Kisalföld logö

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 20°C | 33°C Még több cikk.

Kalandozások Észak-Franciaországban

Észak-Franciaország alföldi vidékein néhány nap alatt időutazáson vehettünk részt a gazdag francia történelemben, láttuk a tengert és ami azon túl, illetve az alatt van, megkóstolhattuk a fenséges fondüt és az amerikai kenyeret, együtt vonultunk Douai óriásaival afrikai zenére, karneváli hangulatban.
Tucatnyi nyaralás emlékével gazdagodtunk röpke egy hét alatt. Az oda készülő turistáknak viszont javasoljuk, a meleg öltözéket és az esernyőt ne hagyják otthon.

Párizs még mindig közkedvelt úti cél a világ minden tájáról érkező turisták számára. A 10 milliós metropoliszba érve az első gondolatunk az volt, képtelenség mindent megnézni két nap alatt. Aztán persze jött a praktikus kérdés: metróval vagy gyalog? Utóbbiról szó sem lehetett, nem akartunk hosszú kilométereket túrázni az aszfalton. A 15 metróvonal biztosítja, hogy bárhova eljuthassunk, de a föld alatt igen nehéz várost nézni. Harmadik lehetőségünk a vélib (vélo liberté), azaz a szabadon, az utcáról kölcsönözhető kerékpár, amellyel fél óráig ingyenesen róhatjuk a város utcáit. A következő félórában pedig egy újabb állomásról kölcsönzött kétkerekűvel tehetjük ugyanezt. Harminc perc bőven elég, hogy a közel másfél ezer vélibállomás közül találjunk egyet. Tökéletes megoldás lett volna egész napi közlekedésünkre, ha az automata nem utasította volna el bankkártyánkat, amelyről 1 euró napidíjat kellett volna fizetnünk, és 150 eurós kauciót biztosítanunk.

Párizsi gyalogtúra: megéri

Maradt tehát a gyalogtúra, amit nem bántunk meg. A Bastille tértől a Notre Dame-ig, a Panthéontól a Louvre-ig sétálva számos régi épület magasodott fölénk eltérő építészeti stílusban. A Luxembourg-kert színpompás virágai, egzotikus fái láttán úgy éreztük, a modern, forgalmas fővárosból egyik pillanatról a másikra az Édenkertbe csöppentünk.

A Notre Dame legendás tornyába a legkevésbé forgalmas időszakban háromnegyed óra várakozás után, több száz, turisták lábnyomától „megsüppedt" és kifényesített csigalépcsőn jutottunk fel, ahonnan beláttuk az egész várost, Párizs legmagasabb épületét, mely immár nem az Eiffel-torony, hanem a Montparnasse-toronyra keresztelt felhőkarcoló. A varázslat a Diadalív tetején folytatódott, ahol a késő esti (22 óra) naplementét is megvárhattuk. A Notre Dame tornyából és a Diadalív tetejéről egyébként még szebb is a panoráma, mint a 324 méter magas
Eiffel-toronyról, ahonnan szinte csak összefüggő fehérséget látunk az épületek helyett.

A versailles-i királyi palota tükörterme
A versailles-i királyi palota tükörterme.

A „hálás haza nagy embereinek" szentelte a Panthéont, amely kupolájával, oszlopaival és freskóival lenyűgözte kicsiny közönségét. Csodálkoztunk is, miért nem lepik el a turisták, mint a Notre Dame-ot, talán kevesen ismerik. Pedig az épület mennyezetéről lelógó, hatalmas Foucault-inga lusta mozgásának nyugalma maradásra készteti a szemlélődőt, majd lecsalogatja a kriptába, ahol Voltaire, Victor Hugo, Zola és sok más nagy ember sötét síremlékét szellemük világítja be.

A Párizs melletti Versailles egész napos program. Az egykori királyi rezidencia pompás termeit sajnos képtelenség volt igazán megfigyelni akkora tömegben. Hálát adtunk az istennek, hogy a jegyünket elővételben vettük meg, különben jó két és fél órát várakozhattunk volna. A kastély zsúfoltságát aztán a hatalmas kert végeláthatatlansága kompenzálta hirtelen előbukkanó szökőkútjaival, méltóságteljes fáival és ösvényeivel. Modern és profitorientált „látványosságok", mint például fagyizó és étterem rontották viszont az összképet. A számtalan élmény és hosszú gyaloglások után jólesett a Párizs-Lille 200 km-es távot kurta 1 óra alatt megtenni TGV-vel.

Fehér orr szikla és ciklámen halak

Az északnyugati part felé haladva értük el Boulogne-sur-mert, ahol a hatalmas tengeri állatparadicsomban, a Nausicaaban az akváriumok alá és fölé is benézve, a vízbe beépített üvegkupolákba dugva fejünket a tengerben érezhettük magunkat: az orrunk előtt úsztak el a sárga és ciklámen halak. Élethű modellel tapasztalhattuk, mennyi ivóvizet fogyasztunk el naponta a háztartásban mosásra, mosogatásra, tisztálkodásra, WC-öblítésre. Rövid, háromdimenziós mozi hívta fel a figyelmünket a környezetvédelemre, majd falra ragasztható papírra rögzítettük a környezet kímélésére vonatkozó tanácsainkat, és el is olvastunk néhány már meglévőt: Ne fürödj, zuhanyozz!, Egyél kevesebb halat!, Ne autózz, biciklizz!, Naponta csak egyszer húzd le a WC-t!

