Kisalföld logö

2018. 11. 16. péntek - Ödön 2°C | 10°C Még több cikk.

Srebrenica: Egy illúzió vége

Van abban valami tragikomikus, ahogy bemutatták a „Szaddám-álarcban" bujkáló Radovan Karadzsics fényképét az elfogása után. Egyesek szemében mindketten hősök, a világ szemében azonban bűnösök, akik megérdemlik a rájuk kiszabott, kiszabandó ítéletet.
Sokan azonban megkérdőjelezik azok erkölcsi felelősségét, akik akár csak a hallgatásukkal asszisztálnak néhány őrült vezér népirtó tevékenységéhez, mint ahogy az Boszniában, Irakban vagy akár Ruandában történt. Mindenesetre Karadzsicsot biztosan nem fogják felakasztani.

Radovan Karadzsics a második világháború utolsó évében született Jugoszláviában, az egykori Montenegró egyik városában. Apja a csetnikek oldalán részt vett a háborút követő véres megtorlásokban a nemzeti kisebbségek ellen, amiért hosszú börtönbüntetésre ítélték.

Pszichológus dutyiban

Radovan Karadzsics tizenöt évesen került Szarajevóba, ahol később beiratkozott az orvosi egyetemre. Diplomáját a neurotikus zavarok és a depresszió terjedéséről írta, bár maga is szenvedett ebben a betegségben. A koszovói központi kórházban helyezkedett el. Gyakran pótolta ki jövedelmét azáltal, hogy hamis orvosi és pszichológiai értékeléseket bocsátott ki olyan bűnözőknek, akik megpróbálták az elmezavar látszatával elkerülni a büntetést. Később csalás és sikkasztás vádjával tartóztatták le, és három évre ítélték.

Fotó: MTI/EPA/Jerry Lampen
Radovan Karadzics három arca: 1994. március 3-án egy moszkvai sajtóértekezleten; 2008. július 31-én a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt; 2008. március 8-án egy szerb egészségügyi magazinban, elváltoztatott külsővel, Dragan Dabic álnéven természetgyógyászként praktizálva.
Fotó: MTI/EPA/Jerry Lampen

A börtönben Karadzsics nacionalista verseket és drámákat írt, melyek később meg is jelentek. Karadzsicsot író barátja, Dobrica Cosics vette rá, hogy kezdjen politizálni. A kilencvenes évek elejétől Nagy-Szerbia létrehozásának szószólója lett. 1989-ben ő alapította meg a Boszniai Szerb Demokrata Pártot, amelynek az volt a szándéka, hogy egy tiszta szerb államot hozzanak létre Boszniában, amely majd egyesül az anyaországgal.

Narancshéj

A délszláv háború kitörése, és Szlovénia, valamint Horvátország elszakadása után a legszörnyűbb háborús évek következtek Boszniában. A Szarajevó körüli mesterlövészek céltáblának használták a védtelen polgári lakosságot. 1992-ben Karadzsicsot a Boszniai Szerb Köztársaság elnökévé választották, aki azonnal kikiáltotta a függetlenséget. Az 1992–1995 közötti boszniai szerb háború idején mindvégig ő vezette a boszniai szerbeket. Legfőbb segítője Ratko Mladics hadseregtábornok volt, aki asszisztált etnikai tisztogató akcióihoz. Bár évek alatt több tízezer muzulmánt kergettek el otthonaikból, és sokakat meg is öltek, a világ csak azután ébredt fel, hogy napvilágot látott a II. világháború utáni legszörnyűbb európai népirtás története.

Hága

Az 1996 óta szökésben lévő Radovan Karadzics július 31-én jelent meg a hágai ENSZ-törvényszék előtt. A vád szerint a pszichiáter Karadzics és a terveit katonailag megvalósító Ratko Mladics tábornok a 100 ezer életet követelő 1992-95-ös boszniai háború főbűnösei.

1993. április 16-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatot fogadott el arról, hogy a háború sújtotta Boszniában a többségében muzulmánok lakta Srebrenicát és környékét védett övezetté nyilvánítják. Két nappal később mintegy nyolcszáz holland kéksisakos érkezett a városba, hogy felügyelje a demilitarizált övezetet. A boszniai szerbek célja volt annak a keleti országrésznek az elfoglalása és etnikai megtisztítása, ahol ők éltek többségben. Srebrenica azonban „beékelődött" ezekre a területekre, ezért 1995 tavaszán Karadzsics parancsot adott Mladics tábornoknak, hogy „egyenesítse ki" a leendő határt.

Miközben körbevették Srebrenicát, a környező településekről egyre több muzulmán érkezett oda, bízva az ENSZ-erők védelmében. Ám e katonáknak nem voltak aknavetőik, és kézifegyvereiket is csak önvédelmi célból használhatták. Parancsnokuk, Thomas Karremans hiába kérte a NATO-parancsnokságot, hogy intézzenek légi csapásokat a környező szerb állásokra. Ezért amikor Mladics július 11-én hatezer embere élén végső rohamot indított a város ellen, a kéksisakosok rövid ellenállás után megadták magukat.

Gyilkos Skorpiók

Srebrenica bevétele után Mladics bevonult a városba, és a bosnyákoknak megígérte: senkinek sem esik bántódása, aztán a kamerák előtt koccintott a láthatóan rettegő Karremansszal. Ezután buszkaravánokat rendeltek a helyszínre, hogy azokon szállítsák el a foglyokat. Ám a szerbek a városon kívüli ellenőrző pontokon leszállították a férfiakat és fiatal fiúkat, és a környék kiürített iskoláiban és mezőgazdasági raktárakban helyezték el. Az ezt követő nyolc napban a kínzásokon túl el kellett viselniük rabtartóik megaláztatásait is: szerb dalokat énekeltettek velük és gyalázták vallásukat.

Fotó: MTI/AP/Sava Radovanovic
Ratko Mladics tábornok, hadseregparancsnok (balról) és Radovan Karadzics boszniai szerb elnök a Vlasic-helyi fronton, testőreik kíséretében, 1995. április 15-én.
Fotó: MTI/AP/Sava Radovanovic

A srebrenicai tömeggyilkosságok néhány túlélője által elmesélt rémtörténet felnyitotta az illetékesek szemét. Az amerikai kormány nyomására a NATO légiereje szeptemberben két héten át bombázta a boszniai szerb hadsereg állásait, kommunikációs útvonalait és berendezéseit. Ez fordulópontot jelentett a boszniai háborúban. Visszaszorították, és megadásra kényszerítették a a hadsereget. A konfliktus végül a novemberben megkötött daytoni békével zárult.

A bűn árnyékában

Bosznia-Hercegovina már 1993 márciusában eljárást indított Hágában az egykori Jugoszlávia ellen népirtás és agresszió vádjával a tömeges gyilkosságok, nemi erőszak és etnikai tisztogatás miatt. Az ENSZ által felügyelt Nemzetközi Bíróságon azonban csak a háború után jelentek meg az első vádlottak.

Hegedűs Péter / Szabó Zoltán

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Amerikaiak a gulágon

Néhány hete került a brit könyvesboltok polcaira Tom Tzouliadis könyve a Gulagról, Az elhagyatottak:… Tovább olvasom