Kisalföld logö

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 1°C | 12°C Még több cikk.

Elnöki beszéd az olajkatasztrófáról – Obama homályos energiapolitikája

A Mexikói-öbölben történt olajkatasztrófa még a vártnál is súlyosabbnak bizonyult. Barack Obama mérhetetlen nyomás alatt áll: televíziós megszólalásában ugyan milliárdos szankciókkal fenyegette meg a British Petrolt, a valós problémákat azonban csak érintőlegesen említette.
A Fehér Ház Ovális Irodája több, mint egy hétköznapi iroda: menedék az elnök számára és egy hely a nemzetnek, ahol vigaszt találhat. Ha a világ legbefolyásosabb politikusa a tévén keresztül az emberekhez szól, nem egyszerűen csak beszélni akar velük, fontos üzenete van számukra.

Barack Obama, az USA első embere, június 15-én jelentkezett be íróasztala mellől, hogy a népéhez szóljon. Több mint nyolc hete ömlik a BP olaja a Mexikói-öbölbe, és a helyzet egyre csak romlik. A legfrissebb becslések szerint eddig naponta 8200 tonna olaj került a tengerbe – közölte az amerikai kormány sajtótájékoztatóján. Néhány nappal ezelőtt a BP szakembereinek sikerült a fenti mennyiséget napi 5400 tonna maximumra leszorítani.

Barack Obama mérhetetlen nyomás alatt áll.
Barack Obama mérhetetlen nyomás alatt áll.

Az elnöki sajtótájékoztatóknak nem állandó helyszíne az Ovális Iroda, nemzeti katasztrófákhoz azonban ez dukál. Itt beszélt Ronald Reagan, amikor a Challenger űrszonda hét tagú személyzetével együtt felrobbant, innen kért bocsánatot Bill Clinton, gyakornokával Monica Lewinskyval történt afférje miatt, amelyet felesége és nemzete ellen követett el. Itt törte meg George W. Bush a szeptember 11-i támadás után kialakult sokkos némaságot. Most pedig Obamán volt a sor, hogy a nemzet legfőbb vigasztalója szerepben tündököljön, főműsoridőben, az összes televíziós csatornán,18 percen keresztül.

Katasztrófa Amerika partjainál

„Minden erőnkkel küzdeni fogunk az olajszennyeződés ellen, ameddig csak kell" – esküdte a kamerák előtt az elnök, aki új szabályokat és korlátozásokat tervez bevezetni, hogy ehhez hasonló tragédia soha többet ne történhessen meg. Továbbá 17 ezer embert akar a Mexikói-öbölbe küldeni, erősítve az ott dolgozó parti őrség munkáját.

A dühös Obama felelőtlennek nevezte a BP biztonsági szabályait, ezért a katasztrófa okozta károkat a „gyűlölt" olajmágnásokra hárítaná. A több milliárd dollárra is rúgható összeg egy olyan alapba kerülne, ami nem a BP ellenőrzése alatt áll.

A Fehér Ház Ovális Irodája több, mint egy hétköznapi iroda.
A Fehér Ház Ovális Irodája több, mint egy hétköznapi iroda.

Az elnöki szigor helyénvaló és igazságos – legalábbis egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatás szerint így vélekedik róla az amerikai lakosság. Vagy talán mégsem az? Az, hogy a British Petrol a végén 20, esetleg 60 milliárd dollár büntetést fizet, és hogy a tengerbe került olajnak 90 vagy 70 százalékát távolítják el, az áldozatoknak és a Mexikói-öbölnek fontos – az Egyesült Államok vezetése számára azonban csak rövid távon játszik fontos szerepet.

Sokkal több forog kockán. Ha Obama valóban hű akar maradni azon ígéretéhez, hogy a változás elnöke lesz, akkor nemcsak a BP ellen kellene ilyen szigorúan eljárnia. Az óriási mennyiségű olajkitermelést ugyanis maguk az amerikai polgárok tartják életben, így az elnöknek elsősorban őket, a választóit kellene életmódváltásra, és energiatakarékosságra felszólítania.

A mumus: a klímaváltozás

Az elnök ugyan megszólalásának mintegy harmadában az energiapolitikában szükséges változtatásokról és újrakezdésről beszélt, de mindezt gondosan megválogatott, és közvéleménykutatók által előre tesztelt ködös kifejezésekkel tette: „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy továbbra is ilyen módon állítsuk elő és használjuk fel az energiát". Nem kampányolt azonban a szén-dioxid kibocsátást sújtó adó mellett, nem fogalmazott meg világos célkitűzéseket a megújuló energiaforrások tervezett százalékos arányáról, és nem közölt részleteket egy esetleges klíma-törvény előkészítéséről sem. Sőt, a klímaváltozás mágikus szavát sem veszi egyetlen egyszer sem a szájára. Jó oka van rá: tudja, hogy az amerikaiak nem szeretnek ilyesmit hallani.

