Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 4°C

Búcsúm a fecskéktől...

Emlékszem, mikor én még kislány voltam, kedvenc madaraimm csodálatom tárgyaiként szerepeltek a ház tornáca alatt fészket rakó, csicsergő fecskék hada. - Márkus Hilda írása és fotói.

Képes voltam órák hosszat figyelni ténykedésüket, szorgalmas munkásságukat, példamutató szülői ténykedésüket.

Rájuk aztán nem lehetett mondani, hogy otthonülőek lennének! Szinte pillanatonként cikkáztak az udvaron, kertben, a közeli tavacska felett, hogy minél több finom falatokat hozhassanak a kis fecske fiókáknak!
Valósággal száguldoztak a kéklő égbolt alatt.

Időjósoknak is jók voltak, hiszen az időváltozást, vihar közeledtét nagymamám után szabadon, én is meg tudtam jósolni.

Szeptember 8-a után azonban az ősi ösztönök sietve hajtják a fecskék belső óráját, hiszen menniük kell. Pár napja már figyeltem, ahogy szinte centiméterre kiszámítva egymás mellett ültek a villanydróton, s nagy beszélgetésben voltak. Rájuk csodálkoztam. Hogyan tudják úgy kiszámítani az ülést a dróton, hogy egyforma a távolság közöttük? Nem tudtam megfejteni, inkább beszélgetésük tárgyára lettem volna kíváncsi. Sajnos azonban "fecskéül" nem sikerült megtanulnom...

Fotó: Márkus Hilda
Fotó: Márkus Hilda

A fenti dátum után indul a nagy utra a ficseri fecskenép a téli szállásra, messze, messze más határra... Afrikába. Már akkor nyugtalanok voltak, s velük én is... Azért nyugtalanok, mert érzik, tudják, hogy nagy a tét az út folyamán. Ezer veszély, vihar, bírják-e az utazást a tenger felett, ragadozók karmaiba nem kerülnek-e, titokzatos hálókba nem mennek-e be, ahonnét nincs szabadulás... Az éhség is nagy úr lehet, pihenőhelyek lesznek-e?

Amíg e gondolatok forognak a fejemben, szeretnék tőletek elbúcsúzni, ti kedves fecskék. Vagy inkább jó szerencsét kívánjak nektek? Kívánjam azt, hogy jövőre gyertek vissza épségben, szerencsésen.... Mondjam el nektek, hogy nagyon szeretlek benneteket, mert ti is mindig hazajöttök, még ha el is kell mennetek... Példás hazaszeretetről tesztek tanúbizonyságot. Vissza várunk benneteket, ti kedves fekete fehér villásfarku madarak!

Fotó: Márkus Hilda
Fotó: Márkus Hilda

Végül felemelem karomat, hogy intsek nektek, szerencsét kívánva.
Elszomorodva veszem észre, hogy nincs kinek. Üres és néma a villanyvezeték, a kéklő égbolt...

Sajnos, csak az emlékek élnek szívemben... Ti elrepültetek...

Márkus Hilda, Székesfehérvár

Olvasóink írták

  • 5. G.D 2008. szeptember 13. 17:29
    „Én tetö alatti lakásban lakom. Kb. 7-8 fecskefészek van körülöttem, felettem. Nem bánom, hogy mindig "bepiszkítják" az ablakpárkányomat. - Azt mondja a köznyelv, hogy a fecskék csak olyan házakhoz fészkelnek, ahol szeretet van.
    Hát elmentek már - és én takatítok.”
  • 4. Márkus Hilda 2008. szeptember 12. 21:52
    „Köszönöm kedves hangú leveleiteket!
    Hilda”
  • 3. Annácska 2008. szeptember 12. 19:12
    „Kedves Márkus Hilda,

    Gratulálok az íráshoz. Szívemből szóltál.
    Ablakomtól pár méterrel volt egy fecskefészek, ahova két évig nem érkeztek fecskék. Idén nyáron sikerült, de nem volt könnyű.
    Harcot kellett vívni a fészekért a verebekkel, pedig azt a fecskék építették fel. Aztán megvolt az első költés, szintén naponta szinte százszor, vagy többször táplálták a kicsiket. A kicsik kirepültek.Megfigyeltem, mindkét költésnél, hogy kirepülés előtt sok -sok, talán 20-30 fecske is meglepte a fészket, mintha az egész kolónia arra bíztatná a kicsiket, hogy csak bátran repüljenek ki, nekik is megy, jó lesz az. Aztán jött a második költés kicsit megkésve. Sajnos egy kisfecske nem tudott kirepülni.Még múlt héten is a fészekben volt. Már aggódó levelet írtam a Madártani Egyesületnek, hogy mit tegyek de megnyugtattak, hogy talán még nem késő...és múlt hétvégén ide is eljött a sok-sok fecske, és egyik nap , kirepült ez a kisfecske is.
    Azóta csend van...Pedig olyan jó érzés volt apró csipogásukra ébredni. (Direkt hallkan hallgattam zenét, hogy ne zavarjam őket.) Bízom benne, hogy ez az utolsó kisfecske is sikeresen célt ér és az összes fecskénk visszajön, a kicsik új fészket raknak.Vigyázni fogunk a fészkükre és várjuk vissza őket. Számomra ezek a madarak a kitartás jelképei. Olyan kis törékenyek és mégis milyen nagy teljesítményre képesek.
    Jó lenne, ha lenen valami program, ami a vándorlásuk segítésével foglalkozik. /Greenpeace vagy valaki igazán szervezhetne ilyet./”
  • 2. tollas 2008. szeptember 11. 19:16
    „2008.09.11.A Rába ártér felett a mai nap, 20-25 füsti fecskét
    láttam, ebbe, a majdnem még meleg délutáni napon,kerékpározás
    közben.”
  • 1. egy régi előadás 2008. szeptember 11. 15:51
    „A cikkről egy régi gimnáziumi színpadi előadásunk dala jut eszembe, melyet 1961-ben adtunk elő Pakson és környékén. A mű daljáték volt, a "Hatvani diákjai".Hatvani prof= o.f-ünk Göndöcz István matek tanár, a többi szereplkő a volt osztálya. A dal, melyet Hatvani prof énekel
    Megkérdeztem a madártól, a fecskétől, a gólyától fáj-e mikor ősz időben elbucsuzik a hazai tájtól, fájó szívét hogy csitija, árva szárnya meddig bírja messze földön, idegenben a fészkétől, hazájától távol. Azt felelte : a bujdosó úgy gyógyitja a halálos, fojtogató vágyát, hogy elviszi orvosságnak szívében a gesztenyefás szép hazai tájat, addig él, még tudja, érzi, bánatában mindenkinek elmeséli, hogy tavasszal hazajába újra visszatérhet. Nem születtünk kóbor, vándorló madárnak, hiába űznek itt-ott hiába várnak, magyarnak születtünk itthon maradónak, télen is hüséges fekete rigónak. Megkérdeztem a madártól... Talán el tudja képzelni a kedves olvasó, hogy milyen frenetikus sikerünk volt ezzel sz előadással a 6o-as évek elején”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Volt egyszer egy Diós utca... /3

Győr - Aláírásgyűjtést kezdtek a környékbeli lakosok a pinnyédi Diós utcában kivágott diófák… Tovább olvasom