Kisalföld logö

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 1°C | 6°C Még több cikk.

Barabás Tamás - Ami négy-öt húrból kihozható

A világ több mint 40 országában lépett fel, a legkeresettebb magyar jazz-world-fusion együttes basszusgitárosa, komponistája, világszerte elkápráztatja a rajongókat virtuóz szólótechnikájával. A legnagyobb gyártók kérik fel hangszerek kipróbálására és fejlesztésére, zenei és hangmérnöki munkája Londonban és Los Angelesben is elismerésre talált. Barabás Tamás messzire jutott a Rába partjáról.
Ahogy generációmból sokan, győri fiatalként gyakran jártam a város új jazzrockcsapatának fantasztikus hangulatú koncertjeire. Közülük sokan sokfelé kerültek, és bár a Tea zenekar a mai napig működik, a basszusgitáros éppúgy Barabás Tamás, mint évtizedekkel ezelőtt, azért történt vele „egy s más". Egy szűkebb közönség és a szakma körében régóta – nem túlzás – világhírű. Hogyan alakult a pályája, mi történt azóta, hogy Budapestre került? – erről kérdeztem a zenészt, akivel régi ismeretségünk okán sosem magázódtunk.



„Ez a hangszer volt otthon"
– Tinédzserként miért éppen a basszusgitárt vetted a kezedbe?
– Találtam egyet otthon. Apu (Barabás Tamás, ismert győri műszaki kereskedő – a szerk.) basszusgitáros volt másfél évtizedig a Mr. Wagner csapatában. Persze én is gitárosnak készültem, kamaszként Santanát, Shadowst játszottam velük. A hat húrral próbálkoztam egészen addig, amíg a konzervatóriumban megalakult az első zenekarunk, és pont a basszusgitáros hiányzott. Felkaptam a családi hangszert, aztán nem tudtam letenni... Mikor még rockgitáros akartam lenni, gyűjtöttem egy Level 42 koncertlemezre, nagy nehezen összejött rá az ötszázötven forint, onnantól csak hallgattam egész nap, mit művel Mark King a húrokkal. Azt hiszem, akkor kezdett valami beindulni. Klasszikus bőgőtanulmányaim jó alapokat adtak, később felfedeztem a hangszer világsztárjait, Marcus Millert, majd Jaco Pastoriust, aki a mai napig meghatározza a basszusgitárosok játékát az egész világon. Tizennyolc évesen bekerültem a Madame együttesbe, onnan pár hónapos önképzés után meghívtak a Tea zenekarba, és attól kezdve pörög az életem. Az évek során számos hazai előadóművészt kísértünk, több tv-show-ban is szerepeltünk. Session zenészként rengeteg popsztár lemezén, koncertjén „nyomattam" a boogie-t.



– Hogyan került képbe a Djabe, amelynek zeneszerzője, hangmérnöke és koncertmestere is lettél?
– Ahogyan sok mindenkivel, stúdiózenészként kerültem velük kapcsolatba, ez kölcsönösen annyira bejött, hogy 1997 óta a zenekar állandó tagja vagyok. Eleinte a már meglévő kompozíciókhoz kellett hozzátennem, aztán belenyúltam a hangszerelésbe. Később nagyobb teret kaptam, előkerültek a saját kompozícióim, pár éve pedig én vagyok a zenekar „idomára". A zenekart vezető Égerházi Attila gitárossal közösen dolgoztuk ki a Djabe-hangzást.
– Hogyan határoznád meg a csapat zenéjét?
– World-jazz-fusion. A világzenét ötvözzük autentikus magyar dallamokkal, jazzes és funkys alapokon. Ebben a műfajban a Djabét Magyarország vezető zenekarának kiáltották ki, számos hazai, nemzetközi díjat szereztünk a másfél évtized alatt. A nevünk afrikai ashanti nyelven szabadságot jelent, ami jellemző ránk, eléggé szabadon használjuk a zenei műfajokat. 2007 óta a Genesis gitárosával, Steve Hackett-tel is koncertezünk. Hamarosan megjelenik egy dupla CD a tavalyi magyarországi turnénk felvételeiből „In the footsteps of Attila and Genghis" címmel.



Amerika ajtót nyitott
– Hogyan lett a Djabe az egyik legkeresettebb magyar jazz-world zenekar a nemzetközi fesztiválokon?
– Nagyon sokáig hazánkban próbáltunk népszerűvé válni. Azt hiszem, amit lehetett, elértünk: eMeRTon-, Aranyzsiráf- és még számos díjat. Sajnos ez teljesítmény sem ösztönözte a koncertszervezőket, hogy színpadra léphessünk itthon. Jött az ötlet, próbáljunk meg külföld felé nyitni. Azt hiszem, magáért beszél, hogy a mai napig 40 országban léptünk fel, számos helyre többször is visszahívtak minket. Az Egyesült Államoktól Svédországig, Malajziától Azerbajdzsánig a földgolyó számos fesztiválján játszottunk már.
– Miként fogadta a magyaros-világzenei elemekkel átszőtt produkciókat a közönség a jazz és a funk „bölcsőjében", Amerikában?
– Addigra már átformáltam jazzfesztiválos hangszerelésre az újabb lemezeinket, hogy az elmélyültebb produkciók gyűrűjében a muzsikánk üde színfoltként hasson. Első jelentősebb fellépésünk a New York állambeli Rochesterben volt, ahol bebizonyosodott, hogy nagyon is szeretik ezt a hangzást. Több más fesztiválszervező, igazgató felfigyelt ránk, itt indult el a külföldi karrierünk 2004 nyarán. Első hallásra megkedvelt a közönség minket Rochesterben! Ha végigmegyünk az utcán, felismernek minket, autogramot kérnek és mindig kapunk pár jó szót. Általában hasonló a fogadtatás a külföldi turnésorozatainkon.

