Kisalföld logö

2017. 05. 25. csütörtök - Orbán 11°C | 21°C Még több cikk.

Motortúra Erdélyben: nyomokban betont is tartalmazhat az út

Kollégánk arra vetemedett, hogy négynapos motoros túrát szervezzen Székelyföldre. Úgy gondolta, egy Yamaha XJ900 simán elmegy az ottani utakon. Nos, ez majdnem így is lett. VIDEÓVAL

Két éve jártunk utoljára Erdély keleti csücskében, Székelyföldön. Már akkor megtapasztaltuk, hogy a romániai utakkal kapcsolatos híresztelések – miszerint az utak járhatatlanok – nemcsak legendák, hanem hűen tükrözik a szomorú valóságot. Sajnos óriási változásról most sem tudok beszámolni.

Miután Agárdi Gyuri tollából olvastam Pádisról, valamint az Erdély útikönyv című kiadványban is megkerestem a Bihar-hegységhez tartozó fejezetet, arra vetemedtem, hogy négynapos túrát szervezzek. Miután már más is bejárta a területet motorral, gondoltam, egy Yamaha XJ900 is simán elmegy. Nos, ez majdnem így is lett.

Az útikönyv szerint Pádis Erdély egyik legkedveltebb túrázóhelye. Ennek megfelelően nagyon sok információ fellelhető róla az interneten, többek között a Padis.ro vagy az Szekelyfoldiinfo.ro oldalon. Viszont eléggé elszomorító, hogy az egyik legkedveltebb, turisták által gyakran felkeresett helyen az infrastruktúra igencsak hiányos. És itt nem elsősorban a nyomokban aszfaltot is tartalmazó utakra gondolok.

Gyönyörű tájak és emberi hanyagságok. Képgaléria az erdélyi motoros túráról. Fotók: Segesvári Csaba

A turistatérképen kívül egyedüli segítségként az Erdély Térkép Projekt lelkes készítői által létrehozott digitális térképcsomagra támaszkodhatunk. És már itt érdemes elidőzni, milyen útjel mit is jelent. Ugyanis a romániai viszonyok szerint a gépjárművel is járható út korántsem jelent jót. Hosszú, 30-50 km/h-s cammogás közben rájöttem, anno hogyan tervezték meg a Daciát. Mire eljutottak a franciák a Renault romániai gyárába, felismerték, ide csak olyan autót érdemes tervezni, mely minden olyan úton elmegy, amit egyébként traktorok használnak. És itt a megoldás kulcsa. Erdélyben a Dacia mindenes, minden úton használható. Ebből következik, hogy amin a Dacia elmegy, azon lehet, hogy egy aszfaltgumis Yamaha csak vánszorog, csúszkál.

A négynapos túránk alatt igen változatos helyeken jártunk, és be kell vallanom, a látvány sok mindenért kárpótolt.

Első nap – Az M0-s dugótól a pisztrángvacsoráig

Reggel még fel kellett szaladnunk Pestre, úgyhogy élőben nézhettem meg, milyen is, ha beáll az M0-s. A sorok között csurogtunk az Andrássy útig, majd onnan kifelé az M3-asra. Egész Debrecenig autópályán haladtunk, majd délnek a 47-es úton, és keletnek Nagyvárad (Oradea) felé. Ez a leggyorsabb mód a közlekedésre, szerintem nem sok látnivaló van a magyar utak mentén. Miután beértünk Nagyváradra, délnek fordultunk Belényes (Beius) felé. Nagyváradtól 76 km Vasaskőfalva (Pietroasa), majd a falu végétől kb. 15 km Boga-telep. A helyi útviszonyok alapján kijelenthető, hogy csak erről az egy oldalról érdemes a Boga-völgyet felkeresni. Vasaskőfalváig az út még elfogadható, a falu közepétől viszont földes-murvás út vezet a szállásig. Alvó- és pihenőhelyünknek a Boga Gyöngye Panziót szemeltük ki, ahol egy kétágyas szoba 100 lej/éj, a félpanzió pedig 45 lej/fő/nap. Ma már nem mondható el Erdélyről, hogy olcsó.


Élje át a motorozás örömét egy remek táncdallal kísérve!


