Kisalföld logö

2017. 09. 20. szerda - Friderika 12°C | 14°C Még több cikk.

Milyen volt a Bush-korszak?

Szinte valamennyi amerikai elnököt kritizált az európai sajtó az utóbbi évtizedekben, hogy aztán távozása után kedvezőbb hangnemben emlékezzen meg róla – állítja Hahner Péter történész, Az Egyesült Államok elnökei című könyv szerzője.
– Nyolc év kül- és belpolitikáját nem akarom elhamarkodottan minősíteni, de tény: George W. Busht aligha fogják a legsikeresebb vagy a legnépszerűbb elnökök között emlegetni. A kiegyensúlyozottabb értékeléshez azonban némi időbeli távolságra van szükség – hangsúlyozza Hahner Péter történész. Az Egyesült Államok elnökei című könyv szerzője arra is emlékeztet: szinte valamennyi amerikai elnököt élesen kritizált az európai sajtó az utóbbi évtizedekben, hogy aztán távozása után jóval kedvezőbb hangnemben emlékezzen meg róla. Volt olyan is, aki semmit sem ért el, de váratlan halála miatt azóta is istenítik – John F. Kennedynek hívták. – Egy biztos: leegyszerűsítés lenne az Egyesült Államok kormányát tenni felelőssé a világ összes problémájáért.

40 százalékos támogatottság

George W. Bush támogatottsági rátája két éve folyamatosan 40 százalék alatti. Népszerűtlenségét – a történész szerint – előidézte a 2000-es, vitatható módon lezárt elnökválasztás, az elődje által 1997-ben aláírt kiotói egyezmény végrehajtásának megtagadása, a nagyvállalatok számára kedvező adócsökkentések, a nyomorszint alatt élők számának növekedése, egyes szociális programok költségvetésének csökkentése, az államadósság növelése, s talán leginkább a sok áldozattal járó iraki háború. Kritizálták azért is, mert a félelem felszításával kormányzott, s csak tanácsadói szűk körére hallgatott. Nagy felháborodást keltett a terrorizmussal gyanúsított személyek meghatározatlan ideig tartó, vádemelés és ügyvédi védelem nélküli fogva tartása. Biztonsági intézkedései különben jóval költségesebbek voltak, mint amilyen eredményesek: igen kevés valódi terroristát sikerült börtönbe juttatni.

Egyoldalú lépések

Bush egyoldalú külpolitikai lépéseivel már a 2001. szeptember 11. előtti hónapokban is aggodalmat keltett. Sokan úgy látják, nem tartja tiszteletben a nemzetközi szervezeteket és a nemzetközi jogot. Azon is lehet vitatkozni, hogy Bush kormánya megfelelő eszközökkel harcolt-e a terror ellen, és hogy az iraki háború volt-e a legsürgősebb teendő. Annyi bizonyos, hogy ezt a háborút okosabban is irányíthatták volna.

George W. Bush
George W. Bush

– Bush döntéseit csak a közeljövő eseményeinek tükrében értékelhetjük megfelelően – mondja Hahner Péter.

Népszerűtlen elődök

Az északiak által árulónak tartott, az elnöki pozíciót 1853-tól 1857-ig betöltő Franklin Pierce otthonát Lincoln meggyilkolása idején, 1865-ben kis híján megostromolták New Hampshire-ben. James Buchanant (1857–61) sokan felelősnek tartották a polgárháború kirobbanásáért. Andrew Johnsont (1865–69) a kongresszus vád alá helyezte. Herbert Hoover (1929–33) népszerűségét a nagy gazdasági világválság tette tönkre – a kifordított, üres zsebet Hoover-zászlónak nevezték.

– Ha sikerül hosszabb távon megszilárdítani a demokrácia esélyeit a Közel-Keleten, és visszaszorítani a terrorizmust, akkor más szemmel nézünk majd Bush kormányának intézkedéseire. Ha pozitívumokat kellene említeni Busch nyolc évéről, az első helyre kívánkozik, hogy hat éve aláírta az „egy gyermek se maradjon le" törvényt, amellyel fejlesztette az elemi és középfokú oktatást. A 2004-es indiai-óceáni földrengés idején csaknem 700 millió dollár segély érkezett a térségbe az Egyesült Államokból – a kormány aktív közreműködésével. Az utóbbi években pedig a kormány külpolitikai lépései is pragmatikusabbá váltak. A szakértők különösen megdicsérték Bush elnök Kína- és India-politikáját.

Erős és arrogáns

Fareed Zakaria, a Newsweek szerkesztője szerint „nem az a probléma, hogy Amerika túl erős, hanem hogy túl arrogánsnak, másokkal nem törődőnek, érzéketlennek látszik". Hahner Péter is úgy véli, egy erős, demokratikus nagyhatalomra, egy nyitott és magabiztos Amerikára van szüksége a világnak.

Felülbírált kortársak

Nem bízhatunk meg feltétlenül a kortársak által hangoztatott, olykor elhamarkodott ítéletekben. Példa erre Truman megítélésének változása, akit elnökségének idején (1945–53) igen sokan tekintettek Franklin Delano Roosevelt méltatlan utódjának. Azóta mindenki belátta, hogy egyszerű, de tisztán látó és tisztességes politikus volt, aki sokkal gyorsabban felismerte a kommunizmus által képviselt veszélyt, mint elődje. Képes volt határozott ellenlépésekre is, például a Marshall-tervre, a NATO létrehozására. Senkit sem gyűlöltek oly határozottan távozásakor, mint Richard Nixont (1969–74). Stephen Ambrose amerikai történész is Nixon-gyűlölőként kezdett hozzá háromkötetes életrajzának megírásához, majd azzal fejezte be, hogy „Nixon lemondásakor többet veszítettünk, mint amennyit nyertünk". Ronald Reagant (1981–89) egyesek határozatlan, mások által irányított személyiségnek tekintették. Napjainkra kiderült, hogy sokkal több sikeres politikai kezdeményezés származott tőle, mint ahogy azt akkoriban gondolták.

Olvasóink írták

  • 2. obi 2008. november 04. 23:49
    „Röviden: szar.
    Bővebben: nagyon szar.”
  • 1. Joe Sixpack 2008. október 31. 09:04
    „Bush uj rekordot csinált mint elnök. Nemhogy csak az egész világ utálta, de otthon is utálták. Lejáratta az USA-t és tönkretette.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az én nevemben! – kampány a millenniumi célokért

„Ne az én nevemben!" – ez volt a jelmondata az Afganisztán ellen indult amerikai… Tovább olvasom