Kisalföld logö

2017. 04. 29. szombat - Péter 4°C | 14°C Még több cikk.

Munkával, fegyverrel - 20 éve szűnt meg a Munkásőrség

Jelentős szerepet játszott a "puha diktatúra" fenntartásában, tagjainak többsége ideológiailag elkötelezett pártkatona volt. A munkásőrök esküjük szerint fegyverrel is megvédték volna a kommunista-szocialista rendet.

„Esküszöm, hogy pártomat, hazámat és népemet, a marxi-lenini eszmén alapuló munkásmozgalmat, a munkásmozgalom vívmányait minden osztályellenséggel szemben a proletárdiktatúra minden eszközével, ha kell, az életem feláldozásával is megvédem" – szólt a munkásőrök esküje. Komolyan hangzik, és sokan komolyan is vették a pártállam „munkáshadseregének" elveit. Pátoszos korabeli híradók adják tudtunkra, hogy a fegyver és a vakolókanál milyen jól megfér egymás mellett, hogy a festőművész-munkásőr metsző késével miként örökíti linóleumba az ellenforradalom komor képeit, hogy puskára van szükség a munkásőrök, a „konok arcok, küzdő jellemek" szolgálatához, nehogy még egy '56 legyen. „Támadjanak, bitangul pusztulni fognak, Népünkért vélük bátran meghalunk." – énekelték szürke overallban, kék ingben, vörös karszalagban.

Munkával, fegyverrel. Fotók: Emlékpont

Egy 1989 eleji ünnepségükön azonban már a beszédet mondó, magas rangú pártfunkcionárius is utalgat arra, hogy nem kell azért azt a fegyvert annyira használni, ha a szocialista rendet veszély fenyegetné. Ráadásul a munkásőrséget megkérdőjelező véleményeket is megemlíti. Ekkor már érezni lehetett, elszállt az idő a szervezet felett. Többen közülük fájó szívvel nézték végig, ahogy maga a Párt, az MSZMP árulja el a keményvonalas eszméket. A Munkásőrség 32 éves fennállása alatt a fegyver szerepe egyre inkább háttérbe szorult, de azért még a '89-es ünnepségeken is elhangzottak az idézett eskü súlyos mondatai.

A csapat volt a lényeg

Nagy Pál Sándor csongrádi nyugdíjas, exmunkásőr, jelenlegi önkormányzati képviselő bútorgyárban dolgozott 1968-ban, amikor főnöke kijelölte munkásőrnek. Ő pedig tette a kötelességét. Csongrádon soha nem a fegyverekről vagy a szocialista rend fenntartásáról szólt a munkásőrök tevékenysége. Mint elmondta, leginkább a közös foglalkozások, a rendkívüli eseményeknél (árvíz, tűzeset) az emberek biztonsága érdekében teljesített szolgálat határozta meg tevékenységüket. No és az ezek utáni viccmesélések, összejövetelek! Merthogy az egészben a csapat volt a lényeg, a közösség – erre emlékszik vissza legszívesebben, ezt az egyet sajnálta, amikor megszűnt a szervezet. Fegyverrel alig volt kapcsolatuk: egy évben kétszer tartottak nekik lőgyakorlatot, a korábbiaktól eltérően ők már nem is vihették haza a puskát. Polgárőrként sem szeretne még gumibot-használati jogosultságot se szerezni.


Fegyverrel a munkás-paraszt hatalom védelmében

A 75 éves, szegedi N. L. ideológiai oldalról közelíti meg a Munkásőrséget. Meggyőződése szerint döntő többségük adott esetben fegyverrel is megvédte volna a munkás-paraszt hatalmat egy „ellenforradalmi" támadás esetén, mert hittek a szervezet eredeti céljában. Ő is a 60-as évek végén lépett be, a jó kollektíva miatt, a kendergyárban dolgozott akkoriban. Visszaemlékezése szerint sok időt vett el a munkásőrködés. Az emberek döntő többsége tudta is ezt, és elismerte az akár ünnepek alatt is elvégzett munkát. A kiképzések kétharmada és maga a szolgálat is szabadidőben zajlott. Ez utóbbi főleg objektumőrzésben merült ki, de természetesen a ők is részt vettek az árvízi és egyéb különleges teendőkben.

Szegeden a Gera Sándor Munkásőr Zászlóalj fogta össze az ötszázadnyi munkásőrt, akiknek kétharmada fizikai dolgozó és műszaki ember, egyharmada értelmiségi volt. N. L. is kiemeli a Munkásőrség közösségteremtő erejét, amely különösen építkezésekkor vagy éppen költözködéskor mutatta meg erejét. Ám a megszűnéskor nemcsak ennek elvesztését fájlalta, elmondása szerint ő is, és még sokan rossz szemmel nézték a rendszerváltás eseményeit a privatizációs visszaélések és a kapitalizmus gyors térnyerése miatt.