A BP és a többi olajvállalat által a partoktól tisztes távolságban, 1500 méteres mélységben végzett mélytengeri fúrások a gazdaságos energia utáni mohóságot elégítik ki. Azt az energiát, ami az Amerika útjain közlekedő több mint 250 millió autót hajtja, ami a megszámlálhatatlan klímaberendezést működteti, ami a sivatag közepén emelt fantáziavárosokat vízzel látja el. A 300 milliós amerikai lakosság, amely a világ népességének kerek 5 százalékát teszi ki, az olajkészlet 25 százalékát használja fel.


Ameddig ez az energiaéhség nem hagy alább, az olajkitermeléssel folytatott hazárdjátéknak sem lesz vége, hiszen a Mexikói-öbölben bekövetkezett katasztrófa előtt maga Obama lazított a mélytengeri olajfúrások szabályozásán.

Obamának minden lehetősége meg lett volna arra, hogy beszédével gondolkodásbeli változást indítson el – ehhez azonban az elnök túlságosan óvatos maradt, talán azért is, mert a pórul járt elődje, Jimmy Carter intő példája lebegett szeme előtt.

Carter 1979-ben egy hasonló beszéddel jelentkezett be az Ovális Irodából. Amerika akkoriban olajszűkében volt, a gazdaságát válság fenyegette, ahogyan Carter elnöki pozícióját is. „Miért nem tudjuk egységes nemzetként, közös erővel megoldani energiaproblémáinkat?" – tette föl magának a filozofikus kérdést Carter.

„Minden maradjon a régiben"

Az amerikai polgárság nem szeret ilyesmit hallani. Carter egyenes beszédével csak azt érte el, hogy választók minden javaslatát ignorálták: kezdeményezései, hogy az USA a 2000. évre energiaszükségletének 20 százalékát napenergiából állítsa elő, és törekvése, hogy az amerikai gazdaság ne függjön az import olajtól, süket fülekre találtak. Ma Amerika szükségleteinek csupán egy százalékát fedezi a napenergia, a felhasznált olaj kétharmada pedig más országokból érkezik. Cartert csalódott választói 1980-ban a Fehér Házból is kiűzték.

Obama ismeri Carter történetét, és tisztában van saját, nem túl rózsás, helyzetével is. Még mindig nem tudta keresztülvinni egészségügyi reformját, az amerikai gazdaság épp hogy helyreállt stabilitása még ingatag, és az afganisztáni misszió sem váltotta be eddig a hozzáfűzött reményeket. Szinte biztos, hogy a kongresszusban nem lenne meg a többsége az energiapolitika irányának megváltoztatásához, a republikánusok már így is tajtékoznak. Szerintük Obama arra használja fel az olajkatasztrófát, hogy energiaadót vezessen be, ami majd munkahelyek megszűnéséhez vezet.

Több mint nyolc hete ömlik a BP olaja a Mexikói-öbölbe, és a helyzet egyre csak romlik.
Több mint nyolc hete ömlik a BP olaja a Mexikói-öbölbe, és a helyzet egyre csak romlik.
Barack Obama gondban van.

Ha az olajkrízis sem tudja nyilvánvalóvá tenni az energiahelyzet súlyosságát, akkor mi lesz erre képes? Obama a Mexikói-öbölben történt katasztrófát, egy másik nemzeti traumával, szeptember 11-ével hasonlította össze. Az USA gazdaságát azonban még a terrortámadás utáni szolidaritásnak sem sikerült kigyógyítani a közel-keleti olajimport-függőségéből, noha Bush elnök nem is próbálkozott különösebben komolyan ezzel. Takarékoskodás és mértéktartás helyett inkább shoppingolásra szólította fel honfitársait.

Obama már komolyabban veszi a témát, hiszen olyan energiaválságról beszélt, amelynek megoldása az egész nemzettől nagy teljesítményt vár el. Amíg azonban javaslatai nem válnak konkrétabbá, minden alkalommal egy újabb lehetőséget szalaszt el arra, hogy valóban a változás elnöke legyen.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elárverezik Custer tábornok utolsó zászlóját

Elárverezik George Custer amerikai tábornok végzetes, az indiánokkal szemben elvesztett csatában… Tovább olvasom