Kisalföld logö

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 10°C | 17°C Még több cikk.

Megpróbáljuk…

Ma is, mint majd minden szombat este, kissé tán mélabúsan, leszegett fejjel, jövőm súlyától terhesen és a világ gondjaitól némiképp elgyötörve, de azért mégiscsak bizakodóan baktattam hazafelé, a szokásos hétvégi baráti sörözés után. - Giczi László gondolatai.

Ma este is, mint mindig, sokmindenről esett szó.
Mindenki, elmondta búját, bánatát, élményeit, főiskolával, munkával, barátnővel, kapcsolatban, kiadta magából minden dühét, haragját, persze nem éppen minden esetben „édes anyanyelvünk" legékesebb formáját használván.

Majd körülbelül a negyedik sör elfogyasztása után, ismét elkezdődött a már jól megszokott, hogy is mondjam… moralizálás.

Miért ilyen a világ, amilyen? Miért ilyenek az emberek, amilyenek?
Miért törtet úgy mindenki, másokon átgázolva, másokkal nem törődve, csak saját érdekeitől vezérelvén? Mért akar mindenki, mások fölé kerekedni, s többnek látszani, mint ami valójában? Miért akarjuk egymást folyvást kioktatni, lekezelően, pökhendi módon és hangnemben? Miért törünk pálcát mások felett, miközben saját hibáinkat, nemhogy el-, még csak fel sem ismerjük. Mért akar mindenki, istent játszva, ítélkezni mások cselekedetei fölött?

Persze ezekre az inkább költőinek szánt kérdésekre ma este sem találtuk meg a tökéletes választ, s ezzel együtt a megoldást sem. Mindenesetre az utolsó üveg sörét már mindenki, a mi azért is megpróbáljuk jelszó jegyében fogyasztotta. Egyszerűen megpróbálunk élni, a szó klasszikus értelmében, ha lehet ilyet egyáltalán mondani.

Ezen kusza gondolatokkal és kérdésekkel a fejemben bandukoltam, már némi koordinációs zavarral is küszködve hazafelé, amikor is egy autó száguldott el mellettem, letekert ablakokkal és benne fülsüketítően bömbölő zenével. Erre az éktelen ricsajra, némiképp én is visszataláltam a való világba. Felnéztem, s ahogy elhaladt mellettem, feltehetően a csomagtartójában rejlő mélyládától minden karosszériaelemében rezgő jármű, kisvártatva egymás után két darab üres üdítősflakon repült ki a jobb, illetve bal oldali ablakán, láthatóan nem a véletlennek köszönhetően.

Persze, tudom, és vállalom is, hogy képes vagyok hihetetlenül apró dolgokon fennakadni, megnehezítve ezzel, főként saját magam életét. Most sem volt ez másképp, s miután megláttam, hogy az előbb említett csillogó-villogó autó befordult és megállt a közeli hipermarket parkolójában, bevallom az első gondolatom az volt, hogy fogom a két flakont, odaviszem az autóhoz, egyszerűen felteszem a tetejére, vagy bedobom az ablakán, majd kissé talán az indulattól is vezérelve megkérdezem tőlük, hogy mégis hogy képzelik ezt?! Majd megtanulják, hogy…

Két hozzám hasonlóan huszonéves fiatal szállt ki a kocsiból. Egy pár. Illegették magukat egymásnak, meg persze a parkolóban lévő többi fiatalnak is egy kicsit, majd elindultak a bolt felé.

Álltam ott egy darabig, aztán felvettem a két flakont, és az előbb említett gondolatomhoz híven elindultam velük az autó irányába. Közben eszembe jutott az esti beszélgetés és az a bizonyos utolsó sör. Hirtelen megtorpantam. Ránéztem az üres palackokra, majd a kocsira s a két fiatalra, megfordultam, és az üvegekkel a kezemben elindultam az utca végén lévő szemetes felé…

Giczi László

Olvasóink írták

  • 4. mamakka 2008. október 08. 13:42
    „Köszi a választ! A tartalom tetszett. Üdv: Ildi”
  • 3. G.L. 2008. október 08. 12:15
    „Így utólag tényleg elég szembetűnő! Nem tudom, hogy hoztam össze...”
  • 2. G.L. 2008. október 08. 12:13
    „Igaz! Elnézést! Nem vagyok a legjobb korrektor, főleg nem saját magamnak!”
  • 1. mamakka 2008. október 08. 09:19
    „Bocs, de én is képes vagyok hihetetlenül apró dolgokon fennakadni. Jelen esetben azon, hogy nem egy alkalommal fordul elő a ´tudósítás´-ban feleslegesen a vessző, mint írásjel! Kérlek, legközelebb jobban figyelj! Köszi! Ildi”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szinkronhangok: MacTaylor nyomozó motyogása

Kevés olyan téma van, amelyikhez bárhogyan is nyúlnak a filmkészítők, biztosan sikeres lesz, de a… Tovább olvasom