Kisalföld logö

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 19°C Még több cikk.

Lenyűgöző sárga tátikák a réten

A hét végén gondoltam egyet, s a közelben levő rét mellett megálltam. Hazafelé indultam. Már szürkült, s a nap lemenőben volt. Már a meleg is alább hagyott, langyos szellő fújdogált, szinte simogatta arcomat.
Megvallom őszintén, hogy nem volt szándékomban megállni, s a rétre csak úgy besétálni. A figyelmemet egy nagy csoport sárga tátika vonta magára. - Milyen szép! - állapítottam meg, s rácsodálkoztam.

A réten már lekaszálták a füvet, szép bálákba rakva várta, hogy hazaszállítsák, s télire eltegyék a jószágok számára. A rét most is szép, üde, zöld szinben pompázott. Méhecskék, lepkék, apró rovarok élték mindennapos, megszokott életüket. A nap korongja már a látóhatár alsó szintjéhez közeledett. Halvány sugarai azonban még átsejlettek a felhők mögül.

Fotók: Márkus Hilda
Fotók: Márkus Hilda


A rét másik oldalán sárga napraforgó mező sárgálott. Aranyló virágjai áttetszőek voltak, mintha aranyba mártották volna őket.



De most az írom le, amiért végülis meg kellett, hogy álljak. Tehát a réten, a lekaszált fű között volt egy csodálatos "kis rét", ami olyan messze sárgállott, hogy oda kellett mennem megnézni. Szinte hívogatott, integetett felém. Nem is voltam rest, hiszen ilyen csodában nem mindig van az embernek része. Igaz, legyinthetnek akik nem vesznek észre ilyen dolgokat, meg aztán: - Hadd sárgáljon, nem érdekel! Fontosabb dolgom is van, mint ezt nézegessem! - s legyintve rohannak. - Hogy hova? - Nem lehet tudni... de élményeik sokkal kevesebbek, mint azoknak, akik megállnak, s rácsodálkoznak a Természet szépségeire.



Szóval odaértem e csodás látványhoz. Leültem, s lehajolva a kis tátogó "szájukhoz" megszagoltam őket. Meg is símogattam. Ahogy közelebb értem hozzájuk, nyüzsgő élet áradt a szép kis tátika-óázisból. Sok sok rovar megbújva, egymást keresve, "beszélgetve" egymással örültek egymásnak, s annak, hogy ők is megtalálták e szépséges szigetecskét ott a nagy rónaság kis szegletében.



Ahogy ott üldögélek, s szöszmötölök a fényképezőgéppel - igyekeznem kellett, mert már sötétedett - boldog voltam, hogy megálltam, s megörökítettem e látványt. Köszönöm, hogy segítettetek kedves, mezei tátikák!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Augusztusban már fél hatkor szükség lenne a világításra?

Kunsziget - Tünde küldött elgondolkodtató képeket a közvilágításról, amely ezúttal már délután fél… Tovább olvasom