Kisalföld logö

2017. 08. 23. szerda - Bence 14°C | 23°C Még több cikk.

Segélykoncert az árvízkárosultakért

Már a fesztivál szezonra gyúrtunk, mikor nem csak a csapból kezdett el folyni a víz.
A májusi eső nem csak aranyat ért idén. Bodrog, Sajó, Tisza, Duna léptek ki a medrükből. Fél országban katasztrófa közeli állapotokat közvetíttek az országos médiumok. Itt már többről volt szó, minthogy a hivatalos szervek meg tudják oldani a hirtelen jött helyzetet. Csodák csodájára a széthúzásról elmélkedő országunkat ez a helyzet összerántotta. Csoportok, magánszemélyek indultak a gátakra. Ebből az összefogásból nem maradhattak ki a bohém fiúk, a súlyos arcok, a nehéz zene „rosszfiúi" sem. Réti Zsolt a Dürer-ben az árvízkárosultak megsegítésére rendezett segélykoncerten járt.

A Subscribe, MM Booking és a Scalar állt a szervezés élére és toborzásba kezdett. Segélykoncert az árvízkárosultakért. Rock portálokon, közösségi oldalakon jelentek meg a felhívások. Június 18-án várnak minket a Dürer Kertbe egy közös bulira, aminek a bevételét az árvízkárosultak javára fordítják. A fellépők száma és zenekarok fellépési tervezetének összehangolása sem tűnt egyszerű feladatnak. A Subscribe még egy nappal korábban a Fishing on Orfű fesztiválon ömlött rá a népre és másnap már „kisimult?" arccal pattantak a Dürer színpadára. De ne szaladjunk ennyire előre.



A promo, az ügy minket is eltalált és elsősorban a bandák sokszínűsége vonzott. Irány a Dürer… Feleslegesnek tűnő nagy szavak, De ma Budapest, buli és kultúra, underground, zenei téren, Európa ütőere. Nem véletlen a külföldi fiatalok érdeklődése a romkocsmák, Gödör és akár a Dürer kínálta hihetetlen sokszínűség, egyediség iránt. Lehet bárkiből egy csapásra lázadó, hippi, rocker, underground úgy, hogy csak egy pár sarkot sétál el a lakásától, attól a környezettől ahol mindennapi, akár szürke életét éli. Valami csoda világba, valami máshova ékezik el és lehet belőle egy éjszakára egy adott szubkultúra része. Ehez persze kell a környezet a Dürer, és kell egy eszencia amit zenekarok, szervezők, vagy akár a bárpultos lány tesz teljessé. Amennyire rendezetlennek, szabadnak vagy akár undergroundnak is tűnik a dolog. Látszik a vér profizmus. Azaz nem látszik és ez a jó. Viszont létezik és működteti, mozgatja a mai életérzést. Mi van mögötte? Senkit nem érdekel. Csak az, hogy buli van és biztos, ha a Dürerben van a dolog, tuti a pörgés és a sokszínűség. Csak győzzük befogadni.

A helyszín tökéletes. A Városliget déli részén az ELTE volt iskolaépületét ténylegesen átvették a fiatalok. Mindig kedveltem azokat a szórakozóhelyeket amitől 2 lépésre el lehet tünni egy „dzsungelben" mondjuk egy kellemes társasággal. Na jó. Társsal. A belépő jól sikerült. Mikor parkolót kerestem ami nem olyan vészesen nehéz, elgurultam a bejárat előtt. A kígyózó sor már előre vetítette, nem érdektelen a buli. A bejárat elötti korlát sor (iskolák elött van ilyen nehogy a nebulók nekifutásból érkezzenek a 4 sávos útra) a mai Budapestet tükrözte. Azaz nem látszott a korlát a hozzálakatolt kerékpároktól. Málló iskolafal, tömeg, fiatalok, zsivaj, esti ború, fura arcok, rockerek. Ma nem iskolába és nem is oktatási intézménybe megyünk. Ekkor szakadt le az ég. Bevallom. Fél órát ültem az autóban a bejárattól 20 méterre. Azt is elárulom, mikor alábbhagyott a zivatar arrébb kellett állni, mert nem tudtam kiszállni, szó szerint bokáig ért a víz. Sprint a bejáratig, ázott arcok, a lépcsőn lefelé folyó víz. Már majdnem dobtam egy olcsó poént…itt vannak az árvízkárosultak? De ezt hanyagoltam, az árvízkárosultak otthon vannak és megmaradt értékeiket, életüket próbálják rendezni. Itt a segélykoncert fellépői várnak egy közös ügy érdekében ráadásul egy jó szórakozás reményében.

