Kisalföld logö

2018. 04. 23. hétfő - Béla 12°C | 26°C Még több cikk.

Szintipop-szplín – Editors: In this light and on this evening

Albion, mint tudjuk: ködös. Akad is arrafelé orrot lógató zenekar szép számmal. Vannak, akik még a világfájdalmat is precízen megtervezik. Kritika.


Az Editors egy lehangoló banda. No nem azért, mert az indie-rock kategóriába sorolt formáció tagjai mélyebbre hangolják a gitárt, netán elkeserítő, ahogy hangszereiket kezelik. Dehogy. Egyszerűen csak elszomorítanak. Muzsikájuk (és a frontember, Tom Smith hangja) szívbe markol, szövegeik pedig fájóan igazak: egy Editors-album meghallgatása után regenerálódni kell. Beszélgessünk vicces dolgokról barátainkkal, kölcsönözzünk vígjátékot. Ellenkező esetben órákig bámulunk majd ki az esőáztatta ablakon (még az eget is megríkatják), töprengve azon, hogy van-e valami értelme ennek a rongyos életnek. Tehát nem kifejezetten bulizene (vezetéshez sem ajánlott, mert könnyen az árokba hajthatunk). Búsongani, merengeni viszont kiváló.

Editors
Editors

Kovácsék vízválasztóhoz érkeztek. Közhely, de nem hagyhatjuk megemlítetlenül: a harmadik album a zenekarok életében döntő jelentőségű; ezzel kell megmutatni, hogy merre tovább. A hét éve alakult birminghami banda a 2005-ös The back room és a 2007-es An end has a start után most merész döntést hozott: a gitárokat háttérbe vonva már-már szintipop anyagot gyúrtak össze. Kereshetnénk az okokat: lehet, hogy ki akartak lépni a Joy Division árnyékából, lehet, hogy a trendet akarták követni, az viszont bizonyos: tele volt a hócipőjük az Interpolhoz való hasonlítgatással. Az én elméletem a következő: a srácok együtt buliztak a Franz Ferdinanddal, akik a Tonight-album óta köztudottan a szintetizátor-vírus hordozói. Itt pillanatok alatt megfertőződtek, majd az átmulatott éjszaka után elkunyerálták a skót banda jól bevált billentyűs hangszerét, és bevonultak a stúdióba (előtte még elküldték a dobost, hogy nyugodtan intézze a dolgait, mivel most nemigen lesz rá szükség).

A fentiekből nagyjából kilegózható, hogy mire számíthatunk, ha meghallgatjuk a lemezt. Dobokban a gépi ritmusok/soundok kerültek túlsúlyba, a gitár elveszítette eddigi, fontos szerepét. A szintetizátor-hangzásoknak viszont akkora skáláját kapjuk, hogy erre még Vangelis, sőt Jean-Michel Jarre is elégedetten csettintene. Elborult megoldásokkal bombáznak minket a fiúk: a címadó, Depeche-hatásokról tanúskodó nóta zárásában a kvázi morse-jel, a You don’t know love szinte techno-s kezdése, vagy a The Boxer old-school videojáték hangjai egyik ámulatból a másikba ejtenek minket. Ha ez nem lenne elég, a Bricks and Mortar-ban a Terminátor zenéjéből is lelhetünk motívumokat. A záró Walk the fleet road megnyugtató és jó befejezése a korongnak, optimizmussal, pozitív érzelmekkel, szép vokállal; igaz, kicsit váratlanul ér véget a dal, s így maga az album is.

Editors: Papillon

Ne aggódjunk: a lemez csak első (esetleg második) hallgatásra fura az Editors-kedvelők számára (lásd a párhuzamot a Franz Ferdinand legutóbbi albumával). Nem tűntek el a banda stílusjegyei: így is bőven maradt abból, ami miatt megszerettük, megszerethetjük őket. Ott van a nótákban az az íz, még ha néhol a nyolcvanas években is érezzük magunkat a töménytelen sok billentyű-szólamtól. Summázva: ez a lemez ugyanolyan minőséget képvisel, mint az eddigiek, egyszerűen csak más - de Tom hangja miatt megbocsátjuk nekik.

Editors - In this light and on this evening
Kiadó: Kitchenware Records

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szülinapi Tankcsapda-lemez

Három és fél évet kellett várni a Tankcsapda-rajongóknak a legutóbbi stúdióalbum óta az új lemezre;… Tovább olvasom