Kisalföld logö

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 10°C | 17°C Még több cikk.

Az ország felépült, de a sebek nehezen gyógyulnak: Bosznia 16 évvel a háború után

Milyen lett Bosznia-Hercegovina mára, igaz-e annak az óriási fejlődésnek a híre, ami hozzánk is eljutott? A válasz: igaz. A háborúban borzalmas emberáldozatot elszenvedett ország újjáépült. A különbség szembeszökő, ha a délszláv háborút elvesztő Szerbián is áthaladunk a déli Adria felé haladva.
– Milyenek az utak? – kérdeztem kissé félve Boszniát megjárt ismerőseimtől az utazás előtt. A legfrappánsabb válasz a következő volt: – Meg fogsz lepődni. Azon fogsz meglepődni, hogy hozzánk képest milyen jók.

De miért is volt ekkora aggodalom az emberben? Pontosabban: miért ne lett volna? Tizenhat éve még egy szétlőtt országról szóltak a tudósítások, a Neretván át nem vezettek hidak. S a boldog békeidőkben, a Titói Jugoszláviában se tartozott Bosznia-Hercegovina a legfejlettebb tagköztársaságok közé. Ehhez képest döbbenetes a változás: a Neretva völgyében, a Mostarig tartó utolsó harminc kilométeres, sziklába vájt kanyargós út például a múlté.

Boszniai útinapló. Fotó: Szávay István (galéria)

A 70-es, 80-as évek kalandozó magyarjai ma már csak unokáiknak mesélhetnek az akkori megpróbáltatásokról. Az unokák ugyanis, ha majd Mostar felé járnak, egy széles, kiváló minőségű, a zöld színű folyóra néző pihenőkkel feldúsított „sztrádán" suhanhatnak. A forgalom diktálta sebesség legalább 80 kilométer per óra, a korábbi 20-as, 30-as tempó helyett: még fel sem eszméltünk, már Mostarba értünk. Van persze rossz minőségű út is Bosznia-Hercegovinában, de az nem a magyarok főcsapásirányának számító, Szarajevótól a tengerpartig vezető irányban, hanem Szerbia felé található. Szarajevó előtt már kész egy ötven kilométeres autópálya szakasz, épül az elkerülő út, valamint a sztráda déli irányú folytatása. Emiatt a fővárosnál óriási dugóba kerülhet a déli Adriára utazó turista. A mieinkhez hasonló döcögős utakon is jártunk, ezek Szerbia (Röszke) felé vezetnek, a boszniai szerb területeken át.

A háború nyomai

Még ma is sok a katasztrófaturista a mintegy négy és félmilliósra becsült Boszniában, akik keresik a szétlőtt épületeket, és találnak is. Mostarban a régi hídhoz vezető utcácskák egyik-másik épületén még látni a lövésnyomokat, Szarajevóban viszont már jobban kell kutakodni a sérült házak után. A fejlődés és az újjáépítés üteme ugyanis óriási: utoljára az újraegyesült Berlinben láttam ennyi toronydarut.

Gasztronómia

Szarajevóban a Bascsarsija utcácskáiban egyik hangulatos cevabdzinicából a másikba ülhet az ember, az étlapon érdemes megnézni, miben különbözik az itteni csevap a horváttól: a grillen megsütött húsrudakat friss pitában, kissé füstös szafttal, sok-sok hagymával tálalják. Ajvár helyett kajmakkal, vagyis sűrű, sós tejszínnel körítik. Utána jólesik a sör a szarajevói sörfőzde, a Sarajevska Pivara valamelyik kocsmájában.

A polgárháborúra azonban nemcsak a sérült homlokzatok emlékeztetnek: a forgalmas helyeken féllábú, félkarú koldusok, kéregető anyák csecsemőkkel a karjukon. Minden település határában új temetőket nyitottak, az iszlám turbános sírköveinek erdeje szívszorító látvány. A városközpontokban emlékművek, örökmécsesek: a márvány falakon hosszú a névsor, hosszabb, mint nálunk a világháborús hősi halottaké. Az országban bizonyítottan – becslések szerint akár kétszázezren – mintegy százezren, csak Szarajevóban tizenegyezren haltak meg, Srebrenicában nyolcezer embert mészároltak le.

Aki a Szerbia felé vezető utat választja, az kénytelen átmenni Tuzlán, egy hatalmas iparvároson, amely a szerb területekhez közel eső „muzulmán fészeknek" számított a háborúban. Neki ajánljuk: kanyarodjon le az útról Srebrenica felé, hogy fejet hajtson a most nemrégiben, július 11-én, a tömegmészárlás tizenhatodik évfordulóján újratemetett áldozatok előtt is.

Imára hív a müezzin

Bosznián átutazni – történelemóra. Látni a hegyek közé szorított, mintegy tizenkét kilométer hosszan elnyúló völgyben fekvő Szarajevót – valamint a szintén hegyek övezte Mostart –, és el lehet képzelni, milyen könnyű célpont volt egy ember odaföntről.