Leszurkoltam az ajánlott belépő kétszeresét. Volt ugyanis 500ft hivatalos belépő és mivel támogatás is volt értelem szerint a felső határ a csillagos, nem a borús ég volt. Ezért megcéloztak egy ajánlott belépti árat is. Ez 1000Ft volt. Tehát karitatívak és összefogók voltunk. Bárcsak a Scalar-ral tudnánk összefogni, hogy a munkánkat ne tartsák természetesnek. Mindegy ez csak egy zárójeles megjegyzés, mert remélem fogunk tudósítani pár bulijukról idén. De hát nem ezért vagyunk itt. Belépve az előtérbe, persze minden és mindenki vizes nem tűnt úgy, hogy már dübörög a koncertsorozat. Nem hát. Mert mindenki furcsán felfelé nézett. Nézem, mit néztek…tv-n az angolokat…és tovább mentem. A széles lépcső, a folyosók tele emberekkel. Komolyan gondolta Budapest ezt a bulit. Terveim szerint először a kisterem felé vettem az irányt. Jól tettem ugyanis útba esik a főhelyszín felé. Kisterem, vagyis egy volt tanterem, talán előadó félig tele emberekkel. A színpadon fekete csuklyás alakok zúzzák a metált. Pár percig időztem. A produkciótól elégedett arcokat végig pásztáztam és irány tovább. Bevallom. Még 80-ban olvastam a Gyűrűk Ura trilógiát és már akkor is taszítottak kicsit a Nazgul (gyűrűlidércek) lovasok. Itt mondjuk ló nélkül, zenélve…de irány tovább.

A nagytermet nem volt nehéz megtalálni mivel mindenki oda tartott. Gigantikus bárpult mi sem természetesebb és ha túlozni szeretnék. Na tessék…majdnem Petőfi Csarnok méretű terem. Keverő mellett el ez szokásos és belebotlás a tömegbe ami hullámzott, mozgott, lüktetett a zene ütemére. Felmértem a helyzetet. Jó helyen, jó buliban vagyok. Ezen a ponton kérek elnézést a késésért és magaménak vallom a temérdek vizet ami leesett időközben. Igen feltartott az ár.

Tehát The Grenma-val kezdtem az estét, leszámítva a fura szerzeteket a kisteremben. Jó jó, nagymama, de ezek milyen fiatalok. No és milyen közönségük van. A zene is megfog, nem véletlen hogy 2009-ben a Bravo Otton-n az év lemeze az övék. Csapat és közönség így talál egymásra. Ja és srácok (bocs Dóri) nem fogadom el, hogy nem tudom beszerezni a lemezt. Letöltöttem jelentem. De most vehetem a nyakamba a várost. Meg hívhatom az illetékes lemez beszerző forrásaimat. Háromtagú bandáról beszélünk, ahol Csongi viszi a prímet gitárral és énekkel. Jelentem kiválóan. De azért Dóri aktraktívabb és még a közönséggel is kommunikatívabb. Nem tudom sértés e vagy dicséret, de Dóri akár Karin a Sonic Sindycate-ből. Erről jut eszembe, remélem el kapom őket idén az új lemez kapcsán akár a Dürerben. Nincs idő elmélkedni, ráhangolódni a produkcióra mert jön a váltás. Általában 3 számot játszik mindenki és itt lényeges a beállás sebessége is. A szervezők profizmusát dicséri, hogy mindenkivel betartatják az időkorlátot a csúszás miatt és nehogy valaki kimaradjon a végén. Mivel a beállás minimális, a hangszerek nem mindig úgy szólnak ahogy kellene. De ez sem hátrány, mert ma egy pörgős és gyorsan váltós program van, amibe szerintem ez is belefér.