Vasaskőfalvi elágazás után utunkat üde, zöld legelők szegélyezték, melyeken tehéncsordák és ménesek legelésznek békésen. Csak egy-két tehenészlegény heverészett a fűben, figyelték, ahogy a békés állatok keresztül-kasul sétálgatnak az úton. A Boga-telep felé vezető úton az utas jár a legjobban, ugyanis a hangosan robajló Boga patakban is gyönyörködhet. A sofőrnek csak a hang jut, az utat ugyan legyalulták, de a májusi mindennapos esőzéstől igencsak csúszós. Szállásunkat keresni sem kellett, a völgyben, közvetlenül a Boga patakot keresztező kis híd mellett található. Az első napi izgalmakat kiadós pisztrángvacsorával feledtettük. Még lefekvés előtt elkezdett szakadni az eső.

Második nap – Májusi tél az Elveszett világban

Rövid tanakodás után újdonsült szomszédainktól megtudtuk, hogy májusban itt minden nap esik, s a magasabb pontokon a hó is megmarad. Ezen információk birtokában a gps–térkép–útikönyv hármas segítségével megterveztük a napi túrát. Reggeli után motorral nekivágtunk meghódítani a Pádisi nemzeti parkot. Járművel egészen az 1084 méter magasan található hatalmas fennsíkig lehet felmenni, ha a Csodavárat szeretnénk megnézni. A Glavoj menedékház lesz utunk végpontja, ahol nagyok sok szeméttel és nomád kempingesekkel is találkoztunk. Sajnos ez is jellemzi az erdélyi nemzeti parkokat, gyönyörű táj és borzasztóan sok szemét.


Cipős lovak.


A Csodavárat a peremen 1,5-2 óra alatt körbe lehet kerülni. A köves útról az erdőbe letérve meglepetést okozhat a hó és a sár. A tavaszt már a hó sem tudja elnyomni, gyönyörű krókuszmezők tárulkoznak elénk. A peremre épített kilátókat évek óta nem gondozzák, életveszélyesek. A mélység szinte vonzza az embert, hatalmas fenyők a sziklák peremén is csak gyufaszálaknak tűnnek. Hosszan gondolkodás és a harmadik, hóban combig elmerülést követően úgy döntünk, nem megyünk le a karsztvidék egyik legszebbik természeti jelenségének tartott dolinákba. A kijelölt ösvényen visszatértünk a murvás útra, és délkeletnek folytattuk a kirándulást az Elveszett világ felé. Az Elveszett világ nem más, mint víznyelők, barlangok és fenyvesek együttese.


Szerpentinen nézelődve.


Mielőtt elérnénk az Iker zsombolyt, amely egy 20 méter széles, 100 méter mély lyuk, át kell kelnünk a tavaszi hótól kicsit megduzzadt Hideg-forrás által táplált patakon. Jó helyi szokás szerint, gondolva a turistákra, jókora kidöntött fenyő szolgál hídként. A pataktól meredek emelkedőn jutunk el a fenyők között megbúvó víznyelőhöz, melynek első, 40 méteres aknájában a hó és a jég a tél tanúja. Kora délutánra járt az idő, ideje volt visszaindulni a gps-ünk szerint 3,5 km-re található motorhoz. A szállásig tartó 14 km igencsak pihentető, az út is szépen felszáradt. Vacsorára borjú csorbát és sertésszeletet kaptunk, jó kapros uborkával. 2 féldeci hazai keserű is segített a későbbi emésztésben. Éjjel újabb viharra ébredtünk.

Harmadik nap – Szakadékok, vízesések nyomában

Aszfaltozott úthoz közeli látványosság után néztem a kézi navigációban, a Rozsda-szakadékra esett a választás. Elfogadhatónak mondható úton, 60 km-re délkeletre található. Rövid reggeli motorszárítás és készülődés után a már jól ismert Boga-telepre vezető úton indultunk Vasakőfalva, majd Timdei felé. Utána a 76-os úton egészen Stei városáig haladunk, igaz néha csak 50-60 km/h-val, mert az út ennél nagyobb tempót nem tesz lehetővé. Stei után keletre folytattuk utunkat a 75-ös úton. Újra a hegyek között haladtunk, igazán megnyugtató kanyarról kanyarra dönteni a motort közel negyvennel, ennél nagyobb tempónál komoly veszélynek tennénk ki magunkat.


Falvak között, szabadon.