Boszniai útinapló. Fotó: Szávay István (galéria)

– Akkor én most meginnék egy sört – mondta a férjem, amikor Szarajevóban, a Bascsarsija közelében lévő hotelünkben lepakoltunk. Sört azonban csak a sokadik vendéglőben árultak, de addigra már rájöttünk: egy többségében muzulmánok lakta fővárosban vagyunk. Nem itt szembesülünk először az iszlám vallás külsőségeivel, a falvak mindegyikében ceruzaként magasodnak az ég felé a sovány, előre gyártott betonelemekből újonnan épült minaretek. A nők vallási jellegű fejkendőben, egész testüket takaró ruhákban – divatos tunikákban – járnak, a Bascsarsija legnagyobb mecsetében a müezzin hangszóróból érkező szavára imára gyűlnek össze a férfiak és asszonyaik, egymástól elkülönülve. Az imát megelőzően a mecset közepén álló kútnál előírásszerűen megmosakodnak.

Jó tanácsok

Szarajevó Szegedtől való távolsága mintegy ötszáz kilométer. Ebből csak száz kilométert tehetünk autópályán, egyszer 50-et Horvátországban Eszék és a bosnyák határ között, másodszor Bosznia fővárosa előtt. Időben Szegedtől nyolc órát kell rászánni az útra, az 50-es, 60-as átlagot nehéz túllépni időben, ha többször megállunk.
Az ajánlott útvonal: Szeged–Baja–Bátaszék–Udvar–Eszék–Samac–Doboj–Zenica–Szarajevó. A benzin Boszniában olcsóbb, mint nálunk, körülbelül 300 forint literje. Minden kúton beszélnek angolul és lehet kártyával, de akár euróval is fizetni. Pénznemük a konvertibilis márka (KM), egy euróért két márkát adnak. Az út mentén minden településen van benzinkút, hotel, vendéglő, és ami az abszolút váltást jelenti a múlthoz képest: a guggolós helyett angol vécé. Aki Szerbia felé megy vagy visszafelé választja a röszkei irányt, az rossz utakra, vendégmunkás áradatra számítson. Az Újvidék és az országhatár közötti sztráda fél pályája működik ma autóútként, de minősége máris katasztrofális.

A törökös hangulatú Bascsarsija a város szívének számít: a Miljacka folyó partján fekszik, körös-körül a Monarchia korában épült palotákkal – akár Pesten is érezhetnénk magunkat. Az óváros szűk utcácskái, amelyek a török uralom idején kereskedelmi központként működtek, ma ismét főszerepet kaptak: itt találhatók a leglátogatottabb mecsetek, egymást érik a hangulatos kávézók, éttermek, üzletek. A városrész török bazárra emlékeztet: a keleties hangulatú kávézókban ráérő helybeliek ücsörögnek a bosanska kafa (török kávé) mellett, a rézműhelyekben dolgoznak a mesterek. Minden kapható, és minden elérhető áron megszerezhető. Még olyan butikokat is nyitottak, amelyek a muszlim nőknek kínálnak csinos, divatos, általában kétrészes ruházatot a színben hozzáillő kendővel.

Látszatbéke

Bosznia-Hercegovina 1992. április 5-én vált függetlenné, ám az országon belül a szerbek, a bosnyákok és a horvátok között ellentétek feszültek. A milosevicsi Jugoszlávia beavatkozása a boszniai szerbek oldalán 1992-ben a jugoszláv utódállamok térségének legvéresebb háborújához vezetett.

– Az ország mai berendezkedését a háborút lezáró 1995-ös daytoni békeszerződés határozza meg föderatív parlamentáris köztársaságként – mondta Heka László egyetemi docens, aki az SZTE jogi karán tart kurzust többek között a Balkán etnikai, vallási és politikai konfliktusairól. – A felszínen béke van, de az ország területileg, és vallási szempontból is megosztott maradt. Amerikaiak írták angolul az alkotmányukat, tele van olyan dolgokkal, amiket a helyi viszonyokra nem lehet alkalmazni. Egységes állam, de két részből áll: az ország 51 százalékát kitevő Bosznia-Hercegovina Föderációból (elterjedtebb nevén bosnyák–horvát föderáció), és a Szerb Köztársaságból – ez a megoldás önmagában is életidegen.

Boszniai útinapló. Fotó: Szávay István (galéria)

Heka László érzékeltette, milyen pusztítást okozott a háború a lelkekben: míg Szarajevó korábban multikulturális központ volt népesnek számító zsidó közösségével, ma többségében a muzulmánok lakják. S mivel a városiak jelentős hányada a háború után külföldre ment dolgozni, helyüket a betelepülő falusiak foglalták el, erősebb vallási kötődésükkel. Mostar pedig arra volt példa a háború előtt, milyen békésen élnek a bonyákok és a horvátok. A vegyes házasságok száma évente elérte az ötszázat, ma jó, ha nyolcat kötnek. A Neretva egyik partján horvátok, a másikon bosnyákok élnek, a focivébék idején jól összeverekszenek a férfiak. Vallási jelképeiket hivalkodóan használják a másik bosszantására, horvátok a legmagasabb hegycsúcsra hatalmas keresztet állítottak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Club27: a zene tuti, de...

Sajnos újabb taggal bővült a legendás 27-esek klubja: Amy Winehouse halála kapcsán a társaság… Tovább olvasom