Nesze. Ezt jól megkaptam 2009 Bravo Otto után itt a The Idoru a Fonogram,2010 év metal albumával megspékelve. Mondom. A felhozatal parádés, csak a kék tornanadrágos feelinget tudnám feledni :-) . Lábak a magasba ugrik az Idoru. Bele a közepébe. Váltások, rohangálás a színpadon, ugrás, ordítás az arcba. Nincs idő a bájolgásra rögtön zúzni és döngölni kell. Persze kavarodás a közönség között beindulnak a banda rajongói. Érdekes módon az első sorok mindig cserélődnek, attól függ ki lép fel. Minden csapatnak megvannak a kísérői, fanatikusai. Ők diktálják a tempót a masszában. Jó látni ezeknek az együtteseknek a közönségét. Tibi a showman mindent bevet a közönség érdekében, Józsi a front pozícióban döngöli bele a számokat az arcokba. The Idoru 2010.08.01 ZP…na csá.

Sötét korba léptünk Watch My Dying a színpadon. Esztergom környéke, ahonnan a srácok származnak nem volt az árvízi híradásokban, de hát ők is tudják mi a pálya ,ha a víz az úr. Urak max. a beállás másodpercei alatt voltak. Veres Gabi még akkor tanársegédnek is kinéző formában, a szemüveg hiányzott, sétálgatott az ELTE, volt ELTE falai között. Nem kellett sok idő és kikerültek a hajgumik a hajakból. már akinek még bent volt. Oda a jófiú külső. Pörögnek a hajak, jönnek a nehéz súlyos riffek, egy igazi death/trash banda a stagen. Itt mutattak igazán jól a kék és zöld fények. A színpadi produkció profi és feszes ez el is várható egy 11 éves bandától.

Újabb váltás és már nem csak együttes, stílus hanem hangzás is. Székek kerülnek elő, a mikrofonokat lejjebb állítják akusztikus betét következik. Azért fentartásaim voltak. Pörgős, trheses, és deathes világ után lágyabb és kifinomultabb zenei világ. Befogadja ezt a felajzott tömeg? Jelentem be. Sőt. Talán jót is tett egy szusszanásnyi zene hallgatás, zene élvezet. A Turbo a színpadon. Azaz ž részben. A dobos a keverőknél. Balázs énekel és megtölti még ezt a hatalmas termet is. Mellettem Kalapács rajongók. Összenézünk és ínyenc módjára csettintünk. Harmadik számnál már a közönség is ocsúdott és együtt zengi a P. Mobil – Lámpagyár című slágerének refréneit. Mást nem is mondok a produkcióról mint, hogy azonnal elmentem lemezt venni. De azért szeretném remélni, ez az akusztikus, vokálos projekt nem csak fellángolás. Nagyon sok van még benne. Én vevő lennék rá akár egy kis bluesosabb ízzel is megbolondítva. De hát ők tudják mit akarnak. A közönség visszajelzése abszolút pozitív. A zakatolás után befogadták a lágyabb vonalat is. Nincs sok idő az elmélkedésre. Talpig bőrben Kalapács Józsi ballag az emelvényre, mellette Akusztika nevű formáció. Nem ma kezdte Józsi a közönség szórakoztatását. Magához ragadta a mikrofon állványt (klasszikus) és már megy is a felkonferálás, mondván nem számít hogy szólnak a hangszerek, ő megoldja a feladatot a beállással ne is bíbelődjenek. Kezdésnek jön a „szívét osztja szét" Kormorán dal. „Hol az arc, hol a kéz ? Akiért, s csak azért ? Hol a tér, ahol a fény hozzád még elér ?" akár a nap mottója is lehetne. Két korábbi Kalapács nótával örvendeztetik meg a közönséget és ismét megállapíthatjuk. Valami mást, valami jót kaptunk egy Magyar metal legendától. Aki szereti a Pokolgépet, Oment és József Attilát vagy Wass Albertet…ezt mind együtt kaphatja meg nem akárki tolmácsolásában. Javaslom hallgassátok.