Joggal büszke hangmérnök
– Mikor fedezted fel magadban a hangmérnöki ambíciókat?
– A Tea második lemezének munkáinál kezdtem tekergetni a potmétereket… Aztán Szörényi Örs lemezén játszottam és „hangoltam", majd jött szinte a fél hazai zenészszakma. Nagyon sokat tanultam ezekben az években. A Djabe zenekarba kerülésemkor Égerházi Attila egy új stúdiót is létrehozott. Gyakorlatilag itt, élesben folytattam a hangmérnöki tanulmányokat. Több év alatt teremtettünk egy professzionális hangzásvilágot, az Abbey Road (Beatles) stúdiójától kaptam érte dicséretet, amire nagyon büszke vagyok! Azóta többtucatnyi jazz-, rock-, poplemez készült nálunk, a Djabe „Táncolnak a kazlak" DVD-nk nemzetközi díjat kapott 2004-ben, majd Los Angelesben a Surround Music Awardra jelölték – a Rolling Stones és a Pink Floyd mellett.
– Mennyire része az életednek a hangszerfejlesztői, hangmérnöki, stúdiózenészi munka?
– A mindennapjaimat nagyrészt a hangmérnöki munka teszi ki, különösen télen. Lemezkészítés, dalszerzés, hangszerelés, felvétel, keverés, kiadás. Nyáron főleg a koncertezés, ezekből felvétel készül, kikeverem, majd a folyamat kezdődik elölről... Hangszer, erősítő és egyéb „kütyük" működése mindig érdekelt. Számos híres gyártóval konzultáltam az évek során. Hangszereim készültek Brooklynban, Miamiban, a Fodera, Aguilar, Sadowsky és Fclef műhelyekben, miközben figyelhettem, hogyan dolgoznak nekem a legnagyobb mesterek. Bemutatóztam Los Angelesben, Frankfurtban a zenei világkiállításokon. (2008-ban Marcus Millerrel szinte egymásnak adták a legújabb hangszereket az amerikai eseményen, ahol videók is készültek – a szerk.) Pár éve a győri Molnár László elfogadta jó tanácsaimat és készített nekem hangszert. Nemcsak kiváló szakemberként, de zenészfüllel is hallja a basszusgitár minden rezdülését. Az MLP, amit saját elképzeléseim alapján rám szabott, azóta jó pár felvételen, koncerten hallható.



Világsztárok társaságában
– Hogyan találkoztatok Steve Hackett-tel és más, veletek zenélő világsztárokkal?
– Egy elmaradt olaszországi Steve Hackett-koncertnek köszönhetjük Ben Castle-t is. Koncertnézés helyett egy beszélgetést sikerült összehozni Attilának, Bent ott hívta meg az akkor készülő lemezünkre. Ő Angliában az egyik vezető szaxofonista, számos világsztárral játszott: Brand New Heavies, Culture Club, Gloria Gaynor, Lalo Schifrin... Steve-vel is itt kezdődött a barátság. Neki egy kicsit később saját DVD-je elkészítésében segédkeztünk. Majd felajánlotta, hogy önköltségre eljön a Sipi-emlékkoncertünkre. (A Djabe alapító tagja, az ütőhangszeres és énekes Sipos András 2007-ben hunyt el – a szerz.) Azóta jó barátságban vagyunk és koncertezünk vele. Többször színpadra lépett velünk John Nugent jazzszaxofonos, a már említett rochesteri Jazz Fesztivál főszervezője, aki a legnagyobb amerikai énekesekkel dolgozott, például Ella Fitzgerald, Tony Bennett, a Four Tops lemezein, koncertjein.
– Milyen eseményen hallunk-látunk a közeljövőben?
– Ez az, amire nem igazán tudok válaszolni. Reggel felkelek, megnézem a svájci frank állását… és minden felkérést elvállalok. Basszusgitárosként továbbra is sok lemezen és műfajban játszom a hard-rocktól a popon át a jazz-fusionig.
– Ha a „főállásodat" kellene meghatároznod, mi lenne az?
– Mostanában ikerlányaimat próbálom felkészíteni vérprofin az élet viszontagságaira. A zenei pálya egészét nézve még mindig a basszusgitáros a megfelelő válasz.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Budapestre jön a Slayer és a Megadeth

2011. április 8-án a Papp László Sportaréna színpadán a Slayer és a Megadeth.
Tovább olvasom