Kisalföld logö

2017. 01. 22. vasárnap - Vince, Artúr -9°C | 2°C Még több cikk.

Valami izzik Dániában

Az alábbiakban szubjektív beszámoló olvasható a Volbeat zenekar péntek esti budapesti koncertjéről. Figyelem! A sorok nyomokban elfogultságot tartalmazhatnak!
Szinte pontosan egy évvel ezelőtt ugyanitt (Diesel Klub) lépett fel Dánia egyik legismertebb exportcikke, így önkéntelenül is annak a bulinak az emlékképei villannak majd át, gondoltam.

Elsőre annyi változást veszek észre, hogy a merchandising részleg ezer forinttal olcsóbban adja tavalyhoz képest a zenekaros pólót - ennyit a válságról.

A Volbeat egy 2001-ben Koppenhágában alakult dán rockegyüttes. Neve a „Vol" (volume, hangerő) és a „beat" (ütem) szavak összetételéből alakult ki. Zenéjüket legjobban kemény, nyomulós metálos rock'n'roll-ként jellemezhetjük, melyet a 70-es évek dallamvilága és Elvis Presley is megihletett - innen az elnevezés egyedi stílusukra: Elvis-metál. Feltűnésük az elmúlt évek egyik legüdítőbb meglepetése a zenei színtéren. A csapat a kritikusok szerint koncerten működik igazán a tagok (főként a frontember Michael Poulsen) közvetlen, alázatos és lehengerlő teljesítményének köszönhetően.  

Tagok:
Michael Poulsen - ének, gitár
Thomas Bredahl - gitár
Anders Kjolholm - basszusgitár
Jon Larsen - dob

Diszkográfia:
The Strength / The Sound / The Songs (2005)
Rock the Rebel / Metal the Devil (2007)
Guitar Gangsters & Cadillac Blood (2008)
Beyond Hell/Above Heaven (várható megjelenés: 2010 szeptember)


A - nem egy pohár - Bacardi-kóla mellett a német (nekem azt mondták, dán) Bulletmonks segítségével kezdődik a hangulatfokozás. Sokkal jobb választásnak bizonyulnak, mint a Mafia, akik egy éve nem nagyon pörgettek be senkit. "Töltényszerzetesék(?)" kissé motörheades headbangelős rokkendrolljukkal viszont igen! Énekesük egyszerű gyereknek tűnik nem túl széles hangterjedelemmel (legyen szegény ember Chris Robertsonja), géppuskalábú dobosuk korai Demjén Rózsira hajaz, míg a faarcú basszeros lehetne akár Ice-T gimnáziumi kiadásban. Bő félórás műsoruk végén joggal kapnak tapsot.

Hallgatva kis társaságunk több koncertet megélt tagjára, közvetlenül a keverőpult mögött foglalunk helyet. Remek választás, kényelmesen elférünk. Azonnal kiszúrjuk a potméterek mellé biggyesztett setlistet, ami egyrészt előny, hiszen nem kell minden szám után telefonba pötyögnöm az elhangzott dal címét, másrészt hátrány, mivel lelövi a meglepetést. Sebaj, legalább fel lehet készülni.

Pontban 21.30-kor a szokásos introra vonulnak be a fiúk. Michael fenemód snájdig (fogyott?): elegáns bordó ingjéhez sötét mellényt társít, Thomas majdnem olyan ingben feszít, mint amilyen nekem is van otthon, Anders szokása szerint rövidujjú ing+térdgatya kombóban figyel (inkább vigyorog), Jont nem látni.



Laza "Hello, Budapeszt!" benyögés után a Hallelujah Goattal indul a buli, a teltházas nézősereg azonnal megvadul, megy a pogó, amiben főleg külföldiek jeleskednek. Igen, külföldiek, már a bárban feltűntek a horvát zászlós, vagy épp németül és angolul diskuráló rokkerek. Nincs megállás, azonnal folytatjuk a Guitar Gangsters And Cadillac Blood-dal, együtt énekeljük a sorokat egészen a második verzéig. Azért eddig, mert Michael egész egyszerűen elfelejti folytatni a szöveget. Ilyet is ritkán látni, a refrénig instrumentális muzsika szól (Közben persze odasúg valamit Tamásnak). A megasláger Radio Girl-nél igyekszik kárpótolni mindenkit: az egyik sort "Ooohh Budapeeeeeeszt"-tel helyettesíti. Mire vége az Elvis-dalcímeket soroló Caroline-nak, a fejemhez kapok, hogy basszus már eltelt a koncert harmada.

Kissé meglep, hogy viszonylag keveset poénkodik. Van persze Volbeat-kántálás egyszerű riffre, meg areyoufeelingood, doyoulikerockandrollmusic, douyoulikeslayer, dehát ezeket mindig elsüti. A Mary Ann's Place alatt lehet picit pihenni, pláne, mivel lassabb tempóban játsszák a megszokottnál. Röpke pillantást vetve a puskára, már készítem is a fotómasinát: az überkedvenc Sad Man's Tongue következik, amit ugye mondanom sem kell, Johnny Cash mesternek és elhunyt édesapjának dedikál. A refrén végét együtt ordítja a tömeg, ez annyira megtetszik Mihálynak, hogy a dal befejeztével újra megénekeltet minket.

A Michael fésülködésével induló Moment Forevert meg se próbálom rögzíteni. A hipergyors tempójú szerzeményre teljesen bepörög a zúzdás szekció, mi tagadás, eszeveszettül jól szól. És tisztán. Ugyanez nem mondható el a dán profi bokszolónak, Mikkel Kesslernek írt bevonuló számról, a Warrior's Call-ról, András basszgitárja valahogy eltorzítja az összhatást. Ja, Michael elmeséli a szám keletkezésének történetét és bíztat, hogy nyugodtan töltsük csak le ingyen a honlapjukról, ugyanis nincs szükségük a pénzünkre. Haha!



