Kisalföld logö

2017. 09. 20. szerda - Friderika 12°C | 13°C Még több cikk.

Natascha Kampusch: 8 éven át a pincében sínylődtem

Natascha Kampusch 250 ezer angol fontnak megfelelő összeget kapott azért, hogy a televízió nyilvánossága előtt annyi év után végre elmesélje, mit tett vele nyolc éven át tartó fogsága idején elrablója, a perverz Wolfgang Priklopil, aki a kislányt a háza pincéjében korábban kialakított börtönbe zárta.
Natascha, aki nyolc és fél éven át raboskodott az osztrák férfi házában, 2006 augusztusában szökött meg. Elmondta: a férfi azért rabolta el tízéves korában, hogy tökéletes nőt faragjon belőle, aki kiszolgálja minden kényét-kedvét. 3096 napon át raboskodott Priklopilnál. Mindez pszichésen maradandó károsodást okozott a fiatal lánynak. A nyomozók most azt állítják: Priklopil egyedül követte el borzalmas tettét, nem volt bűntársa.

A most 21 éves Natascha 2006-os szabadulása óta ugyanabban a házban él, ahol életének majdnem felét töltötte – rabságban. Kiderült: Priklopil egy pedofil bűnszervezet tagja volt.

Natascha az interjúban beszélt félelmeiről, érzéseiről, arról, hogy elhagyatottnak érezte magát és végtelenségig reménytelennek a helyzetét attól a naptól kezdve, hogy a mama kedvence, Priklopil bekényszerítette őt teherautójába, és az előre berendezett cellába zárta.

– Amikor elkapott, kiabálni akartam, de egy hang sem jött ki a torkomon – mesélte Natascha. – A hangszálaim egyszerűen megbénultak. Berakott a teherautójába, és betakart egy kék pléddel. Úgy gondolom, talán egy órán át autóztunk. Amikor megérkeztünk, láttam, hogy egy nagy háznál vagyunk. Levitt a pincébe, és rám zárta az ajtót. Levette a cipőimet a lábamról, és elégette őket. Azt mondta, ezekre már nem lesz szükségem.

Natascha, aki nyolc és fél éven át raboskodott az osztrák férfi házában, 2006 augusztusában szökött meg. Fotó: Daily Mail
Natascha, aki nyolc és fél éven át raboskodott az osztrák férfi házában,
2006 augusztusában szökött meg. Fotó: Daily Mail

Natascha annak ellenére, hogy még csak tízéves volt, félt attól, hogy a férfi megerőszakolja. Az a gondolat futott át az agyán: vajon most fogja megtenni?

– De Priklopil nem erőszakolt meg. Bezárt a pincébe. Hideg volt, visszataszító. Úgy éreztem magam, mint egy egyiptomi fáraó a sírjában. Éjszakánként azzal a borzasztó gondolattal ébredtem: mi történik velem, ha ő meghal, ha többet nem jön be hozzám? Úgy halok meg, hogy senki sem fogja tudni, hogy itt vagyok?

A teljes izoláció csak egyik részlete volt Priklopil gondosan kidolgozott tervének, hogy megtörje a kislány ellenállását.

Ernst Holzapfel, a férfi korábbi üzleti partnere ebben a hónapban tisztázódott a gyanú alól, hogy köze lett volna Natascha elrablásához. Egyébként ő volt az utolsó, aki Priklopilt élve látta.

Holzapfel Bécsben, egy bevásárlóközpontban találkozott Priklopillal néhány órával az után, hogy Natascha megszökött tőle. A férfi még aznap éjjel öngyilkos lett, a vonat elé vetette magát. De soha nem mondta el senkinek, hogy miért rabolta el valójában a kislányt.

Holzapfel azt mondta a rendőröknek, hogy Priklopil szerette volna, ha van egy barátnője, de túlságosan szégyellős volt ahhoz, hogy randizzon. Ezért – ahogyan John Fowles A lepkegyűjtő című könyvének hőse – úgy gondolta: keres egy kislányt, akit magának nevel majd fel.

A most 21 éves Natascha 2006-os szabadulása óta ugyanabban a házban él, ahol életének majdnem felét töltötte. Fotó: AP
A most 21 éves Natascha 2006-os szabadulása óta ugyanabban a házban él,
ahol életének majdnem felét töltötte. Fotó: AP

Natascha felidézte azt is: ha jól viselkedett, elrablója kiengedte a pincéből.

