Kisalföld logö

2017. 02. 25. szombat - Géza -1°C | 7°C Még több cikk.

Amerikaiak a gulágon

Néhány hete került a brit könyvesboltok polcaira Tom Tzouliadis könyve a Gulagról, Az elhagyatottak: Remény és árulás Sztálin Oroszországában címmel. A könyvről Peter Lewis írt recenziót a Daily Mail-nek.
Sokk. Horror. Ezek az érzések merülnek fel az emberben, amikor a sztálini Oroszországról olvas. Tom Tzouliadis könyve szörnyű és megrázó, Oroszország sokáig elhallgatott történelmi időszakát veszi górcső alá.
A könyv azoknak az amerikai állampolgároknak a sorsát követi nyomon, akik 1930-as években Oroszországba emigráltak. Ők voltak a depresszió éveinek áldozatai – akkoriban ugyanis az Egyesült Államokban 19 millió volt a munkanélküliek száma. Szegénységükben népkonyhákon étkeztek, napi egy tányér meleg leves jutott nekik. Úgy gondolták: a szocializmus számukra az ígéretek földje.

Elhagyták hazájukat, hogy az orosz ötéves tervért dolgozzanak. Több százan emigráltak, talán több ezren. És nem csak kétkezi munkások, hanem tanárok, orvosok, művészek is. Közülük csupán maroknyian tértek haza.

Először minden nagyon jól ment. Munka és fizetés várt rájuk Oroszországban. Támogatást kaptak ahhoz, hogy saját újságot adjanak ki Moszkvai Hírek címmel. Baseball-csapatuk a Gorkij Parkban tartotta edzéseit.

Nyizsnij Novgorodban (később a település a Gorkij nevet vette fel) Henry Ford nem kevesebbet tett, mint autógyárat épített. Nagyon jól megfizették érte: 40 millió amerikai dollárnak megfelelő aranyat kapott. Senki nem kötött nála nagyobb üzletet soha Sztálinnal.

A Gulágból kevesen tértek haza
A Gulágból kevesen tértek haza.

– Elismerjük az amerikai hatékonyságot – jegyezte meg Sztálin.
1933-ban Amerika diplomáciai kapcsolatokat alakított ki Oroszországgal, és Roosevelt elnök egy olyan dokumentumot írt Sztálinnal alá, amely garantálta az amerikai állampolgároknak, hogy ugyan olyan szabadságot és jogokat élvezzenek választott hazájukban, mint az Egyesült Államokban.

Ez egészen addig járt is nekik, amíg Sztálin meg nem hirdette a harcot a szabotőrökkel, a kémekkel és az osztályidegen elemekkel szemben. A terror 1934-ben kezdődött el.

Az amerikaiak, akiket automatikusan ezekbe a kategóriákba soroltak, elkezdtek eltünedezni a nép más ellenségeivel együtt. Ők mindannyian a hírhedt és rettegett orosz titkosszolgálat, az NKVD karmaiba kerültek: hajnalban hurcolták el őket otthonaikból. Sokakat azonnal agyonlőttek. Másokat bebörtönöztek, mielőtt a Gulágra kerültek volna.

Azok, akik szerettek volna hazamenni, a 22-es csapdájában találták magukat. Kettős állampolgárságot ígértek nekik azért cserébe, ha beszolgáltatják amerikai útlevelüket. Amit aztán soha nem kaptak vissza. Ehelyett orosz állampolgárokként kezelték őket. Amikor az amerikai nagykövetséget ostromolták, hogy segítséget kapjanak, semmit sem tehettek értük. Hiszen többé már nem voltak amerikaiak.

A Gilág a rabok testébe ívódott
A Gulág a rabok testébe ívódott.

A Kolima tábor a Gulág szimbóluma is lehetne Szibéria észak-keleti csücskében, ahol hidegebb van, mint a Déli-sarkon: a hőmérő higanyszála akár mínusz 50 C-fok alá is lesüllyedhet. A kolimai bányákban csonttá soványodott, beteg rabok dolgoztak, évente 80 000 kilogramm aranyat termeltek ki, amely megalapozta a sztálini gazdaságot. Majd minden kilogramm arany kitermelése egy ember életébe került.

A kényszermunkára ítélteket kiszolgált gőzösökkel szállították Vlagyivosztokig, felszabadított rabok vigyáztak rájuk. A tábori orvos ezekkel a szavakkal fogadta őket: „Titeket nem azért hoztak ide, hogy éljetek, hanem hogy szenvedjetek és meghaljatok. Ha éltek, az azt jelenti, hogy kevesebbet dolgoztok, mint amennyire képesek vagytok."
Az elhurcoltak közül sokan egy évet sem bírtak ki Kolima poklában.