A Rozsda-szakadékhoz vezető turistaösvényt csak nagy gyakorlattal találhatjuk meg, ugyanis a turistautat még véletlenül sem jelzi semmi. Ha a korábbi szeméthalmokra gondolok, melyeket a Glavoj menedékháznál láttunk, ki lehet találni, hová jelölték ki a román kollégák a parkolót, ahonnan az induló jelzés mentén meredek sziklás és vizes úton körülbelül 1 óra alatt jutunk el a Rozsda-szakadék széléhez. A látvány lebilincselő. 1373 méter magasan, a rét végén, mintha csak óriás kezek játékból elhordták volna a talajt. Helyén vöröses kőzet és talaj, itt-ott meg-megkapaszkodó fenyők. A hatalmas kráter alján lassan csordogáló patak, amely most is mossa a puha kőzetet. Rövid pihenő a fűben, indulni kell, hatalmas sötét felhők úsztak a rét felé. Nem szeretnénk elázni.

Mire visszaérünk a motorhoz, megenyhül az idő, kivilágosodik. Keletnek folytatjuk túránkat, felújított útszakaszokon, gyönyörű tájakon át. A nemzeti park határain kívül látványos építkezés folyik, szállodákat és sípályákat építenek. Hamarosan télen-nyáron is érdemes lesz idelátogatni. Igazán finom kávét iszunk egy útszéli kávézóban, majd visszaindulunk Belényes felé. Sajnos lejünk fogytán, ezért olyan kutat kell keresni tankoláshoz, ahol kártyával is lehet fizetni. Egészen Belényesig kell mennünk. Jellemzően csak a Petrom és Mol kutakon tudunk kártyával tankolni. Tankolás után irány a szállás, útközben rövid ismerkedés a lovakkal. Gondoltam, leszállok, és lefotózom őket hegyekkel a háttérben. Először csak távolodott tőlem a csődör, majd miután visszafordultam a motorhoz, elindultunk, felbátorodott, és feljött az útra. Hála istennek a motor zaja letörte önbizalmát, és az út menti rétre távozott.


Hegyre fel, lendületben


Kora délután értünk a szállásra, ezért újabb rövid, helyből induló túrát kerestünk. Így választottuk a Háromkirályok-vízeséshez és a telep végében lévő vízeséshez vezető utat. Ahhoz képest, hogy mindkét látványosság helyben, könnyen elérhető, egyetlen tábla sem jelzi merre és mennyit kell haladni. Általánosságban elmondható, a nemzeti park teljes területén hiányos a tájékoztatás. Sajnos így sokan nem is tudják, merre érdemes még elindulni. Az elmúlt két nap esőzései miatt a Háromkirályok-vízeséshez vezető út csúszós, sáros. Hosszas mászás árán lehet elérni a vízesést. Érdemes a vízoszlop mögé bemenni, és onnan szemlélni az erdőt. Közeledett a vacsora ideje, leereszkedtünk a szállásig, ahol már várt a meleg étel. Utolsó este még sikerült megkóstolni egy kis helyi kerítésszaggatót, 2 lej/5cl-es áron.

Negyedik nap – Medves helyett áfonya

Vasárnap Isten is megpihent, az eső sem esett. Hazafelé még elmentünk a Medve-barlanghoz, ahová az útikönyvem szerint 1,5 euro a belépő, ami körülbelül 5 lej. 11 lejünk birtokában boldogan lépkedtünk a lépcsőn felfelé a bejárat irányába. Sajnos mára a belépő ára 10 lej/fő, így további készpénzforrások hiányában vissza kellett menni a motorhoz. Viszont a parkolóban kiváló áfonyapálinkát találtunk 10 lejért. Minden jó, ha a vége jó.

A hazavezető út felejthető, főként a minősíthetetlen rossz utak és az agresszív román sofőrök miatt. Mindössze egy szakaszon volt versenypálya minőségű aszfalt, ami minden jelzés és figyelmeztetés nélkül véget is ért. Nem futotta táblára. Arra a következtetésre jutottunk, miután Gyulán epres krémesbe és fagyiba fojtottuk bánatunkat, hogy Románia még nagyon messze van az európai gondolkodásmódtól. Ugyanakkor lassan, de biztosan kezdik már felismerni, milyen egyedülálló természeti kincs birtokosai, és hogy a turizmus igenis jövedelmező üzletág lehetne.

