Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

A Kisalföldön több száz védett faj él. A természetvédők munkájának köszönhetően egyre kevesebb azon fajok száma, melyek fokozott veszélynek vannak kitéve.

Túzok

Természetvédelmi és állattani szempontból is a legnagyobb értékkel a Hanságban élő rákosi vipera állomány bír. A kígyó egyik alfaja sehol máshol a világon nem honos, csak ezen a vidéken. Kisebb állománya ismeretes volt Kolozsvár mellett és a Kiskunságon is. Sajnálatos módon a viperafaj a kipusztulás szélére jutott, ami azt jelenti, ha eltűnik a Hanságból, akkor örökre kipusztul.
Vannak olyan fajok is, melyek nehezen vizsgálhatóak, vagy nem kerülnek a tudomány látóterébe. Ilyenek az ugróvillások, – ősrovar –, melyekről egy magyar specialistája írt, és később egy alfajra is rábukkant. Ez az ugróvillás kizárólag csak a nemzeti parkban ismert. Előfordulhat, hogy ritkább mint a rákosi vipera – tudtuk meg a zoológustól.

Veszély földön, vízen, levegőben

– A denevérek tanulmányozása nehéz, annak ellenére, hogy Európában kiváltságos élőlényként kezelik, és minden fajtája védett. Külön példányt nem említenék, hisz valamennyi veszélyeztetett.
A vidra szintén fokozottan védett állat. Sokáig vadászták prémje miatt. A Kisalföldön még tíz évvel ezelőtt is rendkívül ritkának számított, az utóbbi néhány évben viszont egyre gyakrabban figyelhető meg, igaz csak alkalomszerűen találkozhatunk az emlőssel.

Kerecsensólyom

A túzok hazánkban a természetvédelem egyik kiváltságos faja. Valamikor vadászható volt, a század közepe óta azonban folyamatosan csökken az állomány.
– Sok veszélyeztető tényező van, ami korábban nem volt, ezek vezettek a túzok folyamatos fogyatkozásához.

A madár a Dunántúlról teljesen kipusztult, egyedül a Mosoni-síkon maradt fenn egy kisebb állomány.
A Magyar Madártani Intézet a nyolcvanas évek közepén komoly kampányba kezdett, amikor a kerecsen sólymok állománya a mélypontra jutott. (Tőlünk nyugatabbra már nem találkozunk ezzel a madárral.) Volt, hogy az egyesület tagjait fészket őriztek, de megérte. Ma már száz pár él Magyarországon, visszatért a Kisalföldre és fészket is rakott.

Gyűjtőszenvedély

Boldogasszony papucsa

– Mivel a növények helyhez kötöttek, az élőhelyük feldúlása, valamint a célzott gyűjtés jelent problémákat – vélekedett Pellinger Attila.
A soproni tájvédelmi körzetben a ciklámen az egyik legveszélyeztetettebb faj. melyet virága miatt gyűjtenek a turisták. A virág szedése két ponton is sérti az előírásokat: védett növényt tilos gyűjteni, védett területen pedig a nem védett növényt sem szabad leszedni

Kifejezetten a gyűjtés miatt pusztul ki a bolodogasszony papucsa nevű növény. Ez Magyarország legnagyobb virágú orchideája, amihez hasonló a kereskedelemben is kapható. Ma már azonban alig találkozni vele. A Sopron környéki erdők egy részében van még néhány példány. A probléma, hogy gyökerestől ássák ki, majd hazaviszik.
– Az orchideaféléknek – ezt az amatőrök nem tudják – olyan a gyökérzete, hogy önállóan nem képesek a táplálékfelvételre. Ezért gombával alakítanak ki kapcsolatot, és a gombafonal szívja fel a nedvességet a virágnak. A növény kiásásakor előbb a gomba pusztul el, később a növény.
A hagymaburok és a mocsári hízóka kis populációban él szintén közel Sopronhoz egy kis réten. Néhány évvel ezelőtt mindkettőt kipusztultnak hitték a természetvédők.
– Nemrégiben találtunk néhány példányt, s nincs más lehetőségünk, megpróbálni ott fenntartani, ahol pillanatnyilag él.

Hagyj helyet!

Rákosi vipera

– Vannak olyan fajok, melyek azért pusztultak ki örökre, mert vadászták és gyűjtötték. Ma már alapvetően nem ez jellemző. A legnagyobb probléma, hogy az élőhelyeket próbálják felszámolni. Egyre több a légvezeték, és az élőhelyet felszabdaló sűrűbb úthálózat. Tenni nehéz bármit is, hisz az eredeti élőhelyek rendkívüli módon beszűkültek. A vipera esetében a legnagyobb gondot az jelenti, hogy eltűnik az élőhelye.