Minél többször hallom élőben a Mr. & Mr. Ness-t, annál inkább kúszik felfelé a képzeletbeli Kedvenc Volbeat Számaim Evör Toplistán. Nem is bírok magammal, hol léggitározok, hol üvöltök, még szerencse, hogy nem ittam többet, mert felkérném táncolni a mellettem fejet rázó, saturészeg hosszú hajú fiatalembert.

Készpénz Jancsi mellett másik nagy példaképük, a Misfits előtt is tisztelegnek az Angelfuck című dal feldolgozásával, ami sajnos nincs rajta egy albumon sem, viszont olyan kiállással ér véget, hogy ihaj. Fel se ocsúdok, mire újabb meglepetés ér (na jó, nem akkora, mert lestem a listát), a tavalyi buliról kimaradt Another Day Another Way - nem kicsit jobb, mint a No Doubt hasonló riffre épülő Hella Good-ja.



Újabb pillantás a papírra: "new song". A TeCsőn láttam/hallottam már kettőt is, az egyik állítólag a Football Song nevet viseli majd a szeptemberben megjelenő új albumon (jeee!), a másik nem, persze hogy abba kezdenek bele. Kellemes kis nóta, némi adag Misfits-cel nyakon zúdítva.

Kivarrt testű kedvencünk mosolyogva közli a ráadást megelőző Garden’s Tale előtt, hogy – idézem – „Everytime we are here in Austria…", mire többen úgy meghökkenünk, mint kb. mikor Madonna meglátta a Kincsem Parkot, de Thomas gyorsan kijavítja a ma kissé szétszórt művészt, hogy pár száz kilométerrel arrébb vagyunk, öreg, figyelj oda. Mihály barátunk sűrű mea culpák közepette vezekel, majd kéri a közönséget egy nagy közös „Fuck you, Michael!" skandálásra.

Gyors búcsúzás után elviharzanak, többen tanácstalanul néznek, hogy most akkor ennyi volt? Nem, nem, nyugi van emberek, látom a papíron, Human Instrument és Still Counting tuti lesz még. Jon tér vissza elsőként, mielőtt elfoglalná trónját, hergeli kicsit a füstfelhőben szétizzadt tömeget, aztán belekezd a Human Instrument ütemeibe. Poulsen Bulletmonks-pólóban mászik elő vigyorogva, beállnak nekünk háttal, ahogy ennél a számnál szokták.

Kezdek elkámpicsorodni, mondván mindjárt vége az estének, erre mi történik? Ismerős riffek követnek egy újabb Volbeat-kántálást. Épp mondani akartam, hogy ha harmadik koncertemen sem zúzzák el a csengőhangomat (I Only Wanna Be With You), morcos leszek. Eljátsszák a Rebel Monsterrel együtt – ennyit a setlistről.

Michael megkérdezi a fanokat, kinek van kedve pólót cserélni vele. De nem ám holmi vacak cuccra pályázik (így hullott ki a rostán az egyik fiatalember csuromvíz fehér atlétája), hanem különleges trikót akar az istenadta, olyat, ami persze rámegy. Végül egy Misfits-felsőt választ a felkínált barterportékák közül, az utolsó számoknak abban áll neki.

A végére a seggfejek számolása marad („Counting all the assholes in the room…"), a gitárreszelős résznél majd’ leszakad a buksim. Sajnos újabb ráadás nincs, ha csak nem vesszük annak a Still Counting lezárásaként jammelt Metallica-tribute -öt.



Elköszönnek most már tényleg, repülnek a pengetők, csattannak a tenyerek, szól a Terminátor hangulatú outro. Reménykedünk, hátha megint visszatérnek fotózkodni, aláírást osztogatni, mint legutóbbi látogatásuk alkalmával, ám reményeink hamar tovaszállnak megpillantva a keverőpulton hagyott papírt, amelyen olvasható szinte percre pontosan az aznapi programjuk. 24:00: Bus call, We must leave as soon as possible!! – sokat eláruló, fájdalmas mondatok ezek, s mivel negyed tizenkettő elmúlt, feladjuk.

Hazafelé az éjszakai buszon még mindig zúg a fejem, fáj a torkom, pörgetem vissza az elmúlt 2 óra eseményeit, majd előre tekintek május 14-ére. Aki nem tudná, kedvenc dán fiaink a Metallica fővárosi banzáján előzenekar lesznek. A jegy már megvan.


Setlist

1. Intro
2. Hallelujah Goat
3. Guitar Gangsters & Cadillac Blood
4. BOA
5. Radio Girl
6. Caroline
7. Mary Ann's Place
8. Sad Man's Tongue
9. A Moment Forever
10. A Warrior's Call
11. Mr. & Mrs. Ness
12. Pool of Booze Booze Booze
13. Angelfuck (Misfits-cover)
14. Another Day Another Way
15. "New song"
16. The Garden's Tale
17. The Human Instrument
18. I Only Wanna Be With You
19. Rebel Monster
20. Still Counting
 


Kapcsolódó linkek:

Hivatalos oldal: http://volbeat.dk/
Myspace: http://www.myspace.com/volbeat
Wikipedia: http://en.wikipedia.org/wiki/Volbeat
Egy évvel ezelőtti koncert: http://www.kisalfold.hu/tudosito/gitarok_gengszterek_elvis_hoseg/2087287/

csabinter

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Republic: lemez, koncert és könyv a 20. születésnapra

Új lemezzel, nagyszabású március 15-iki koncerttel és a zenekarról szóló könyvvel ünnepli huszadik… Tovább olvasom