Kisalföld logö

2017. 11. 19. vasárnap - Erzsébet 2°C | 7°C Még több cikk.

Látszatmegoldások

Rendesen tele lett a feje, vagy mit ne mondjak inkább a hócipője az átlag magyar újságolvasónak az elmúlt majd egy hónapban! Gárda itt, gárda most már ott is, aztán mégse, persze eközben maradt mindenki rasszista és kirekesztő innen, ingyenélő és munkakerülő onnan.

S tényleg, olvasva a fórumokat néhány kivételtől eltekintve nem lát mást az ember, mint hihetetlen indulatoktól vezérelt, csupán látszólagos érveket felsorakoztató egyszerű vádaskodásokat. Aközben pedig míg mindenki egymás értelmi képességeivel, kompetenciáival, hitelességével, jellemével volt és van elfoglalva, megint csak a lényegre nem jutott idő.

Én persze könnyen beszélek, mondhatják most sokan. Én a „többségi társadalmi". Nem tudhatom mit érezhet egy cigány ember, akibe jobb esetben legalább annyi büszkeség szorult, mint szerény személyembe. Nem tudhatom mit érezhet, amikor azt hallja lépten nyomon egyre több helyről, hogy „mert a cigányok nem dolgoznak…csak a segélyt lesik…a mi pénzünkből élnek…". Kétség kívül, egy becsületes és dolgos cigány embernek – mert lássuk be, sok ilyennel találkozni ebben az országban – biztosan nem esnek jól ezek a mondatok. Sőt mi több, joggal fel is háborodhat az efféle kijelentéseken.

És sajnos itt kezdődnek a problémák. A felháborodásnál. Mert kis hazánkban a többség, bármily furcsán is hangzik túlságosan kényelmesen és destruktívan háborodik fel. Felháborodásukat legtöbben egyszerűen elintézik pár már az unalomig ismételt kifejezéssel és mondattal. Rasszista, fasiszta, kirekesztő vagy éppen koszos, ingyenélő munkakerülő…jobb lenne ha csendben maradna, de még jobb lenne ha legalább is börtönbe kerülne. És pont. Vita lezárva, ügy elintézve.

Persze a megoldással ismét csak adós maradt mindenki. Mondhat bárki bármit ebben az országban, a reakció nem több pár egyszerű hangzatos kifejezésnél, amit aztán képes ki-ki az intelligenciájához, habitusához és személyes tapasztalataihoz mérten a végtelenségig ragozni. Csak sajnos mindeközben pont a legegyszerűbb kérdés nem hangzik el sosem. Az „Öcsém, te miért gondolod ezt?" kezdetű. Mert erre a kérdésre akár válaszolni is lehetne. S a válaszból akár újabb s újabb kérdések születhetnének, majd ebből egy higgadt értelmes és konstruktív párbeszéd is kialakulhatna, értékes gondolatokkal, melyek által megismerhetnénk a másik szemléletét, gondolkodását s ennek segítségével közelebb kerülhetnénk ahhoz, hogy megoldásokat találjunk a kialakult problémákra, felvázolván egy felelős, közös munkán alapuló jövőkép körvonalait a felnövekvő generáció számára. Amit majd aztán ők fejeznek be. Mert látják, hogy van értelme, haszna és értéke a munkájuknak.

Persze ehhez már gondolkozni is kellene, ne adj isten tenni is valamit. Kompromisszumokat kötni, áldozatokat hozni, megismerni egymás érveit, érzéseit.

Mi magyarok pedig úgy tűnik nem szeretünk gondolkozni. Mit szépítsük, kicsit lusták vagyunk, és mint a legtöbb esetben most is a könnyebb utat választjuk. Egyszerűen „koszos cigány" innen, „bunkó rasszista onnan"….

(Mi magyarok? Ejnye, lehet, hogy én is rasszista vagyok…)

Giczi László

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Borzasztó! Így is parkolunk? (Fotókkal)

"Nem mindennapi eseményre ébredtem ma délelőtt. A soproni pócsi utcában egy szabálytalanul parkoló… Tovább olvasom