Olvasóink írták

  • 14. Szatmári István 2008. augusztus 24. 19:03
    „www.emot.hu
    Szervezett motorostúrák Erdélybe. És nem mész rossz úton...”
  • 13. rajongó 2008. május 27. 00:20
    „rá se ránts, komám, nekem nagyon tetszett az írásod! fotós létedre kiválót rittyentettél, csak így tovább! gratulálok!”
  • 12. hargita 22 2008. május 26. 15:20
    „Rengeteg ut van Mo-on is ami kritikan aluli ! Nem kel vaganykodni kisbarataim mert nalatok a föutak nincsenek olyan allapotban mint nyugateuropaban egy mezogazdasagi mellekut ! Huzzatok meg magatokat es ne vessetek annyira ki a mellkasotokat mert nincs amiert !”
  • 11. Tsy 2008. május 26. 13:58
    „A Pádis az egész Kárpát medence legeldugottabb, legvadabb hegyvidéki területe, azon siránkozni, hogy motorral, városi gumival nem járhatóak az erdei utak, olyan, mint ha azt reklamálná, hogy jet-skivel gondjai voltak a Szalakja völgyben.”
  • 10. m.gabor 2008. május 26. 13:33
    „"a belépő ára 10 lej/fő, így további készpénzforrások hiányában vissza kellett menni a motorhoz. Viszont a parkolóban kiváló áfonyapálinkát találtunk 10 lejért" - amire kell, arra jut :D”
  • 9. Utilapu 2008. május 26. 11:49
    „Nem csak Romániában, Magyarországon is rosszak az útviszonyok a magyar lakta területeken :)”
  • 8. Kopter 2008. május 26. 10:31
    „Tévedés azt gondolni, hogy a románok agresszívek. Van olyan is, de nekem inkább ezzel ellentétes tapasztalatom van. A cikkben nem értek egyet azzal, hogy rosszak az útjelölések. A túristautak példaérékűen vannak jelezve éppen a Rozsdánál. Az utak rosszak ez tény, ráadásul évről évre változnak. Hol ilyen, hol olyan irányban. De ez a cikk szerintem inkább volt útleírás, mint román úthálózat kritika.”
  • 7. Mil 2008. május 26. 10:22
    „4 élve voltunk Torockón. Az magyar falu. MEllette van egy másik falu, a nevét most meg nem mondom, de az meg román többségű. Hogy, hogy nem, Torockón full kátyús volt az út, míg a másik faluban új aszfalt volt..”
  • 6. turista 2008. május 26. 09:51
    „Érdekes... Mi úgy mentünk 3 és 2 éve is Székelyudvarhelyre, hogy egy büdös földúttal nem találkoztunk.. Sőt, még a román taxis is útbaigazított.. Jártunk persze mi is durva utakon a kis falvak közt, de az autóutakkal nem volt különösebb gond. Itthon sokkal rosszabbak vannak.”
  • 5. major 2008. május 26. 08:53
    „Szóval a Boga-völgy "Erdély keleti csücske", Székelyföld?!?! Sokat csal a dzsípíeszed, komám!!”
  • 4. bucuresti 2008. május 26. 08:07
    „Kedves olvasók!
    Annak azért legyenek tudatában,hogy Erdélyről szól a cikk,nem Romániáról.
    A magyarok lakta vidékeket tudatosan nem fejlesztik, sőt rombolják!
    Románia más részein teljesen más fejlettségi szint tapasztalható. Jobb utak vannak a városokban, mint itt az új M3. (Konzulátusi dolgozó)”
  • 3. zsozso 2 2008. május 26. 07:52
    „Sajnos,egyet kell hogy értsek,a cikk irójával..én,többet,be nem teszem a lábam omániába,amig nem lesz ujra....

    Korrupt rendőrök,kritikán aluli utak,szemét,bűz,magyarokat(az ott élőket is)szivató románok,ez nem európa,ez:BALKÁN!

    Olyan,"numanuma"népek ezek..))”
  • 2. Balogh Gábor 2008. május 26. 07:21
    „Valóban vannak itthon rosszabb utak , mint Erdélyben , de olyan gyönyőrű tájak , olyan vendégfogadás , olyan Emberség , mint ott biztosan nincs itthon !!!
    bégé”
  • 1. 4 2008. május 26. 06:46
    „Ne az Erdélyi utakról írjonak cikket, hanem a hazaiakról!

    Vagy itt minden út olyan kiválló?

    A 43-ason életveszélyes előzni a nyomvályú miatt,
    Békésmegyében pedig már tapasztalható az Erdélyihez hasonló úthállózat.Előbb a saját házunk tályán tegyünk rendet, mielőtt kritizáljuk a másikat.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Afganisztán: a kábítószer és a terrorizmus árnyékában

Négy nap, tizenkét óra alvás. Bepillantás a rendkívüli civil életbe, illetve a döbbenetesen… Tovább olvasom