Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Lapzártánk idején úgy 50 kilométerre lehetett Pálos Andrea és Rakonczai Gábor az amerikai partoktól, amikor a Kisalföldnek sikerült elérnie a két fiatal evezőst. A műholdas kapcsolat többször is megszakadt, ám így is sok érdekeset tudhattunk meg a soproni egyetemisták elmúlt ötvenkét napjáról. Beszélgetésünkkor úgy számolt a két fiatal, hogy ma délelőtt érik el a partot, és kikötnek Antigua szigetén. Az Alkalmazott Művészeti Intézet hallgatóinak útjáról lapunkban többször is írtunk. Ott voltunk a soproni indulásnál, beszámoltunk a spanyolországi vízre szállásról és azóta is nyomon követjük embert próbáló útjukat (legutóbb február 19-én, Tíz nap múlva Dél-Amerikában címmel). A Kisalföld cikkei nyomán az országos sajtó és a

televíziós csatornák is felfigyeltek az óceánt meghódító fiatalokra és utóbb ők is közöltek tudósításokat.

– Most már megállás nélkül evezünk mind a ketten, a szüleink már megérkeztek Antiguára. Csak az van előttünk, hogy mielőbb partot érjünk – mesélte Andrea. – Közel két hónapja nem láttunk szárazföldet.

„ Ötvenkét hosszú napon keresztül víz vett bennünket körül, így biztosan furcsa lesz újra földet érezni a talpunk alatt. Jól fog esni a friss víz, és a meleg étel is."

– Utunk során Gáborral mindössze kilenc négyzetméteren osztozkodtunk, körülöttünk pedig a végtelen óceán. A hosszú út kihozta belőlünk a legmélyebb érzelmeket, ugyanakkor az út során nem veszekedtünk. Mindketten tudtuk, keményen kell dolgoznunk és csak magunkra számíthatunk – tette hozzá Andrea.

– Időnként úgy éreztem a hosszú út során, hogy vége mindennek, feladom az evezést, de ugyanabban a pillanatban már eszembe jutott: nem tehetem, mert akkor Gábornak még nehezebb dolga lesz – mesélte el a fárasztó rekordkísérlet részleteit Andrea. – A kezünk szépen hozzászokott az evezőlapátokhoz. Eleinte olyan volt, mint a fakéreg, de a tengeri só csodát tett vele.

Andrea és Gábor az életben is párt alkotnak. A fiatalok azt mondják, jó, hogy ketten vágtak neki a hosszú útnak. Tudtak kivel beszélgetni, amikor pedig előjöttek az elkeseredettség jelei, nevetéssel oldották a feszültséget.

– Voltak időszakok, általában szélcsend idején, hogy csökkent a lelkesedésünk. Ilyenkor hiába eveztünk, alig jutottunk előre. A táv felénél volt egy kritikus szakasz, úgy éreztük, mintha napok óta egy helyben állnánk. Tudtuk, vissza már nem fordulhatunk, nincs más megoldás, végig kell csinálnunk.

– Elmondani sem tudom, mennyire várjuk már a kikötést. Nemsokára mi leszünk az első magyar páros, akik átevezték az Atlanti-óceánt. Az ötvenkét nap alatt ötezer kilométert tettünk meg. Magunkban számoltunk, ilyen időt az olimpiai bajnok evezősök is ritkán futnak. Igaz, bennünket a jó áramlatok segítettek.

Miután beszélgetésünk alatt többször is megszakadt a műholdas kapcsolat, Andreával abban maradtunk, azonnal jelentkezik, amint olyan területre érnek, ahol stabilan csatlakozhatnak a műholdra.

– A szüleink végigizgulták az utat, nem is értjük, miért – folytatta nevetve Andrea. – Na jó, ez csak vicc volt. Az ő helyükben mi is aggódtunk volna.

Jólesett, hogy folyamatosan kérdezték, hol vagyunk, merre járunk, SMS-eket is küldtek.

„ Annak is nagyon örültünk, hogy a Kisalföld rendszeresen érdeklődött és beszámolt az utunkról. Ez is erőt adott, pontosabban megerősített bennünket abban, hogy semmilyen körülmények között nem adhatjuk fel. Tudtuk, az evezés az erő és a kitartás próbája lesz. Erre így az út végén még jobban rá kellett döbbennünk."

– Kemény időszakokat vészeltünk át, voltak viharok, szélcsendek, veszélyes helyzetek. Mindent egybevetve nem bántuk meg, hogy elindultunk.

Az evezős hajó útvonala

Pálos Andrea és Rakonczai Gábor tavaly november 27-én indult el Sopronból a spanyolországi Cadíz városába. A megérkezés után néhány nappal már vízre szálltak. Közel egy hónapig tesztelték a saját tervezésű hajójukat, majd végül január 9-én a Kanári-szigetekről vágtak neki az Atlanti-óceánnak. Mindent összeadva 6600 kilométert tettek meg a Tűzhangyával.