– Segíthettem neki a házimunkában. Ha valaki jött hozzá, mindig le kellett mennem a pincébe. És amikor a vendégei elmentek, mindig részletesen elmesélte, mit csináltak, miről beszélgettek. De én sohasem találkozhattam senkivel. Nagyon furcsa volt, hogy minden felületet állandóan letörölt, amihez hozzáértem. Nem csak óvatos volt, hanem tisztaságmániás is. A hajamat állandóan csatokkal tűzte el, és amikor kijöttem a pincéből, egy műanyag zuhanyzósapkát kellett felvennem, nehogy egy hajszál is lehulljon a földre, amikor jövök fel a lépcsőn.

Később azonban kopaszra borotvált, azt mondta, hogy higiéniai okokból. Nem engedte, hogy sírjak, nehogy a könnycseppjeimből visszamaradt sónyomokból esetleg azonosítsanak a DNS-em alapján. Amikor mégis sírtam, fojtogatott. Ha pedig az ujjlenyomatomat ott hagytam az üvegen vagy a tükrön, esetleg a kilincsen, a fejemet a víz alá nyomta.

Amikor Priklopil megbüntette Nataschát, mindig visszaküldte a cellájába. Olyan telefonon tartotta a kapcsolatot ilyenkor a férfi és az elrabolt kislány, amilyeneket a tengeralattjárókon használnak.

A leggyakrabban Pirklopilt özvegy édesanyja, Waltraud látogatta. Ezek után a látogatások után Natascha mindig látta a női kezek nyomát a házban: az asszony kitakarított, főzött a fiának. Az eszébe sem jutott, hogy a padló alatt, ahol lépked vagy ahol kávét iszik a fiával, egy kislány van bezárva.

A horror háza. Fotó: Daily Mail
A horror háza. Fotó: Daily Mail

– Amikor lehetőségem lett megszökni, megtettem. Olyan gyorsan futottam, ahogy csak tudtam, a lábaim vittek előre – mondta. – Amikor szabad voltam, mindenki figyelme felém irányult. Rengeteg fotóriporter villogtatta a vakuját, a rendőrség előtt rengeteg újságíró várt rám. Ott voltam rengeteg újság címlapján. Mit mondhatnék? Egyszer hercegnőnek érzetem magam, máskor boszorkánynak. Törvényen kívülinek érzem magam. Olyan, mintha meg lennék bélyegezve. Mintha egy bélyeget hordanék a homlokomon: „Erőszak áldozata vagyok."

Visszahúzódva élek, és szinte sosem mutatkozom a nyilvánosság előtt. Nem tudom, mit kezdjek az életemmel. Most a kedvenc elfoglaltságom az olvasás, és kaktuszokat nevelek. Szaporítom is őket. Emellett tanulok, számítógépezek és fotókat készítek. Szeretem a házak belsejében készülő fotókat – poharakat az asztalon, a fikuszok leveleit fotózni, az apró részleteket. Festek is, olajjal és akrillal. Rajzolok. De nagyon magányos vagyok.

– Mindent megbocsátottam Priklopilnak, habár korábban tele voltam gyűlölettel és negatív érzésekkel, amelyek pszichésen és fizikailag is kikészítettek.

Natascha azt is elmondta: megvette a házat, ahol életének nyolc és fél évét bezárva töltötte, mert ez korábbi életének szerves részévé vált.
Azon gondolkodik, hogy a pincét múzeummá alakítja, ami elhagyatottságának és kiszolgáltatottságának állítana emléket.

Annyit még elárult, hogy Priklopilról állandóan magával hord egy fotót a táskájában.

Natascha biztos benne, hogy elrablóját gyermekkorában hatalmas trauma érte, ez pedig részvétet ébreszt benne a férfi iránt.

Olvasóink írták

  • 1. cherry 2010. február 04. 12:32
    „Csatlakozom Mignonhoz..: Szerintem is voltak-vannak erzelmi kötelekek is a mai napig a läny reszeröl.. Biztosan elete vegeig emlekezni fog erre az "elmebeteg" ferfira..." akärhogy is alkakul az elete.
    Räadäsul en is au-ban dolgozom..ismerem az oszträkokat jo sok eve.. ha enyhül is valamennyire az ätelt borzalmak emleke..: lesz aki majd emlekeztesse idönkent rä..:((”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Első gyermekét hozza világra az amerikai férfi

Scott Moore – aki a második ilyen férfi a világon – várhatóan februárban ad életet fiának. A szülésnél jelen lesz férje, Thomas is. Tovább olvasom