Kisalföld logö

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -1°C | 9°C Még több cikk.

Földkörüli gyalogtúra a békességért

Nap mint nap, illetve, helyesebben szólva, kommentről kommentre egyszerre drukkolok, csodálkozom, megdöbbenek, elgondolkodok, sőt még talán kicsit irigykedem is, két vajdasági magyar srác teljesítményén, az e mögött rejlő kitartásán, akaraterején, s az ezen írás által reményeim szerint egyre többek felé közvetített üzenetén.
Hogy honnan is indult a történet?
Nem kisebb dolgot vett a fejébe több mint egy éve egy Szerbiában élő magyar testvérpár, Ivanics István és Ivanics Ferenc, minthogy felkerekednek és körbegyalogolják a Földet. Milyen könnyű ezt a pár karaktert legépelni, s míg én e sorokat írom, ők akkor is épp valahol a Szahara kellős közepében róják a kilométereket, töretlenül, elszántan, néha saját határaikat is feszegetve. Mielőtt még valaki azt hinné, hogy csupán öncélú magamutogatás vezérli őket, én magam biztos vagyok benne, hogy ennek még a gyanúja sem vetődhet fel.



Legfőképp azon szomorú, ámbár sajnos valós probléma miatt, miszerint nem sokan értékelik teljesítményüket, mivel csak kevesekhez jut el és, még ha el is jut, nagyon kevesek értik meg a túra valódi üzenetét, annak ellenére, hogy már több mint 6000 km van a hátuk mögött. Keresztül gyalogolták egész Európát, most pedig a kietlen szaharai sivatagban dacolnak, hol a természet, hol pedig az infrastruktúra hiánya teremtette meglehetősen nehéz körülményekkel.

Azt hiszem, ide kívánkozik egy részlet István és Ferenc még a túra elején megfogalmazott kis írásából: „Az útnak az ideológiája továbbra is a béke, méghozzá a „kicsi béke". Elképzelésünk szerint a békétlenség elsősorban nem odafönn születik, ahol a hatalom lakik, hanem idelent a kisembereknél, sőt az egyes emberen belül. A mi utunk, mely átvezet fagyon, forróságon, sivatagon, sziklákon, dzsungelen stb., nem csak fizikai kondíciót követel. Szerintünk fontosabb egymással megértésben lenni, a másik ember sajátosságait és az ebből fakadó tulajdonságait nem csak elviselni, hanem elfogadni is tudni kell. Megbocsátani a másik ember hibáit, azzal hogy önmagam hibáit felismerem. Türelem, megértés és segítőkészség; ezekre van elsősorban szükség, ahhoz hogy az út sikerüljön, legyen az a mi utunk vagy bármely ember életútja. A kis közösségekben, akár családon belül, barátok, munkatársak között, tapasztalható önzés, irigység, kicsinyesség, hazudozás, csalás az, ami közvetett és közvetlen utakon háborúba torkollik. Mivel üzenetünk az embereknek szól, utunk is elsősorban a lakott, urbanizált helyeken vezet át."



És lássuk be, ezen gondolatok nélkül, nem is lehetne véghez vinni egy ilyen grandiózus vállalkozást. Közhelynek tűnhet tán, ámde mégis nagy igazság van abban, miszerint egymásra vagyunk utalva a világban. Istvánékra ez talán most még fokozottabban érvényes.

Biztos vagyok benne, hogy őket is próbára teszi ez az út, talán sokszor támad bennük is feszültség a folyamatos nélkülözés, sőt nemegyszer szabályos éhezés során. Ez ellen azonban hasztalan mindenféle fegyver. A megoldás nem az erőszakban rejlik, nem abban, hogy másokon átgázolva, másokat megnyomorítva érjük el létünk jobbra fordulását. Egyedüli út egymás kölcsönös segítése békességgel, megértéssel, türelemmel, toleránsan. Ezekből vizsgázik István és Ferenc nap mint nap jelesre, hol épp a hűvös Alpok kis falvaiban hol pedig a forró sivatag zord és kietlen világában, példát mutatva egyúttal mindannyiunk számára. Zárásképpen csak annyit mondanék, ne tévesszük őket szem elől!

Képek és útleírások: www.worldwalk.blogol.hu
Tisztelettel: Giczi László



Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ingyen parkolhatunk Győrben a belvárosban?

Győr - Parkolójegy és "mikuláscsomag" nélkül három napja parkol egy platós autó a Pálffy utca Teleki… Tovább olvasom