10 éves a Munkásőrség, 1967

Kézen-közön eltűnt vagyon

Vincze Gábor történész-muzeológus elmondása szerint a '80-as években országosan 60 ezres létszáma volt a párthadseregnek, ebből Csongrád megyében kb. 3000-en voltak. A belépéshez vezető okok igen eltérőek voltak: a meggyőződéseseken kívül azért jó páran kapcsolati tőkéjüket akarták növelni ily módon, a karriervágy is közrejátszhatott, a gyerek is könnyebben bejutott a kiválasztott iskolába, és persze nem hagyható figyelmen kívül a fegyverekhez betegesen vonzódók tábora sem. Rendszervédő tevékenységüket jelképesnek értékelte, hiszen a hatalom valódi támasza az itt állomásozó VSZ Déli Hadseregcsoport volt - vagyis a megszálló oroszok. A felvonulások, a közúti ellenőrzések és a hatalom többi erőfitogtatása mellett azért ő is megemlíti az árvízi mentésekben való részvételt.

További videók

További videók a témában az OSA Archivumban találhatók, ahol többek között egy Csongrád megyei törzsgyűlés is megtekinthető.

Hogy valóban hittek a kommunista-szocialista eszmékben, mi sem mutatja jobban, mint az 1989 után létrejövő „rendszerféltő" munkásőr-baráti körök 30 ezres létszáma. A történész nem gondolja, hogy fegyverhez nyúltak volna '89-ben, még akkor sem, ha náluk hagyják azokat (jutott azért 1-2 háztartásba is, ezt felrobbanó lőszerek, fegyveres otthoni „rendteremtés" jelzi). A rendszerváltáskor a munkásőr vagyon egy része ugyanúgy kézen-közön tűnt el, mint a szakszervezeti vagy a KISZ-vagyon. Pedig három évtizedük alatt tetemes mennyiségű lőteret, üdülőt és egyéb, sokat érő ingatlant létesítettek számukra. A rendszer szimbolikus tartóoszlopait a hatalom megbecsülte, míg a az állampolgárok egy jó része semmire sem tartotta őket – zárja rövid összegzését a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ munkatársa.

Munkásőr induló.

A munkásőrség társadalom- vagy politikatörténeti feldolgozása még nem történt meg


A levert 1956-os forradalom után, a forradalmi munkás-paraszt kormány 1957. február 18-án egy törvényerejű rendelettel létrehozta a Munkásőrséget, amely a karhatalmi egységeket volt hivatott felváltani. Igazából „párthadseregként" működött, közvetlenül az MSZMP-nek alárendelve. Habár soha nem vetették be, jelentős szerepe volt a „puha diktatúra" fenntartásában, a „belső ellenség" felkutatásában. Eredetlegendája az, hogy az „ellenforradalmi" események alatt a munkás-paraszt hatalmat megvédő munkások voltak az alapítótagok. Árvízvédelemben, egyéb vészhelyzetek elhárításban vettek főleg részt. Nők is tagjai lehettek. 1989. október 31-én az ún. „négyigenes" népszavazáson a választók 94,9%-a a Munkásőrség megszüntetésére szavazott. Ez csak megerősítette a már korábban elfogadott 1989. évi XXX. törvényt, aminek következtében a testület 1989. október 20-án jogutód nélkül feloszlott (Wikipédia). Sajnos a munkásőrség társadalom- vagy politikatörténeti feldolgozása még nem történt meg.

Olvasóink írták

  • 4. gagarin 2009. április 08. 20:24
    „sün,sün sün”
  • 3. MTT 2009. április 08. 19:51
    „Az akkor volt, most, - most van.”
  • 2. Je.Ta. 2009. április 08. 10:29
    „"Kek szinü a sapkank,rajta csillagunk!"
    Ki tud valami informacioval szolgalni a
    Soproni alakulat megszünesevel kapcsolatban?
    Esetleg a szerkesztösegböl valaki!”
  • 1. Becsület 2009. április 08. 07:51
    „Hurrá, hurrá, hurrá!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ausztráliában találták meg Schindler egyik listáját

Egy Sydney városában található könyvtárban ausztrál kutatók rábukkantak egy listára, amelyen 801, Oskar Schindler német gyáriparos által megmentett zsidó neve található. Tovább olvasom