszont nem merülnek ki annyiban, hogy formálódik a testem. Már korábban is írtam, hogy a napi 3 liter víznek köszönhetően elkezdtem izzadni. (Mondjuk a Sanyi poénosan megjegyezte, hogy eddig azért nem izzadtam, mert nem erőlködtem igazán.)

A bőröm nem fakó a szárazságtól, hanem szép fényes, és olyan puha mint a baba s*gge. Ez nekem órási dolog, mert ekcémás vagyok, és rengeteget küzdök vele. A diéta és a folyadék kombójának köszönhetően alig viszketek! Elképesztő, komolyan.

Az akaraterőm és a kitartásom megingathatatlan. Van erről is egy sztorim, a születésnapom. Egy hete volt, a barátaim pedig minden erővel győzködtek, hogy ne foglalkozzak aznap a diétával, 1-2 pohár bortól nem lesz semmi bajom.

Lányok, fiúk, ez így nem működik. Se az alkohollal, se a csokival, se a péksütivel, se semmivel egy ilyen diétában. Ha megeszed vagy megiszod, az megingat. Úgy leszel vele, hogy az a kicsi nem ártott, ezt követi még egy kicsi, aztán kicsit több, aztán cseszheted a diétát.

Így hát nem ittam és nem ettem semmit, amit tilos, a születésnapomon sem. És ez így van jól.

A szeretteim egyébként baromi kreatívak voltak, ami az ajándékozást illeti. Az első képen látható ananászos csirkemelltortát az anyukám csinálta (az ananász megvár! :D), az Esztermózsia az unokahúgom ajándéka, a brokkoli-virág pedig a nagyszüleimé.



A családom egyébként imádnivaló, segítenek és támogatnak, amire sokszor nagy szükségem van. A vidám bejelentkezéseim ellenére ugyanis egyáltalán nem könnyű ez az egész.

A heti hat edzéstől hét végére nagyon el tudok fáradni. Ugyan izomlázam már csak a hátamban meg a hasamban van, a lábam és a bal térdem is fáj néha. A sok főzést és a dobozolást még mindig nem tudtam megszokni, sokszor az agyamra megy.

A diéta miatt sokszor vagyok nyűgösebb és ingerültebb, ilyenkor tudom, hogy marha nehéz velem. Ennek ellenére a diétával különösebb bajom nincs. Egyelőre. Szerintem azért, mert egyre jobbízű kajákat tudok magamnak csinálni.

Az édességet szerencsére ritkán kívánom meg. Ha meg megkívánom, iszok valamilyen émelyítően édes fehérjeturmixot, és elmúlik. Amit kívánok, az a zsíros kaja. A kolbászt, a szalonnát, a tepertőt, meg a jó zsíros négysajtos pizzát. És a sült krumplit. Az sem zavar, ha mások esznek előttem. Addig nincs baj, ameddig nem érek hozzá.

A 4. hét utáni mérlegelés viszont bizonyította, hogy megéri a lemondás. Az aktuális súlyom ugyanis 62,7 kg, azaz 4 hét alatt 5 kilót fogytam.

Szerencsére, mert ha kevesebbet fogyok, Sanyi levett volna a szénhidrátból! :D

Az eredménnyel baromi elégedett vagyok. Szuper, hogy éhezés nélkül tudok fogyni, és az is, hogy végre nem szottyosra aszalódok. Azt sem gondoltam volna, hogy ennyi akaraterőm van, és hogy ilyen jól fog menni a lemondás.

Vörös Zoli azt mondta, minden alkalomra, amikor nemet tudok mondani valamire, tekintsek győzelemként. Ez az út ugyanis nem könnyű, mert ha az lenne, mindenki csinálná. Mert sokan szeretnének jobb formát, de az eszközt nem, amivel elérhetik.

És én boldog vagyok, hogy képes vagyok rá.