Fóka produkálja magát Boulogne-sur.mer tengeri állatparadicsomában
Fóka produkálja magát Boulogne-sur.mer tengeri állatparadicsomában.

Az akváriumi élmények után néhány kilométert utaztunk csak a Cap nez blanc-ig (Fehér orr szikla), amely tengerbe nyúló formájáról és színéről kapta a nevét. A beszögellő, kisebb szikláktól, a sirályok zsákmányszerzésének egészen közeli megfigyelésétől, a túloldalon derengő Brit-sziget látványától nehezünkre esett elszakadni.

Amerikai kenyér és afrikai zene

A kulturális és tengeri barangolás után jöhetett egy kis szórakozás, amelyre a belga határhoz közel fekvő Lille és Douai kitűnő helyszínnek bizonyult. Lille Szeged méretű egyetemi város körülbelül 230 ezer lakossal, így nem meglepő, hogy zajlik az élet éjjel-nappal. A távolságok könnyed megtételéről négy metróvonal és modern, sofőr nélküli szerelvények gondoskodnak. A város szívében lévő, csak sajtból készült ínyencségeket kínáló étterem zsúfolásig tele van esténként. A teli has garantált, hiszen szinte „kötelező" előételt rendelni, különben még sértve érezhetnék magukat francia vendéglátóink. Az előétel viszont akkora adag, hogy akármennyire is üres gyomorral érkeztünk, nem bírtuk a fenséges főfogást, a paradicsomos fondüt megenni. Hazafelé tartva tüntetők csoportjába botlottunk: külföldiek és helyiek szép, egyenes sorokban, dobszóra menetelve skandálták követelésüket: adják ki a hivatalok a megfelelő papírokat a legális munkavállaláshoz. Sokan megbámulták őket, félelem senkiben sem volt, rendőri biztosításra nem volt szükség.

Másnap városnézésre indultunk. Lille kívülről is látványos múzeumába, amely a párizsi Louvre és Musée d’Orsay után a leghíresebb szépművészeti gyűjteményéről, sajnos nem tudtunk bemenni. Nem tájékozódtunk előre: kedden vannak zárva, nem hétfőn, mint általában a múzeumok (Párizsban is hétfő a szünnap). Helyette elsétáltunk a harangtoronyig és a helyi Diadalívig.

Douaiban, az óriások ünnepén
Douaiban, az óriások ünnepén.

Utolsó esténken Douai-ba utaztunk az óriások ünnepére. Ez itt a helyi „velencei karnevál". Igaz, hogy kicsiny ünnep, de annál hangulatosabb. A hagyományoknak megfelelően összesen 5 szalmabáb vonult fel július 8-án Douai utcáin. A „felnőtteket" (500 kilósak) 6 erős ember cipelte és táncoltatta a karneváli hangulatot teremtő afrikai dobszóra. Ha Észak-Franciaország, akkor amerikai kenyér: a város egyik büszkesége az a falatozó, ahol sült krumplit árul egy vidám házaspár (mint kiderült, a feleség édesanyja magyar származású). Az ételt háromféle hőmérsékletű olajban sütve készítik, ettől olyan fenséges, hogy a helyiek a „világ legjobb sült krumplijaként" emlegetik. A finomságot hot dog-kiflibe töltve meg is született az „amerikai kenyér", amelyhez legalább tízféle mártás közül választhattunk. A falatozó mosolygós tulajdonosnőjének magyar kérdésére: „Hogy vagytok?" egyértelmű volt a válaszunk egyhetes franciaországi látogatásunk, élményeink után: „Köszönjük, jól vagyunk, nagyon jól".

Do you speak English?

A franciák nagyon vendégszerető emberek, és a közhiedelemmel ellentétben nemhogy hajlandóak más nyelven megszólalni, direkt angolul válaszoltak, ahogy meghallották franciául feltett kérdésünkben az akcentust. Így mutatják meg a világnak: ők igenis beszélnek más nyelveket, méghozzá igen jól.

Időutazás

Párizsi városnézésünkből a Pompidou-központot nem hagyhattuk ki. Már a parkjában is extrém szökőkutakat láttunk: hatalmas szájat, furcsa, sárga elefántot, gépeket ábrázoló spriccelőt. A központ rejtélyes és hátborzongató csőfolyosóin félelmetesen skandált versek kíséretében feljutottunk egy még különösebb térbe, a modern művészetek múzeumába: tetőtől talpig vöröskeresztes lepelbe bugyolált zongora, söröskupakokból emberpróbáló türelemmel „megszőtt", hatalmas indiai faliszőnyeg, csipeszekből eszkábált fürdőlepedő erősítette bennünk a nem evilági lét érzetét.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegedtől Sorrentóig - motoros útibeszámoló

Idei motoros kirándulásunk célja a sorrentói és a nápolyi öböl. Simlis benzinkutas, kacskaringós szerpentinek, kihalt Nápoly, kellemes Róma és izgalmas velencei sikátorok. Tovább olvasom