Gyűjtse össze az érdekes cikekket a címek mellett lévő később elolvasom ikonokkal!

Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

2014. 10. 22. szerda - Előd

Még több

Itt vagyok: Nyitólap > Vélemény > Visszamenne Irakba a győri katona

Visszamenne Irakba a győri katona

A magyar misszió tagja, a 25 éves Schuh Gábor júniusban átélte bajtársa halálának nyomasztó érzését.

2004.12.10. 14:19
Megosztás: Facebook Twitter E-mail

Igazából még magyar földre sem lépett iraki küldetése után, máris újabb missziók felé tekint Schuh Gábor törzsőrmester. Vállalva a veszélyt, szívesen visszamenne Hillába. A Győr-Moson-Sopron Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság szerződéses katonája májusban indult Irakba, miután túljutott az egészségügyi vizsgálatokon, valamint a táborfalvai és a kaposvári kiképzéseken.

– Itthonról úgy látszik, hogy nagy veszélyben vannak a katonáink Irakban. Ott hogyan látták?

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem veszélyes a küldetés, de a hillai az egyik legjobban őrzött tábor. Nagyon jól van biztosítva, talán az egyik, ha nem a legbiztonságosabb. A mongol őrség rendkívül kiemelt színvonalon látja el a feladatát. Biztonságban éreztem magam a táboron belül.

Az Irakban szolgáló magyar katonák már az induláskor tisztában voltak vele: odakint veszélyes helyzetekbe kerülhetnek. Így volt ezzel Schuh Gábor is. A megyei hadkiegészítő parancsnokság szerződéses törzsőrmestere szakvégzettségének megfelelően szerelőként dolgozott a logisztikai zászlóaljnál Hillában.

– A biztosítóállománnyal együtt szállítmánykísérést is végeztünk. Amikor
nem szállítmányt kísértünk, a táboron belül dolgoztunk, javítási, karbantartási munkákat csináltunk. Autóinkat megerősítettük, a platókra két pallót tettünk, közéjük homokot töltöttünk, hogy egy esetleges támadás esetén a repeszek ne hatoljanak át rajta.

Nagy Richárd halála figyelmeztetett

– A szállítmánykísérés során kerültek-e veszélyes helyzetbe?

– Csak egyszer, amikor júniusban egy robbanásnál meghalt Richárd. Egy repesz végzett vele... Akkor nagyon rossz volt a hangulat a táborban, de nem volt félelem senkiben, s nem fordult meg a fejünkben, hogy hazajöjjünk. Ezt követően még jobban figyeltünk, s ahol a felderítők jelzése alapján kellett, nagyobb erősítéssel mentünk.

– Hogyan tudták feldolgozni Nagy Richárd halálát?

– Volt, akinek magában sikerült, voltak, akik egymás között beszélték ki magukból. Én interneten írtam levelet a szüleimnek, hogy velem nem történt baj, nyugodjanak meg.

– Odakint találkoztak helyiekkel, volt velük kapcsolatuk?

– Táboron belül bizonyos munkákat ők láttak el az amerikai cég alkalmazásában. Nekünk kellett kísérnünk őket, nehogy csináljanak valamit. Szállítmánykísérés közben, amikor elmentünk az irakiak mellett, integettek. Főleg gyerekek, akik ételt kértek és vizet. Persze semmit nem szabadott adni nekik. Pk egyszer jeget kínáltak, de mi sem fogadhattunk el semmit.

Hőségben szolgáltak

– Itthon az a hír járta, hogy éjszaka is fegyverrel aludtak.

– Ez nem igaz, mindig meg voltak adva az öltözeti kódok, hogy mikor hogyan öltözhetünk. Napközben persze nálunk volt a fegyver. Amikor meg kimentünk, minden felszerelés nálunk volt, plusz még kétnapi váltóruha, ha elhúzódna a feladat és nem érnénk vissza aznap, mert éjszaka nem volt szállítás.

– Milyen volt a klíma, hogyan bírták?

– Májusban harmincöt-negyven fok volt, júliusra csúcsosodott ki több mint ötven fok fölé, ez kemény volt. De októberre annyira hozzászoktunk a meleghez, hogy huszonöt fokban fel kellett vennem a polárkabátot. Sok vizet kellett inni, mert könnyen kiszáradtunk, emiatt nekem eleinte folyamatosan vérzett az orrom. Napi hat liter víz is kevés volt.

Újra indulna

– A parlament döntött, előbb haza kell hozni katonáinkat Irakból. Odakint hogyan vélekednek a döntésről?

– Erről sokat beszéltek, akik most is kint vannak, ők szerették volna letölteni a hat hónapot. Nem örülnek neki, de így döntött az Országgyűlés.
– Mi késztette önt a misszióba?

– Az anyagiak is számítottak, de nálam nem ez volt az első, hanem a nagy megmérettetés. S bízom benne, hogy ennek a missziónak nagy hasznát fogom venni a pályafutásom során.

– Vállalna újabb külszolgálatot?

– Bármikor. A jövő nyáron Irakba induló százötven ember közé szeretnék bekerülni. Ha Hillába mennek, akkor oda – mondta határozottan befejezésül Schuh Gábor.

Megosztás: Facebook Twitter E-mail

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

Töltés, kérem várjon!
ˆaz oldal tetejéreˆ

hirdetés

Cikkajánló

bezár
asdasd
Kérem várjon, jelentkezését rögzítjük...