Kisalföld logö

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 6°C | 14°C Még több cikk.

Aprópénzért adják el szerveiket a kiszolgáltatott filippínók

Mark Schofield több mint négy éven át várt vese-transzplantációra, de miután elveszítette a türelmét, a Fülöp-szigetekre repült, hogy vesét vásároljon magának egy élő donortól.

A 43 éves Mark Schofield több mint négy éven át várt vese-transzplantációra, amely megmentette volna az életét, és lehetővé tette volna számára, hogy lássa a gyermekeit felnőni. De miután elveszítette a türelmét, a Fülöp-szigetekre repült 40 000 fontnyi megtakarított pénzével, hogy vesét vásároljon magának egy élő donortól.

Hogy reményei valóra válnak, arra nagy esélye volt, hiszen az ország fővárosát, Manilát úgy is emlegetik, mint a „Veseszigetet" – hiszen itt nagyon sok ember adja el szerveit.

- Nem vagyok még kész arra, hogy feladjam a küzdelmet, és meghaljak – mondta Schofield, az egykori szörfbajnok, aki most egy szörfruházatot és felszerelést gyártó céget igazgat. – Hazardíroznom kell. Nem ülhetek ölbe tett kézzel, és nem várhatom, hátha történik valami. Ugyanakkor tudom, hogy amit tenni készülök, nem teljesen helyes. Tisztában vagyok azzal, hogy az élő emberek szerveivel való kereskedelem etikai vitákat generál, ugyanakkor nem tudok elfeledkezni arról, hogy két kicsi gyermekem van, akiket szeretnék látni felnőni.

A családjával Dél-Walesben élő brit férfi azt mondta: nem volt más lehetősége, ezért lett ő is a szervátültetés-turisták egyike, aki Manilába látogatott. Nagy-Britanniában ugyanis egyhamar nem kaphatta volna meg az életmentő szervet. A Brit Egészségügyi Szervezet jelentése szerint a vesedonorokra óriási igény lenne: a szigetországban minden nap meghal egy veseátültetésre váró beteg.

Schofield és felesége, Jayne a legjobban attól rettegett, hogy a férfi nem láthatja a gyermekeit, a 16 éves Gorge-t és a 13 éves Jessicát felnőni. Schofield naponta több órát töltött otthonában a dialízis-gépre kapcsolva. A veseelégtelenséget húsz évvel ezelőtt állapították meg nála – nem sokkal az után, hogy szörfösként elnyerte az Európa Bajnoki címet. Schofieldnek az anyja felajánlotta az egyik veséjét, de egy újabb átültetésre volt szüksége. Mivel nagyon ritka a vércsoportja, a brit donorszervezet szerint nagyon hosszú időbe telik, amíg találnak neki megfelelő vesét.

- Ha Nagy-Britanniában tudtam volna vesét venni magamnak, akkor meg is tettem volna – mondta Schofield. De mivel ez itt illegális, máshol kellett próbálkoznom. Azoknak pedig, akik mindezért elítélnek, azt mondom: cseréljenek velem, és majd megtudják, hogy érzem magam.

Schofield felesége és egyben ápolója azt mondta: ő is úgy gondolja, hogy erkölcsileg nem helyes fizetni egy szervért, de ha valaki belegondol a férje helyzetébe, akkor rájön: nem volt más lehetőség.

A pár végül is az interneten kezdett el nyomozni az után, hol vehetnének vesét. Ajánlottak nekik egyet Kínából, de miután az egy elítélt veséje volt, a házaspár visszautasította. Ehelyett több mint 11 000 kilométert repültek a Fülöp-szigetekre, ahol találtak egy manilai sebészt, akit megbíztak a megfelelő donor kiválasztásával. Amikor ezt megtörténik, Schofield újra odautazik, hogy elvégezzék a műtétet. S bár annak ellenére a férfi még mindig szerepel a donorra várók listáján Nagy-Britanniában, most már csak a Fülöp-szigeteki megoldásban tud bízni.

A cardiffi egyetemi kórház vese-transzplantációs osztályának vezető főorvosa, dr. Richard Moore azt nyilatkozta: csak nagyon kevés olyan esetről tud, amikor a transzplantációra váró paciens Dél-kelet Ázsiába utazott, és jó hírekkel tér vissza.

Manila

A férfiak hosszú sorban állnak egymás mellett, a pólójukat felhúzzák. És ahogyan felemelik a karjukat, láthatóvá válik: az oldaluktól hátgerincük irányába több mint 30 centiméteres heg húzódik. Szegények, mindenre elszántak és megcsonkítottak.

Aprópénzért adják el szerveiket a kiszolgáltatott filippínók.
Aprópénzért adják el szerveiket a kiszolgáltatott filippínók.

Ők az emberi áldozata a Fülöp-szigetek hatalmas hasznot hajtó szervkereskedelmének. Egy veséért 1000 dollárt fizetnek készpénzben – hatalmas összeg ez egy olyan országban, ahol több mint 15 millió ember keres csupán napi egy dollárt. Az önkéntesek mindegyike gazdag külföldinek ajánlja fel a veséjét.

A „Veseszigeten" senki nem tudja, hány donor éli túl a műtétet, amely során eltávolítják a hatalmas összegért eladott vesét, és arról sincsenek adatok, hány bennszülött hal meg szörnyű fájdalmak között a műtét után fellépő szövődmények miatt.

Az internetes hirdetésekből azonban kiderül: a Fülöp-szigetek japán, amerikai és brit páciensek egyre növekvő igényét elégíti ki.

