Kisalföld logö

2016. 09. 28. szerda - Vencel 10°C | 22°C

Egy úr az űrből - Moby: Wait for me

Kicsi, szemüveges, kopasz, és gyönyőrűen tálalja a világfájdalmát. Ki az? Igen, Moby. Kritika.

Moby (becsületes nevén: Richard Melville Hall) az 1999-es Play LP-vel robbant be a köztudatba. Azelőtt is volt neve a szakmában, de ezzel a koronggal egycsapásra szupersztárrá vált. A lemez összes (!) dalát (köztük a Porcelain-t, vagy a Why does my heart feel so bad-et) licencelték különféle reklámokhoz, filmekhez, számítógépes játékokhoz, és máig ez a legnagyobb példányszámban (10 000 000 +) elkelt elektronikus album. A többszörös platina után a hasonló stílusú és hasonlóan sikeres 18, majd a kevesebb looppal operáló Hotel jött, ami gyengébb visszhanggal és eladásokkal bírt. A 2008-as Last Night egy dance konceptalbum, de a Wait for me-vel szemüveges barátunk visszakanyarodott ahhoz, amihez igazán ért. Éteri, szomorkás, elgondolkodtató melódiák komponálásához.

Richard Melville Hall, művésznevén: Moby
Richard Melville Hall, művésznevén: Moby

Bár többször nyilatkozta, hogy a Play, annak gigantikus sikerével fullasztó súlyként nehezedik rá, és főleg régebbi anyagait (Go, I like to score, stb.) játssza szívesen, most kibújt a szög a zsákból. Hiszen – kommentárja szerint – az aktuális lemez minden eddiginél őszintébb, és személyesebb tételeket tartalmaz. Ez pedig annyit jelent, hogy e keserédes, melankolikus, lassan csordogáló zene az ő igazi világa. És ez a muzsika teszi őt az ambient stílus borostás, bánatos kiskutya-tekintetű nagykövetévé.

Hall, miután világmegváltó beszélgetéseket folytatott a nem éppen csujogató jókedvéről híres David Lynch-csel, bevonult stúdióként is funkcionáló hálószobájába, ahol – multifunkcionális zenészhez méltóan – egymaga játszotta fel a Wait for me-t (a női szólamokat azért nem vállalta be). Maradtak a szívbemarkoló zongora- és hegedű-dallamok, maradt a lebegés, varázslatos női énekkel, egyszerű, háttérbe húzott dobokkal. Visszafelé lejátszott gitárhang szól a Shot in the back of the head-ben (amelynek klipjét Lynch mester jegyzi), tipikus Moby-s énekloopokkal találkozhatunk a Study war-ban; a Walk with me szintentizátora pedig a Harmadik típusú találkozásokat idézi. A Mistake-ben a zenész saját hangját hallhatjuk, de az instrumentális tételek (Srcream pilots, Ghost return, Isolate) ugyanilyen beszédesek. A korong legszebb száma a JLTF; nincs mese, ez az ember még a fényt is le tudja lassítani (Slow light). Az élő dobokban itt-ott apróbb hibákat hallhatunk, melyeket Moby az autentikusság, az emberközeliség jegyében hagyhatott meg, aláhúzva, hogy ez nem tökélyre javítgatott iparcikk, hanem az egyszeri halandó vallomása az élet dolgairól (ezért is részesítette előnyben az analóg felvételi megoldásokat a digitálisakkal szemben).

Moby: Shot in the back of the head (rendezte: David Lynch)

Az album visszatérés a Play világához, de még annál is lassabb, finomabb, elvontabb. Megaslágereket így nem várhatunk tőle (bevallottan nem ezzel a szándékkal készült), megannyi, nyitott szemmel átálmodott percet annál inkább. Igaz, hogy néhol az önismétlés csapdájába esik a szerző, de teljes megújulásra még a zsenik is csak ritkán képesek. Legszívesebben megveregetném e földre pottyant, szeretnivaló marslakó hátát, hogy: ˝Ugyan már öregem, nem lehet ez ennyire rossz hely. Főleg, hogy van, aki ilyen albumokat csinál…˝

Moby - Wait for me
Kiadó: Little Idiot



Olvasóink írták

  • 5. Agent 2009. augusztus 17. 18:15
    „Azért szerintem a hozzáértő körökben meglehetősen ismert volt már az 1992-es "Go" című számnak, valamint az 1995-ös szerintem eddigi legjobb albumának az "Everything is Wrong"-nak köszönhetően amelyen nem kisebb "himnuszok" jelentek meg, mint a "Hymn", a "Feeling So Real", vagy az "Everytime You Touch Me". Régi szép idők.”
  • 4. Agent 2009. augusztus 17. 18:07
    „LP - LongPlay, ez a hagyományos bakelitlemezek rövidítése (ahogyan CD - ComapctDisc, MC - MusicCasette), anno jó DJ-hez méltóan az albumot bakeliten is megjelentette.”
  • 3. Prompt 2009. augusztus 17. 17:39
    „Valóban nem rossz, de mi az a Play LP? Nem simán Play az album címe?”
  • 2. YOJIKA 2009. augusztus 17. 17:23
    „DOBOSHIBÁK, MI?
    HOGY SZÚRTAD KI?
    NEM IS ÉRTEM...”
  • 1. -upho- 2009. augusztus 17. 13:21
    „Hosszu ido ota az elso, ertelmes cikk a kisalfoldon, raadasul nem is egyszeru temaban. Remelem nem egyszeri alkalom :)”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A robotgitár visszavág - Freeland: Cope

Hogyan lehet valaki DJ-pult mögött rock´n´roll arc? Most fényt derítünk az igazságra. Kritika. Tovább olvasom