Az októberben pályáját befejező Bridge To Solace volt a következő fellépő. Jakab úr elmondta milyen jó ez az összefogás. Köszönet mindenkinek, főleg nekünk akik áldoztunk erre a történetre és a zenekaroknak akik egyből az ügy mellé álltak. Szinezhetném a produkciót zöldről, kékre, kékről pirosra de jók voltak na. És ennyi.

A Solution a következő fellépő. Elég annyi, őket is utólagos meghallgatásra ítéltem. A ráadás szám nagyon bejött nekem is és a közönségnek is. András mellé érkezett Csongor (Subscribe) is. Majd közösen kergették őrületbe az amúgy is felajzott tömeget. Utánuk a Metrosection következett akiket fiatal reménységeknek mondanék a koruk miatt. Bár 2006-ban indították a koncertezést és a pályafutásuknak már vannak mérhető állomásai. Komoly dolognak tartom, hogy már saját közönséggel rendelkeznek. A hangzásviláguk eltérő volt a többi fellépőtől és így is vonzották a nézők tekintetét. Füleltünk nehogy lemaradjunk valamiről.

Hát akkor hallgassuk Palikát. Egy szék, egy mikrofon, egy gitár és Palika. Aki ismeri az Isten Háta Mögött zenekart ismeri Palikát és a világot is amit saját maga köré teremtett. Baseball sapka, rá kapucni és egy magába forduló világ. Végül is egy ember vele énekelte a dalait. Nekem kicsit kilógott a sorból a melankóliával, elvontsággal de ilyen is kell. Hiszen sokszínűek vagyunk. „Éljenek az árvízkárosultak" búcsúzott Palika. A kicsit más világból visszatértünk a kőkemény való világba a Cadaveres-sel. Terepszínű nadrágok, zord külső és egy színpatikus arc a mikrofonnál. Na de amikor a húrok közé csapnak nincs ember aki állva marad a teremben. Iszonyat headbangelés kezdődik és a fiatalok megpróbálnak középen megmaradni a pogozás alkalmából. Nem egyszerű a feladat a zenekar mindent elkövet, hogy lezúzzon minket. A nap egyik legjobb programját látom és nem is értem, miért nem látom őket gyakran az itt turnézó ismertebb zenekarok előzenekaraként. Nem véletlen a sok külföldi fellépés. Aki teheti nézze meg őket. Akár a Szigeten is.

Rolló le. Irány a bárpult. Még pár mondat az ismerősökkel, akik mind pozitívnak ítélik az estét. Én továbblépnék. Megérne egy misét máskor is egy ilyen pörgős, gyors zenekarcserés, sokszínű fellépés. Előre tervezve mert így spontán parádés volt, de akkor tematizálni is lehetne a fellépőket. Jammeléssel, tributolással és sok érdekességgel. Reméljük segíthettek ezek a srácok és remélni tudjuk, hogy mi is segíthettünk. Elmondhatjuk. Senki ne hagyja ki a Dürer-t és ezeket a bandákat a rock zenét mert itt kérem profizmus és szórakoztatás van. Aki pedig nem budapesti és minket olvas gondolja meg. Egyszer vagy kétszer, de lehet többször autóba ül, vonatra szál a barátaival egy Dürer buli kedvéért. Érdemes. Ezekről a korokról valamikor mesélni fognak az emberek. Egy estére bárki lehet Underground arc, és ez jó dolog.


http://rockstation.blog.hu/2010/06/20/valamit_visz_a_viz_segelykoncert_az_arvizkarosultakert

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szocsiban lép fel az Anima

Az oroszországi Szocsiban, a 21. Kinotavr filmfesztivál gálaműsorán lép fel pénteken az Anima Sound… Tovább olvasom