A legtöbb donornak jelentkező hatalmas létszámú családról kell hogy gondoskodjon. Másokat, mint például Jeffery Avilát a szülei bátorították arra, hogy jelentkezzen élő donornak.

- Félek ettől az egésztől, de nincs munkám és szeretnék segíteni a családomon – mondja a 16 éves Jeffery, miközben a vércsoportját igazoló kis kártyát szorongatja a kezében. – Az unokabátyám, a 18 éves Nog Nog szintén eladta az egyik veséjét, és jól van. Remélem, én is jól leszek a műtét után, mint az összes többi férfi a falumból.

Ahogyan mindezt düledező viskójában elmeséli, az apja átöleli őt a karjával és biztosítja: minden rendben lesz. De Jeffery nem néz ki jól, ellenkezőleg – látszik rajta, hogy retteg.

Jeffery és az apja a rendkívül szegény déli faluból, Basecoból végül is Manilába utaztak, a főváros déli részébe, ahol az úgynevezett „vesepiac" működik. Azért ez a neve a negyednek, mert az itt nyomorgó és tengődő 16 000 emberből már rengeteg feküdt a kés alá.

A „készpénzt veséért-piac" világszerte virágzik. De a leginkább azokban az országokban, mint a Fülöp-szigetek, ahol a külföldieknek megengedik, hogy felajánlott szerveket fogadjanak el úgy, hogy nem a donornak fizetnek, hanem a vese árát adományként adják.

A pácienseken a műtétet 40 000 angol fontnak (14 millió forint) megfelelő, adományként felajánlott összeg ellenében végzik el egy manilai magánkórházban, amely megfelelően felszerelt, tiszta, és érhető módon luxusszínvonalú.

A transzplantációt úgy végzik, hogy az élő donorból kiveszik a vesét az egyik műtőben és néhány pillanat múlva egy másikban már el is kezdik a beültetését a külföldi páciens testébe.

A donorvásárló egészségturisták közül mindezt sokan titokban tartják, és csak néhányan fedik fel operációjuk részleteit. Annyi bizonyos: a szervre váró által kifizetett összegnek csupán nagyon kis részét kapja az élő. A fülöp-szigeteki kormányt nagyon sok támadás érte az élő donoros vesekereskedelem miatt, ezért a kormány úgy döntött, hogy létrehoz egy programot, amely az élő donorokat kárpótolja és gondoskodik róluk. A műtétek zömét a Quezon City-i vese-transzplantációs klinikán végzik el, a donorok pedig a pénz mellett ingyenes egészségügyi ellátásban részesülnek.

Mindezek ellenére sokan közülük privát ügynökségeken keresztül adnak túl veséjükön – ez az út nem legális ugyan, de sokkal jobban fizet, mint az állam által engedélyezett.

A 33 éves Jerry Villegasnak hét tagú családja van. 100 000 pesóért, vagyis alig több mint 400 000 forintnak megfelelő összegért adta el az egyik veséjét egy japán férfinak. Az összeg tíz százalékát az ügynökség kapta, a fennmaradó összeget Jerry.

– Most égett le a házunk, semmink sem maradt – mondta Jerry Villegas. – Öt gyerekem van, valamiből újra kell építeni a házunkat. Semmi mást nem tudtam pénzzé tenni – magyarázta az okát a férfi annak, miért bocsátotta áruba a veséjét.

A magánügynökségek között ádáz verseny folyik a donorokért. Sok olyan ügynök van, aki a nyomornegyedeket járja, és azonnali készpénzt ígér néhány kórházban töltött napért és egy kis fájdalomért.

A 38 éves Juanlerio Avila is egy ilyen ügynökön keresztül került bele a vesebizniszbe. Az ügynökét Lynn-nek hívták.

– Lynn eljött a faluba, Basecoba, és megkérdezte, akarok-e vele dolgozni. Felírta a telefonszámomat, néhány havonta felhív. Elmondja, milyen vércsoportú donorokra van szüksége, én pedig felkeresem az önkénteseket, és elviszem őket vérvételre.

Az önkéntesek alig több mint 2000 forintnak megfelelő összeget kapnak költségeik megtérítésére, Avila pedig 2800 forintnak megfelelő összeget minden alkalommal. Ha sikerült donort találni, akkor 40 000 forintnak megfelelő peso üti a markát.

Nagyon sokan akarnak donorok lenni –mondja Avila. – Például a szomszédom. Ő is arra vár, hogy sorra kerüljön.

Mivel a Fülöp-szigeteken tiltja a törvény, hogy a vesekereskedelembe a megrendelő és a donor mellett harmadik személy is belépjen, az ügynökök állandóan bujkálnak, és igyekeznek úgy tevékenykedni, hogy ne találjanak rájuk a rendőrök.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1990-ben kezdeményezett, hogy tiltsák be a szegények ily módon való kihasználását, de a javaslat nem jutott messzire.

Ez a szerencséje talán a 32 éves Celedinio Pindenginek, aki öt évvel ezelőtt 319 ezer forintnak megfelelő pesoért adta el a veséjét.

– Gazdag ember vagyok. Vettem egy házat a falumban – mondta büszkén. A filippínó férfi vesét egy 42 éves brazil nő kapta. – Jól érzem magam attól, hogy a vesém megmentette annak a nőnek az életét. Még akkor is így fogom gondolni, ha elfogy az összes pénz és újra szegény leszek. Néha arra gondolok, bárcsak visszanőne a vesém. Boldogan eladnám újra.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szigorú előírások pekingi taxisoknak - olimpia előtt

Ha fokhagymát ettél, mindenképpen moss fogat! Legyél udvarias és vezetés közben ne dohányozz! Ezekre… Tovább olvasom