Kisalföld logö

2017. 08. 23. szerda - Bence 14°C | 23°C Még több cikk.

A robotgitár visszavág - Freeland: Cope

Hogyan lehet valaki DJ-pult mögött rock´n´roll arc? Most fényt derítünk az igazságra. Kritika.

Régi dilemma, hogy valódi zenének nevezhetünk-e olyan dalokat, melyeket, még ha megannyi ˝igazi˝, hangszeres loopot felhasználva is, de számítógépen pakolnak össze, s nem egyszer azzal is adnak elő. Lehet, hogy ezért motoros, harcsabajszos rockerek fognak üldözni, de gyakorló zenészként azt mondom: igen. Hiszen igényes elektronikus muzsika létrehozásához ugyanúgy kell hallás, elhivatottság és tehetség. Hogy lendületes és magával ragadó tételeket alkosson valaki, annak a bizonyos szikrának bizony ott kell pattognia a fejben.

Adam Freeland a ’96-os Coastal breaks óta pakolja az asztalra rockos elemekkel megszórt breakbeatjét. Világos, hogy a kócos brit nem viccel: elég, ha meghallgatjuk a Nirvana-féle Smells like teen spirit mixét; de a We want your soul-nál is elhittük, hogy a fogyasztói társadalom késsel-villával, pohár kólával kíván bekebelezni minket. 2003-ban aztán kihisztizte régi álmát a dj-ben lakó vásott kölyök, így létrejött a frappánsan csak Freeland névre keresztelt formáció; a lemezjátszó mellett immár pengető és dobverő is szerepet kap a színpadon. A debütáló Now and then után hat évvel itt a második LP, melynek elkészítéséhez a brightoni fenegyerek illusztris társaságot toborzott: az albumon a Mötley Crüe-s Tommy Lee dobol, Manson basszusgitárosa, Twiggy Ramirez nyűvi a négyhúrost, a gitárbetéteken pedig a Pixies-es Joey Santiago és a Distillers-ben nevet szerző Tony Bevilacqua osztozik.

Freeland
Freeland

A végeredmény igencsak sokszínűre sikerült. A dalok stílusa széles skálán mozog: van itt igazi gépzenétől (Bring it) kezdve Depeche Mode-os menetelésen (Strange things) át indie indulóig (Borderline) minden. Az alaphangért persze a feszes dob és a röfögő, több helyütt betorzított basszusgitár felel. Néhol női ének is előkerül, na meg effektek minden mennyiségben: torzítás, visszhang, modulálás, vibrato és a többiek. A zárás hatásos és hatásvadász egyszerre: a Wish I was here végén kiteljesedő kórus lecsengése után filozofálva üldögélünk a fotelban, a cd-tokot babrálva.

Under control

Freeland – a sok maratoni mix után – megint rádiókompatibilis hosszra vágta szerzeményeit; kár, hogy a konzumzene korában legfeljebb az mr2 játssza majd őket errefelé. Gépi zajok, karcos szintik, robothang, dob és gitár teszik húzóssá ezt az egysíkúnak semmiképp sem mondható anyagot; aki langyos háttérzenére vágyik, annak másfelé kell keresgélnie. Tény, hogy egynémely szerzeményben elgurul az ánglius lemezlovas gyógyszere (itt a néhol idegesítően előretolt szintetizátorra gondolok), de egy elegáns sasszéval mindig utánakap, hogy a korong ugyanazon fordulatszámon pöröghessen tovább. Igazi potméter-mágus ő – akár háztartási gépeinket is rábízhatnánk, csak tekerő legyen rajtuk.

FreelandCope
Kiadó: Marine Parade

Olvasóink írták

  • 1. YOJIKA 2009. augusztus 17. 17:25
    „DE NAGYON CSÚNYA EMBEREK!
    AZ ÉNEKES EGY AZ EGYBEN AFCFEKA.
    NEM?”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hűtlen férfikarra - Edda Művek az MTV Iconban

Az Edda Művek 24 dalát szólaltatják meg magyar könnyűzenei előadók szombat este Siófokon; az MTV… Tovább olvasom