Az amerikai alelnök, Henry Wallace, hivatalos látogatást tett Kolimában. Az őrtornyokat erre az időre lebontották, az éhező rabokat elrejtették. Wallace fiatal, tagbaszakadt bányászokkal találkozott — az NKVD embereivel, akik bányászoknak öltöztek. Wallace-t lenyűgözte mindaz, amit látott.

Az akkori Moszkvába akkreditált amerikai nagykövet, Joseph Davies részt vett Sztálin riválisainak moszkvai tárgyalásain és a megkínzott áldozatok minden szavát, vallomásának minden mondatát elhitte. Ő és beosztottai nem vették figyelembe amerikai honfitársaik segélykiáltásait, és azokkal az Amerikából érkező levelekkel sem törődtek, amelyet az Oroszországba bevándorolt hozzátartozók írtak, mert szerették volna megtudni, mi történt eltűnt rokonaikkal. Továbbá az amerikai újságok tudósítói sem írták meg a bebörtönzöttek történeteit. Csak egy valaki volt, aki nem hallgatott: Henry Ford. De hiába: Roosevelt nem akarta meghallani, amit mond, mert nem akart csalódást okozni Sztálinnak.

Azokat az amerikai katonák, akik Koreában estek fogságba, szintén a Gulágra szállították.
Azokat az amerikai katonák, akik Koreában estek fogságba, szintén a Gulágra szállították.

Azokat az amerikai katonák, akik Koreában estek fogságba, szintén a Gulágra szállították. 1950-ben végül az orosz állam elismerte: az Amerikából bevándorolt állampolgárokat is bebörtönözték. A hivatalos adatok szerint kétezer ember került fogságba. Ők soha többé nem kerültek elő.

A Szovjetunió összeomlása óta a Gulágon raboskodó amerikaiak után egy szervezet kutat - csekély eredménnyel. Az NKDV erre vonatkozó aktáit ugyanis titkosították.

Kolima mára visszatért a hideg vadságba. Semmi nincs már ott, kivéve az áldozatokat. Több százezer ember tetemét rejti az állandóan fagyott talaj. Habár Szolzsenyicin írásaiból jól ismerjük az orosz kényszermunka-táborokat, mégis, lehetetlenség fájdalom, düh vagy döbbenet nélkül olvasni a rabok életéről szóló beszámolókat.

Sztálin a saját népéből több embert irtott ki mint amennyit a németek, többet, mint amennyien a holocaust során elpusztultak. És azokban, akik a piszkos munkát elvégezték, nem volt hiány. Az NKVD-nek 1939-ben 365 839 tagja volt. Közreműködésükkel rengeteg embert megkínoztuk és kivégeztek. Örököseik később a KGB-ben, jelenleg pedig az SSB-ben tevékenykednek tovább. Manapság pedig Alexander Litvinenko valamint Anna Politkovszkja arra emlékeztet bennünket: a modern időkben is orosz specialitás a politikai gyilkosság.

Olvasóink írták

  • 2. Bethel Barna 2008. szeptember 19. 01:39
    „Az egyik kep "hamis". Ha jol megnezitek az elso kepet ahol fel vannak sorakozva, a felirat "Gulag 113" utolag volt oda masolva. Latszik, hogy az ember feje elott van, ami nem lehetseges volojaban. Oda masoltak utolag. A kepen akar milyen csoport lehet. Fusizott kep nekem azt jelenti, hogy az egesz csak egy "story". Szoveget minden kep ala lehet tenni. Peldaul katona-gyakorlaton felvett kepet lattam azzal az alairassal, hogy "Nacik vadasznak lengyel katonakra". Prpaganda az egesz ami azon a kepen volt, de "hitelesnek" tunt mert regi. Petsze ha az a feirat uvegre van irva akkor lehetseges. Az ember feje atlatszik a feliraton. Ketlem, hogy uvegre tablara lenne, es ezert biztos, hogy utolag masoltak a kepet oda.”
  • 1. Bethel Barna 2008. szeptember 19. 01:35
    „Az egyik kep "hamis". Ha jol megnezitek az elso kepet ahol fel vannak sorakozva, a felirat "Gulag 113" utolag volt oda masolva. Latszik, hogy az ember feje elott van, ami nem lehetseges volojaban. Oda masoltak utolag. A kepen akar milyen csoport lehet. Fusizott kep nekem azt jelenti, hogy az egesz csak egy "story". Szoveget minden kep ala lehet tenni. Peldaul katona-gyakorlaton felvett kepet lattam azzal az alairassal, hogy "Nacik vadasznak lengyel katonakra". Prpaganda az egesz ami azon a kepen volt, de "hitelesnek" tunt mert regi.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Már szexszel is fizetnek az élelemért

Az élelmiszerhiány sújtotta területeken egyre gyakoribb, hogy halért vagy főzőolajért szexuális… Tovább olvasom